„Demokraták, plutokraták,
igyák csak az angol teát,
nem úgy aki győzni akar, plantát iszik minden magyar.”
nem úgy aki győzni akar, plantát iszik minden magyar.”
(Vass
István: Planta dal; Egy szerelem három éjszakája)
Magyar
vagyok, nem demokrata. Hogy is képzelik. Mi győzelemre születtünk, és győzni
csak egy bölcs vezér vezetésével lehet. Nincs ezen mit vitatni, ezzel mindenki
egyetért, legfeljebb még nem tud róla.
Hagyjuk
csak a demokráciát a végóráit élő, dekadens nyugat, a rothadó kapitalizmus
játékszerének. Látjuk, hova jutottak. Messziről.
Puhányok.
Előbb mindig gondolkodnak, és csak utána kezdik el megoldani a problémákat. Nem
tudják, hogy a problémák ellen harcolni kell, és nincs idő gondolkodni,
cselekedni kell. A gyors cselekvés újabb problémákat szül, amelyek ellen újra
lehet harcolni. Hisz a harc a lételemünk.
Ellenséget
bármikor találunk magunknak. Még a szövetségesünk is az ellenségünk, mi aztán
nem fogunk össze senkivel.
Nálunk
folyamatosan bevetésben vannak a katasztrófavédők és a terrorelhárítók.
De győzni fogunk, mert győzelemre vagyunk ítélve, és ezért semmi sem elég nagy áldozat.
De győzni fogunk, mert győzelemre vagyunk ítélve, és ezért semmi sem elég nagy áldozat.
És
mit nyerünk, ha győzünk?
„Ki Viktort megbántja,
nagykést a hasába”
(Városi
folklór a 21. századból)
Dehogy
bántom. Hát merném én megbántani? A nagykést még csak túlélném esetleg, de a
táltos magyar szellem bosszúját?!
Mégis egy kicsit félve megkérdezném, mi lesz, ha már nem Viktor lesz a vezérünk? Mert bármennyire is hihetetlennek tűnik, ő sem lesz örökké vezér.
Mégis egy kicsit félve megkérdezném, mi lesz, ha már nem Viktor lesz a vezérünk? Mert bármennyire is hihetetlennek tűnik, ő sem lesz örökké vezér.
Mi
lesz, ha az unortodox magyar gazdasági csoda is megkapja a maga hollandjait?
Ki lesz, aki be meri vallani, nem tud csodát tenni?
Ki lesz, aki be meri vallani, nem tud csodát tenni?
Ki
lesz, aki nem fog felelőtlenül ígérgetni? Ki fogja megértetni, nem lesznek egy
csapásra új munkahelyek, nem fogunk egyik napról a másikra jobban élni, nem fog
folyamatosan csökkeni a gáz ára? El fogjuk hinni, hogy az EU nem ellenség, a
hajléktalanok nem bűnözők, a cigányok ugyanolyan emberek, mint mi, a
szegényeket nem büntetni kell, hanem támogatni?
Van
remény, hogy normális ország lehetünk?
Vagy
kiválasztottságunk tudatában továbbra is várjuk a csodát, és keressük az
ellenséget országon belül és kívül, akit balsorsunk miatt okolhatunk?
Ezt
mondjátok meg magyarok. Férfiak és asszonyok.