1991
40 éves voltam.
Hanyagoltam mostanában az Éveimet.
Kezdjük a szokásos kitekintővel, talán egy kicsit elnagyoltabban:
Ebben az évben zajlott az Öböl háború.
Viszonylag békés körülmények között felbomlott a Szovjetunió.
Közben azért volt egy sikertelen puccs Gorbacsov ellen.
Az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat.
Egyáltalán nem békés körülmények között felbomlott Jugoszlávia.
Magyarországra látogatott a pápa.
Megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST.
Elfogadták a kárpótlási törvényt.
Nobel-díjat kaptak:
Irodalmi: Nadine Gordimer
Béke: Aun Szan Szu Kji
Az ez évben születettek között nem találtam említésre méltót, az elhunytak viszont lemaradtak az általam forrásnak használt magyar nyelvű Wikipedia aktuális cikkéből.
Ez sem volt egy eseménytelen év.
Én sem úsztam meg.
A kitekintőből kimaradt, de ebben az évben történt a kedvezményes lakáshitelek piacosítása is. Ha jól emlékszem ez volt a hivatalos terminológia. Ez bennünket is érzékenyen érintett. Mivel az első öt évre csökkentett törlesztést kértünk, és a szocpolt két gyerekre vettük fel, de csak egy lett, gyakorlatilag a tőketartozásunk tíz év alatt semmit sem csökkent. Bár lehetőség volt rá, hogy ha a tartozás felét készpénzben kifizetjük, akkor a másik felét elengedik, nekünk ennyi pénzünk sem volt. Anyám ajánlotta, hogy próbáljunk meg kölcsönkérni a nővérétől, ő jól áll anyagilag. Megpróbáltuk, és sikerrel jártunk. Egy év alatt különösebb megszorítás és spórolás nélkül törleszteni tudtuk.
A pápa látogatáshoz is kapcsolódik egy kis epizód. Pont azon a napon mentünk egy kirándulásra kispolszkival, amikor a pápa Szombathelyre látogatott. Az egész város tele volt rendőrrel, és amikor arra figyeltem, hogy merre kell menni, a forgalommal szembe kanyarodtam be egy utcába, legalább öt rendőr figyelte a manőveremet, de nem foglalkoztak velem.
Talán az egyik szülő ötlete volt, hogy vigyük el a gyerekeket táborozni. Zalalövőre mentünk a Borostyántó melletti ifjúsági táborba., néhány szülő és az osztály nagy része. Előre felállított sátrakkal vártak bennünket. Első nap délután kaptunk egy akkora vihart, hogy néhány sátor a földdel vált egyenlővé. Egy kicsit össze kellett húzni magunkat.
Tájkép csata után:
A csapat:
Cégünket érzékenyen érintette a szovjet export ellehetetlenítése, de voltak bíztató jelek is az új termékekkel kapcsolatban, volt némi esély a túlélésre, de amikor a nyári leállás után visszatértünk szabadságról, új igazgató fogadott bennünket, akit a tulajdonosként működő vagyonkezelő holding egy fejvadász céggel talált. Hamarosan kiderült, azt kapta feladatul, hogy felszámolja a céget. Talán úgy gondolták, egy tisztáldozattal megmenthetik a cég többi részét. Talán lett is volna rá esély, ha egy kicsit körültekintőbben csinálják, de így ez is csak egy koporsószeg lett.
Amikor a nyári szabadságról visszatértünk még nyolcan dolgoztunk az irodában, novemberben már csak ketten tartottunk ügyeletet, és december elsejétől nagy valószínűséggel engem is állásidőre küldtek volna. Az utolsó pillanatban egy kis szerencsével sikerült új állást találnom. A Ganz-Mávag egykori zalaegerszegi gyárában, amely ekkor már önálló vállalatként működött (vagy vegetált). Nem is tudom ekkor éppen milyen néven működött, elég gyakran változott a neve.
Úgy gondoltam átmenetileg kihúzom ott, aztán onnan mentem nyugdíjba.
A fizetésem 18000 Ft volt. A nem vezető beosztású műszakiak között az én fizetésem volt a legmagasabb, ez sajnos azzal a következménnyel járt, hogy a következő 2-3 évben rendre kihagytak a fizetésemelésből, és ekkoriban volt a legnagyobb infláció.
Végül egy kép a lányommal:
Ha nem is soroltam fel az ez évben elhunyt jelentő személyeket, az évre emlékező zenékkel két ebben az évben elhunyt zenészre is emlékezzünk:
Miles Davis:
Freddie Mercury:
És ekkoriban repült a bálna:
