65

Evvan :D

Helyi érdek

Győzelmi jelentésként számolt be róla a városi tévé, városrészünkben megszüntették a szelektív hulladékgyűjtő szigeteket. A lakosság óhajára. Mert, hogy melléjük is lerakták a hulladékot és nem is csak a helyben lakók használták, hanem a szőlőhegyről leérkezők is ott rakták le a hulladékot. És? Talán jobb ha az utak mentén dobják el? És miért is rakják mellé? Nem vitatom, hogy voltak olyanok, akik elvitték addig a hulladékukat, de ott már lusták voltak egyenként bedobálni a palackokat, de alapvetően mégiscsak azért, mert már tele voltak a gyűjtőedények.

Önkormányzati képviselőnk intézkedett.(Városunkban csak a fidesz.)  Nem ürítik gyakrabban az edényeket, Nem szállítják el a mellé rakott hulladékot is. Nem. Sokkal okosabbat talált ki, meg kell szüntetni az egészet. Így nincs probléma. Csak szemét. Mindenhol.

Mellesleg legutóbb, amikor elszállították a sárgazsákokban gyűjtött szelektív hulladékokat, „elfelejtettek” új zsákot adni.

Olvasónapló - Szobotka Tibor

Szobotka Tiborral kapcsolatban talán az a leginkább köztudott, hogy ő volt Szabó Magda férje, Pedig házasságkötésükkor még ő volt „az író.”

Három regény egy kötetben.

Megbízható úriember.

A regény főhőse, Gontran Alfréd, egyes szám első személyben meséli el élete történetét.

A regény kezdő mondatai:

„Hogyan lesz az ember strici?

Nem úgy, hogy a nők szeretik őt, hanem úgy, hogy ő szereti a nőket.”

Bár azt mondja mindent őszintén ír le, már a kezdet is hazugság. Nem szereti csak kihasználja a nőket, és akire már nincs szüksége könyörtelenül eldobja, és nagyon zokon veszi, ha egy nő teszi vele ugyanezt.

Semmiféle erkölcsi gátlása nincs, lehetne betörő is, de azt túl kockázatosnak tartja, a szabadság talán még a pénznél is fontosabb számára.

Úgy érzi elérte élete célját, amikor „megbízható úriemberként” (zsarolható és irányítható) egy zsidó tulajdonú üzem névleges igazgatója lesz.

Még egy idézet a regényből, ami főhősünk véleménye, mert attól, hogy ő t nem kötik az rkölcs  szabályai, még van véleménye a dolgokról:

„Mindenütt hosszú sorok álltak a követségek, konzulátusok előtt, mindenütt éppen azoknak mondtak nemet, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna arra, hogy új hazát találjanak, mert a régi hazájuk megtagadta vagy éppen halálra szánta őket. Aki vígan élt odahaza, az vígan élhetett a szomszédban is, az nem volt nyugtalanító vagy veszélyes idegen, hanem hasznot hajtó idegenforgalom.”

Ez volt 1938-ban. A helyzet nem sokat változott.

Az összeesküvők

Meghatározatlan helyen és időben játszódik, valahol Európában az ipari forradalom előtt.

A főhős La Lutte azzal a megbízással tér vissza hazájába, hogy szervezzen egy csapatot, melynek a feladata a király meggyilkolása lenne, előkészítve ezzel egy száműzött herceg trónra lépését. A szerveződő csapatban sokféle ember jön össze, akik teljesen különböző okokból csatlakoznak hozzá. Sértődöttek, mellőzöttek, idealisták, mélyreható változásokat akarnak. Ezen utóbbiak, vagyis a mélyreható változások hívei, amire amúgy semmi esély nincs, hisz a király meggyilkolása után a szervezők azonnal trónra ültetnék a száműzött herceget, riasztják el ez egyik résztvevőt és válik végül árulóvá. Amúgy a király egy betegesen önimádó zsarnok, akit még dicsérni is kockázatos, de semmi biztosíték nincs arra, hogy az utódja bármiben is különb lenne, csak a kegyencek köre változna. Az összeesküvőket természetesen kivégzik. La Lutte egy szerelmes prostituált segítségével tud elmenekülni.

Minő véletlen.

Menyasszonyok és vőlegények

Közvetlenül a II. világháború utáni zűrzavaros években játszódik. A szereplőket egy kupleráj köti össze, melyhez valamilyen formában kötődnek. Ebben is van egy „megbízható úriember”, aki önhatalmúlag átveszi egy osztrák tulajdonú papírgyár vezetését, természetesen saját zsebre dolgozva, de emellett több ügylete is van, természetesen egyik sem tiszta. A regény szereplői valamilyen formában mind tőle függnek, csak ő van függőségben a feleségével, akitől szabadulna is, de nélküle sem tud lenni, így amikor ő bukik, vele bukik mindenki. Végig érezhető, ez egy olyan játék, ahol mindenki csak vesztes lehet.

A házvezetőnő, Mariska néni, személyében, ha nagyon halványan is, de feldereng Szabó Magda regényének, Az ajtónak a főszereplője, Emerenc is.