Emeljük a tétet

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Akarja a fene, miért akarnám. Szerintem minden embernek ez az első reakciója.

Nekem másodszor az jutott eszembe, ki volt az az idióta, aki ezt kitalálta, hisz ennek nincs semmi értelme. Hogy csak egy apróságot említsek: Magyarország nem tartozik az Európai Uniónak?

Akarja-e, hogy Magyarország Székesfehérvárra…?

Ugye?

Tételezzük fel, a többség arra voksol: Igen, akarom!

Kötelez az bárkit bármire?

Akkor mi a tét?

Mi ez a nagy jövőnk a tét kampány?

Honnan ismerős ez?

Miért találkozok úton-útfélen ocsmány kék plakátokkal?

Tudta?

Igen tudtam. Nagyon elszaporodtak mostanában a vakkomondorok.

Miért használták propaganda célra még az olimpiai közvetítéseket is. Mellesleg ezt soha nem fogom megbocsátani.

Amúgy pedig ez egy nagyon aljas kérdés.

És egy nagyon aljas kampány.

Valóban nagy gond a menekült kérdés, de az biztos, hogy ezzel a gyűlölet keltéssel semmit nem oldunk meg, azonkívül, hogy Habony Árpád ezen is keres párszáz milliót.

„Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.”

Több nemzedék himnusza volt ez a dal. Én nem hiszem, hogy ezek az emberek mind bezárkózni akaró, idegengyűlölő lett mostanra.

Emeljük a tétet. Játszunk vabank, végül is semmit nem lehet veszteni.

Legyen ez egy népszavazás Orbán Viktor ellen. Szavazzunk igennel.

Naiv vagyok?

Biztos.

Olvasónapló - Egy piaci nap

Závada Pál: Egy piaci nap

Szokatlanul karcsú regény Závada Páltól. Nem mintha a terjedelem bármit is minősítene, de végig olvasva a könyvet úgy tűnik, nem vált előnyére a tömörség.

Témája a háborút követő antiszemita pogromok. Felkavaró és megrázó, ahogy az emberi mivoltából kivetkőzött, elállatiasodott tömeg fékevesztetten, gondolkodás nélkül, kegyetlenül pusztít, nem kell hozzá semmi határozott ok.

Mint minden Závada regényben, itt is érdekes az elbeszélő személye. Annak a Hadnagy Sándornak a felesége, kit egyik pogrom felbujtójaként állítanak bíróság elé, és akit első fokon halálra ítélnek, jogerősen viszont felmentenek, és aki ebben az ügyben úgy tűnik tényleg ártatlan.

Mariska, a feleség, sajátosan kettős szemszögből meséli el az eseményeket. Egyrészt együtt érez az áldozatokkal, elborzad a szörnyűségek láttán, ha a tömeggel nem is mer szembe szállni, a maga módján segít ahol tud, még talán életet is ment, de közben végig érzi, ennek a férjére vonatkozóan is lesznek következményei, bármennyire távol marad is az eseményektől.

Ezúttal elmarad a más Závada regényekben megszokott több nézőpontból történő tudósítás. Még azokat az eseményeket is, melyekről a kommunisták helyi vezetőjének felesége tudósít, Mariska közvetítésével ismerjük meg. De hát, mint valahol olvastam mindannyian Mariskák vagyunk.

Ha már a kommunisták szóba kerültek. Ki ábrándító az akkori pártok reakciója. Az eset kapcsán mindegyik a saját pecsenyéjét próbálja sütögetni, és a másik pártok lejáratására akarja felhasználni az eseményeket. És természetesen az áldozatok a hibásak.

És akkor amiért azt írtam, nem vált előnyére a tömörség. A szereplők arctalanok. Az még csak érthető, hogy az elkövetőknek nincs személyiségük, csak részei az arctalan tömegnek. Bár a szörnyetegként ábrázolt Radai Etelt, talán meg lehetett volna akkor is mutatni, amikor nem a tömeget hergeli. De arctalanok az áldozatok is, és igazából arctalan hadnagy Sándor is, aki mégiscsak a regény főszereplője.

Éveim - 1992

Egy kis nyári szünet után folytatom az Éveim sorozatot.

1992

41 éves voltam.

Kitekintés:

Boutros-Galit választották az ENSZ főtitkárának.

Folytatódott Jugoszlávia felbomlása és a délszláv háború.

Nálunk zajlott a média háború.

Április 25-n a harag napja Budapesten. (Vajon emlékszik még valaki, mi volt ez?)

Foci EB Svédországban. Nyert Dánia.

Felbomlott Csehszlovákia.

Nyári olimpia Barcelonában. Magyarország 11 aranyérmet szerzett.

Átadták a forgalomnak a Duna-Rajna-Majna csatornát.

Bill Clintont választották elnöknek.

Az október 23. ünnepségen Göncz Árpád félbeszakította a beszédét, mivel skinheadek kifütyülték.

Irodalmi Nobel-díjat kapott: Derek Walcott

Ebben az évben hunytak el:

Dégi István, Vass Lajos, Alexander Dubček, Csákányi László, Willy Brandt, Rátonyi Róbert,  Árkus József, Anthony Perkins, Inke László, John Cage, Székely János, Astor Piazzolla, Kolozsvári Grandpierre Emil, Marlene Dietrich, Benny Hill, Kajdi János, Isaac Asimov, Menáhem Begin, Karinthy Ferenc, Alex Haley

Néhány szót az új munkahelyemről. Elvileg ugyanaz volt a munkám, mint az előző munkahelyemen, csak más adottságok, más szokások, más gyártási feltételek, és senki nem volt , aki beavatott volna. Volt egy frissen végzett mérnök, aki egy hónappal előttem kezdett, és ugyanúgy nem ismert semmit a helyi szokásokból, mint én, és volt egy hölgy, aki elvileg ismerhette a dolgokat, de igazából semmit nem csinált. Így kénytelen voltam a saját fejem után menni, és hozzám kellett alkalmazkodni. Nem biztos, hogy ez volt a szerencsés. Persze kaptam néhány megjegyzést, hogy bezzeg XY. Nem tudtam vele mit kezdeni.

Többször is szó esett róla, hogy tanuljam meg az NC és CNC szerszámgépek programozását, mivel az NC technológus is egyedül maradt, és nincs, aki helyettesítse. Aztán év vége felé,amikor már kevesebb volt a készüléktervezési feladat áthelyeztek ide4iglenesen a betanulás idejére, de az NC technológus néhány nap múlva viharos körülmények között távozott a cégtől, és én ott találtam magam mélyvízben, amikor éppen elkezdtem úszni tanulni. Azonnal mindent élesben kellett csinálnom. Kisebb zökkenőkkel, de megoldottam.

Ebben az évben is volt egy közös szülő-gyerek nyaralás Éviék osztályával, ezúttal Kehidakustányban töltöttünk el néhány napot.

Hármasban Szombathelyen nyaraltunk, az ottani vízmű oktatási központjában, ami strand területén levő épületben volt. Egész kellemes volt.

Egy ott készült fénykép. Bizonyíték, hogy már akkor is nagyon házas voltam :D

Ebben az évben sem maradt ki Sitke. Ekkor az Evita volt a fő produkció.

Ha már szó esett a barcelonai olimpiáról, nem maradhat ki Freddie Mercury és Montserrat Caballé közös dala:

Ha csak ez az egy daluk lett volna, akkor is világhírűek lettek volna. Guns N’ Roses – November Rain

És újra Republic: