Csík

Maradt még egy pótolni valóm. A karácsonyi e3lőtti készülődésben elmaradt a beszámoló, pedig megér néhány mondatot.

Csík zenekar koncert a sportcsarnokban.

Akár felkiáltójellel is írhattam volna, de erről majd később.

Hétre hirdették a kapunyitást, negyednyolc tájban értünk oda, kapu zárva, vagy százméteres sor, mi mást tehettünk volna beálltunk a sor végére, és vártunk türelmesen. Amikor a kapuból visszanéztünk, már legalább dupla hosszú volt a sor.

Amikor a jegyeket megvettük, azt mondták, a küzdőtéren nem lesz ülőhely, Pici közölte ő aztán nem fogja végigállni a koncertet, a tribünre vettünk jegyet. Így meglepve láttam, hogy a küzdőtér felét elfoglalják az ülőhelyek, először háborogtam egy sort, hogy átvertek, de kiderült oda csak kiválasztottak juthatnak be. Vannak helyek, amelyek közönséges halandók számára elérhetetlenek. Igazából ez azokkal volt kiszúrás, akik a küzdőtérre váltottak jegyet, arra számítva, testközelből láthatják a zenekart, ehelyett tisztes távolságból szemlélhették csak.

Városunkban már megszokottá vált, hogy ilyen eseményeken mindig akad egy politikus, aki ellenállhatatlan vágyat érez, hogy szóljon a közönséghez. Ez most sem maradhatott el, most spontán füttykoncerttel fogadva. De most tényleg, senki nem azért megy oda, hogy rosszul megfogalmazott közhelyeket hallgasson a magyarság nem tudom mijéről (pedig figyeltem). Nem hiszem, hogy tanultak belőle.

Csak érdekességként. Voltunk Falusi Marian koncertjén, aztán Hévízen Presser koncerten, ahol Falusi Marian volt a vendég, itt pedig Presser Gábor lépett fel vendégként, de ezzel lezárult a sorozat, semmi esély, hogy a legközelebbi koncerten, amire eljutunk, a Csík zenekar legyen a vendég.

Zsúfolásig megtelt a sportcsarnok, ami azért elgondolkodtató. Amíg a Csík zenekar „csak” népzenét játszott, szűkkörben volt csak ismert, és semmi esélye nem lett volna, hogy városunkban megtöltsék a sportcsarnokot, és most is kockázatos lenne, mondjuk a Muzsikás együttest bevinni oda, a Kispál és borz fénykorában is esélytelen lett volna rá, a Quimby most talán megtöltené, de egészen más közönséggel, mint ami ezen az estén jelen volt. Vagy nagyon ráéreztek valamire, vagy csak egyszerűen menő mostanában Csík zenekart hallgatni. Nem tudom. Mindesetre, amikor koncert előtt végignéztem a közönségen, megkockáztattam azt a kijelentést, sokan lesznek, akik csalódni fognak, és mint néhány visszajelzésből hallottam, valóban.

Én nem tartozom közéjük. Végig énekeltem, és ülve végigtáncoltam az estét. Szerencsére elég nagy volt a hangerő, így talán nem hallatszottam nagyon ki magamból.

Még egy apróság. A sárvári koncertjükről, ami kb. egy héttel előzte meg az egerszegit, már másnap beszámoltak a zenekar facebook oldalán, erről pedig semmi. Miért?
Ízelítőül egy dal: