Futás

Egy kis bemelegítés a garázs előtt, és indulás. Sarokház vagyunk, párlépés és utca vége, fordulás jobbra, kezdődik egy jó kis emelkedő. Ma már rutinosan visszafogom magam. Kezdetben nagy lendülettel felfutottam a dombra, ezzel el is fogyott az erőm. Jobboldalon társasházak, a másikon családi házak, szinte mindenki ismer. Majdnem elmaradhatatlan egy: Szia, ki kerget? Válaszolok egy mosollyal, hadd higgye, szellemes volt. Kereszteződésnél kanyar balra. A túloldali sarokháznál német juhász, nem mulasztja el, hogy kijöjjön a házából és megugasson. Keskeny járda rálógó bokrokkal, jobb a füvön futni. Kereszteződés után meredek lejtő, lehet lazítani. Itt már nincs járda. Nemrég még csak egy földút volt, eddig tartott a lakott terület. Most már leaszfaltozva és mindkét oldal beépítve, de erről az útról nincsenek bejáratok. Az út végén fordulás jobbra, egészen új házak az utcában, itt már nincsenek ismerősök. 8-10 ház az egész. Fordulás balra, egy rövid emelkedőn felfutok a Válicka gátra és túlparti gáton vissza a város felé.

(Ha valaki nem tudná, a hagyomány szerint a Válicka Göcsej nyugati határa.)

A gát tetején murvás út van. Enyhe, folyamatos emelkedő. A túloldalon a patak és a lakóházak között keskeny szántóföld sáv a gát mellett a városi parkerdő, néha néhány őz is megjelenik az erdő szélén. Ismerősként üdvözlöm a kutyasétáltatókat. A patak kanyarulata után már a Praktiker mellett futok, a túloldalon is egészen a part mellett vannak a lakóházak. A sorompót megkerülve elbúcsúzok Göcsejtől, azaz visszatérek a Válicka innenső partjára.  A városba bevezető négysávos út, nagy forgalommal, keskeny járda, a járda közepén villanyoszlopok. Sok lakatlan, pusztulófélben lévő ház. Itt is folyamatos, enyhe emelkedő. A buszmegállóban várakozó emberek, biztos van néhány ismerős. Körforgalomnál balra, elfutok Szent István előtt, integetek a biztonságom érdekében telepített kamerának. Még egy utolsó, meredekebb emelkedő. Már nem számít. Befordulok az utcánkba. Megérkeztem.