2015. április 26., vasárnap

Éveim - 1963

Ekkor voltam 12 éves.
Kitekintés:
Bezárták az Alcatrazt. Vagy kinyitották?
Forró drót a Fehér ház és a Kreml között.
Súlyos földrengés volt Szkopjéban.
Martin Luther King elmondta híres beszédét: I have a dream.
Megjelent az első Beatles album: Please, Please Me.
Első női űrhajós: Valentyina Tyereskova
Ekkor volt a nagy vonatrablás.
Profumo botrány Angliában.
Meggyilkolták Kennedyt.
Fizikai Nobel-díjat kapott Wigner Jenő, Maria Goepperd-Mayer és J. Hans D. Jensen társaságában.
Irodalmi: Jorgosz Szerefisz
Béke: Nemzetközi Vöröskereszt
Ebben az évben születtek: Michael Jordan, Quentin Tarantino, Garri Kaszparov, Gesztesi Károly, Orbán Viktor, Johnny Depp, George Michael, Whitney Houston, Brad Pitt
Elhunytak: Sylvia Plath, Székely Mihály, Kármán Tódor, Baktay Ervin, XXIII. János pápa, Georges Braque, Robert Schuman, Edith Piaf, Aldous Huxley
Emlékszem a szkopjei földrengésre és természetesen Tyereskovára. Kennedy temetésének egy részét a magyar televízió is élőben közvetítette. A pártszékházban néztük. Ha jól emlékszem műholdas közvetítés volt, és mivel a Telstar nem geostacionárius pályán keringett csak időszakosan lehetett vele kapcsolatot létesíteni.
Ebben az évben történt az az elhíresült eset, amikor felolvastam a meg nem írt fogalmazást. Ha valaki kíváncsi a részletekre, itt megtekintheti.
Történelem tanárunk egy szexuális zaklatási ügy miatt (nem diákot zaklatott, hanem egy kolléganőjét, de jön még olyan is) évközben kellett otthagyni az iskolát, és Vili bácsi vette át a történelem oktatásunkat. Jelentősége nem volt.
Lezajlott a konfirmáció is. Előzetesen apám megpróbálta belém verni a Konfirmációs Kiskáté anyagát, de az előző években konfirmálkodóktól tudtuk, színjáték lesz az egész, a végén mindenkinek megmondja a pap, mit fog tőle kérdezni, elég arra az egy kérdésre megtanulni a választ, és potyára tanulni még atyai pofonok hatására sem voltam hajlandó. Végül minden zökkenő nélkül lezajlott az előzetes szereposztás szerint. Én is megkaptam a Победа márkájú karórámat, amit aztán kb. húsz évig hordtam. Azóta sem volt olyan, ami ennyit bírt volna.
Az osztály rosszának kinevezett fiút valamilyen ürüggyel kitették az iskolából, hetedikbe már a szomszéd faluba járt.
Volt egy jelentéktelennek tűnő epizód, aminek nem várt következménye lett.
Éppen magyar dolgozathoz készülődtünk, amikor a magyar tanárunk, egyben osztályfőnökünk, kíséretében bejött egy idegen férfi, hogy csak rövid időre venné igénybe a figyelmünket, feltenne néhány matematikai jellegű kérdést. Csak úgy szóban adott egy feladatot. Néhányan rámozdultunk. Ki oldotta meg? Néhányan jelentkeztünk. Mi lett az eredmény? Valaki bekiabálta. Kinek lett még ez? Ismét néhány jelentkező. Talán három ilyen feladat volt, csökkenő érdeklődéssel. Utólag derült ki, ez egy felmérés volt, és a járásban nekünk lett a leggyengébb eredményünk. Nem tudom, más iskolákban hogyan csinálták, de ez így egyáltalán nem adott reális képet. Következményként kedvenc tanító néninktől, Takó Pöntyitől elvették a matekot, és az osztályunkat az igazgató vette át matek oktatásra. Nem akarok dicsekedni, de matekból kétségkívül én voltam a legjobb az osztályban, de abban az egy évben, amíg ő tanította a matekot, rettegtem a matek óráktól.
De előbb még nyári szünet.
Majdnem minden nyáron, így nagy valószínűséggel ezen is, eltöltöttünk 2-3 hetet apám húgánál, Zalaszentgróton. Kint laktak a hegyen, elég nomád körülmények között, sokáig villany sem volt náluk, de nagyon jól éreztük magunkat náluk. Kivéve a hulló alma szedést. A többes szám rám és a húgomra vonatkozik.
Hetedikben lett orosztanárunk is, egy frissen érettségizett képesítés nélküli hölgy személyében, aki egyben úttörőcsapat vezető is lett, és hamarosan a kedvenc tanárunkká vált. Nem az orosz miatt.
Ebben az évben mutatták be a Hattyúdal című filmet.
Az egyik betétdala:

És természetesen Beatles:


2015. április 5., vasárnap

Olvasónapló

Nagy Lajos: A falu meg a város
A legsavanyúbb képű magyar író: Nagy Lajos. (© Onagy Zoltán)
Nem véletlenül hevert sokáig olvasatlanul a polcon a könyv. Nem mintha nem érdekelne, hisz nem véletlenül vettem meg, de nem mindig van hangulatom ilyen könyvekhez.
A rövidebb, kifejezetten szociografikus jellegű írások sem szárazak. A bemutatott magyar városok a gazdasági válság idején elég lehangoló képet mutatnak. Nem feledkezik meg a kulturális életről sem.
Legközismertebb írás a Kiskunhalom.
Regény vagy novellafüzér. Mindenesetre irodalmi alkotás. Egy falu élete egy napba sűrítve, néhány tipikus család életén keresztül bemutatva. Megrendítő, humoros, tragikus, megmosolyogtató. Mint általában az élet.
Hasonló A falu álarca is. Lazább szerkezetű, hosszabb időt fog át. Megszólal az író is. Véleményt mond a történtekről. És ír a műfaj nehézségeiről buktatóiról is.
„Ha valaki elégedetlen a fennálló viszonyokkal, és van valami társadalmi vagy politikai programja, és azt hiszi, hogy a viszonyokon gyökeresen lehet változtatni, az még tudattalanul is valósággal utazik a sötétlátásban. A vele egy véleményen levőket, akiknek tetszésére pályázik a művével, nem is elégíti ki más, csak az egészen sötét, minden derű, minden korrektívum nélkül való kép. Aki pedig jó fiú akar lenni, az képes a legkétségbeejtőbb nyomorfészekről is idillt írni. Még talán azt is lehet mondani, hogy mindkét típus jóhiszeműen cselekszik.”
Sikeresen kerüli el a buktatókat. Nem pályázik senki tetszésére, nem akar jó fiú lenni. Az embereket próbálja megismerni, és az embereket mutatja be.
Utolsó írás a Falu.
A háború kezdetétől 1946-ig követi egy falu lakóinak életét. Sok minden változott ekkor. Változtak az emberek is. Sokan korábbi önmagukat is megtagadva. Még a földosztásról is lemeri írni, nem mindenhol sikertörténet.