Nagy Lajos: A
falu meg a város
A legsavanyúbb
képű magyar író: Nagy Lajos. (© Onagy Zoltán)
Nem véletlenül hevert
sokáig olvasatlanul a polcon a könyv. Nem mintha nem érdekelne, hisz nem
véletlenül vettem meg, de nem mindig van hangulatom ilyen könyvekhez.
A rövidebb,
kifejezetten szociografikus jellegű írások sem szárazak. A bemutatott magyar
városok a gazdasági válság idején elég lehangoló képet mutatnak. Nem feledkezik
meg a kulturális életről sem.
Legközismertebb
írás a Kiskunhalom.
Regény vagy
novellafüzér. Mindenesetre irodalmi alkotás. Egy falu élete egy napba sűrítve,
néhány tipikus család életén keresztül bemutatva. Megrendítő, humoros,
tragikus, megmosolyogtató. Mint általában az élet.
Hasonló A falu
álarca is. Lazább szerkezetű, hosszabb időt fog át. Megszólal az író is.
Véleményt mond a történtekről. És ír a műfaj nehézségeiről buktatóiról is.
„Ha valaki
elégedetlen a fennálló viszonyokkal, és van valami társadalmi vagy politikai
programja, és azt hiszi, hogy a viszonyokon gyökeresen lehet változtatni, az
még tudattalanul is valósággal utazik a sötétlátásban. A vele egy véleményen
levőket, akiknek tetszésére pályázik a művével, nem is elégíti ki más, csak az
egészen sötét, minden derű, minden korrektívum nélkül való kép. Aki pedig jó
fiú akar lenni, az képes a legkétségbeejtőbb nyomorfészekről is idillt írni.
Még talán azt is lehet mondani, hogy mindkét típus jóhiszeműen cselekszik.”
Sikeresen
kerüli el a buktatókat. Nem pályázik senki tetszésére, nem akar jó fiú lenni.
Az embereket próbálja megismerni, és az embereket mutatja be.
Utolsó írás a
Falu.
A háború
kezdetétől 1946-ig követi egy falu lakóinak életét. Sok minden változott ekkor.
Változtak az emberek is. Sokan korábbi önmagukat is megtagadva. Még a
földosztásról is lemeri írni, nem mindenhol sikertörténet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése