Hol voltam, hol nem voltam. Hol nem voltam, hol nem
voltam?! Nagyon sok helyen nem voltam. Hol vagyok, hol nem vagyok. Itt vagyok
és mesét írok. Hol leszek, hol nem leszek. A mesémben benne leszek.
Volt egy király, nagyhatalmú. Parancsot adott,
szigorút. Király volt, mást mit tehetett? Minden legény harcba szálljon, a
sárkánnyal megbirkózzon. Jutalmat is ígért érte, fele lányát feleségül. Másik
fele megy magától, nem szakadhat el magától.
Parancs, parancs. Mit tehettem? Elindultam harcra
készen. Elindultam sárkányt vívni, háborúzni, öldökölni. Fél királylányt
hódítani.
Gyönyörű volt a fél királylány, de még szebb a másik
fele. Én ránéztem, ő rám nézett…
Fenn a hegyen élt a sárkány. Kerek tábla az ajtaján:
Make love, not war! – szólt az írás. Hippi sárkány, nem is vitás.
Hagyjál engem kedves vitéz. Nem kell nekem a
királylány, sem a fele, sem az egész. Nem akarok öldökölni, tűzokádni, harcot
vívni. Van már nekem szép barátnőm, háromfejű, formás keblű, hosszú combú
sárkányleány. Csatákat az ágyban vívunk, no meg réten, erdőn-mezőn, szerelmesen
összebújva, egymást tépve marcangolva, hol gyengéden, hol vadulva, egymást
végig csókolgatva, olykor véresre karmolva.
Édes kincsem, galambocskám…, gyönyörű szép fél
királylány! Jössz-e hozzám feleségül? Nekem adod-é a szíved, és a kezed, és a
tested?
Jó vitézem, szívem tiéd, de a kezem nem adhatom,
arról csak az apám dönthet. Ám a király hajthatatlan, sárkányt ölni kötelező,
anélkül nem lehet esküvő.
Sto gyélaty? Most mit csináljunk? Hogy teljesülhet a
vágyunk, egymáséi hogyan legyünk? Szökj meg velem, fél királylány, egyszer apád
megbocsát tán.
Megszöknék én, ha tehetném. Zordon őrök vigyáznak
rám, szemmel tartva éjjel-nappal. Egy lépést sem tehetek, amit apám nem enged
meg.
Mire téged szeretni tudnálak…
Kedves sárkány segíts nekem, megszöktetni szép
szerelmem. Hippi sárkány a szerelmet teljes szívvel támogatta. Felkapott a hátára,
repültünk a palotába. Tűzokádott, nagyot bődült, szerteszét szaladtak az őrök.
Boldogan jött fél királylány, követte a másik fele.
Faluvégén, kis kunyhóban…
Ugyan, dehogy! Volt énnekem szép lakásom, városszéli
lakóparkban. Odavittem a királylányt, beteljesülni a vágyunk. Egymás ruháját
letéptük, türelmetlen szerelmünkben. Három nap és három éjjel egyek voltunk mi a
kéjjel. Könyvespolcon szégyenkezve elpirult a Kámaszutra.
Szerelmünknek gyümölcse lett, rózsásarcú leánygyermek.
Kissárkányok is születtek, három- öt- és hétfejűek. Lettek jó játszó pajtások.
Szomorú az öreg király. Unokája zabigyerek, az
emberek háborognak, zsarnokságot kiáltanak. Szavát vissza nem vonhatja,
törvényt meg nem változtatja. Lemondott hát a trónjáról, tegyem, amit jónak
látok.
Itt a vége.
Itt a vége?
A mesének sosincs vége. Mindig lesznek új királyok,
olykor bölcsek, olykor dölyfek, zsarnokok és nagyravágyók, szelídek és
népbarátok.
Királylányok, szépek, csúnyák. Kényeskedők,
kedveskedők. De mind szerelemre várnak.
És jön egy királyfi tán…
Sárkányok is újak jőnek. Őtfejűek, hétfejűek. Néha
lepkét kergető egyfejű.. Gonoszok és jóságosak. Néha kicsit tűzokádnak. A
sárkányok melegségre vágynak.
És a szerelem?
Már megint izzad a tenyerem…
Omnia vincit…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése