Michael Dobbs: Kártyavár
Ismét egy nyereménykönyv. A kiadó kategorizálása
alapján thriller. Nem tudom. Szerintem nem. Legfeljebb a befejező néhány oldal
okozhat némi borzongást.
A regény első kétharmadában csak az a közhely nyer
megerősítést, hogy mocskos dolog a politika. Megkapunk mindent, amit e tárgyban
már nagyon sok helyről ismerhetünk, idő előtti kiszivárogtatást, zsarolást,
karaktergyilkosságot, hamis vádat, az utóbbi hitelességéhez szükség van némi
okirat hamisításra is. Esetleg az okozhat némi meglepetést, hogy mindez
Nagy-Britanniában, egy minta demokráciának számító országban történik. Így
jutunk el a miniszterelnök lemondásáig. amit ő többek között az alábbi
szavakkal indokol:
”Az ellenem felhozott vád az egyik legsúlyosabb,
amivel közhivatal betöltőjét illethetik: hogy hivatalomat a családom
gazdagítására használtam fel.”
(Egy nettó kommersz műről van szó, az igazságai
közhely igazságok, amelyeket senki nem vitat.)
Természetesen a vád hamis, egy kis utánajárással
leleplezhető lenne, ha háttérből irányító személyhez nem is jutnának el, de
akkor mi lenne a regénnyel?
Innentől kezdve azt válik kérdéssé, meg tud-e
állítani valaki egy teljesen gátlástalan, gyilkosságtól sem visszariadó,
hataloméhes politikust. Egyetlen fiatal újságírónőnek tűnik csak fel, hogy
ennyi minden nem történhetett véletlenül, és össze is rakja a mozaikokat, de
minő véletlen ő pont az elkövetőbe szerelmes, a szerelem pedig vakká tesz, így
csak a legfontosabbra nem jön rá, ki irányít a háttérből. Mellesleg a sajtót is
a kezében tartja, hogy egy kis konteót is kapjunk, így az újságírónő legfeljebb
a kollégájának mondhatja el, minek jutott a nyomára.
Vajon kinyílik végül a szeme, és megállítja a politikust?
Ez talán már valóban thriller.
De a végét nem árulom el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése