Úgy tíz éve már játszották, de már várható volt,
hogy ismét műsorra kerül. Nincs olyan sok időtálló magyar musical, hogy ne
vennék elő őket újra. És ez kétségtelenül az időállók közé tartozik.
Dés László – Geszti Péter – Békés Pál: A dzsungel
könyve
A színlapon megemlítik még Hegedűs D. Géza és
Radnóti Zsuzsa nevét is az eredeti változat közreműködőiként. Némi köze talán
Rudyard Kiplingnek is van hozzá, de őt nem tartották szükségesnek megemlíteni.
Nem készültem előzetesen az előadásra, úgy gondoltam
meglepetés nem érhet. Aztán mégis, mégpedig kellemes.
Megszoktam már, hogy az itteni zenés darabok
előadásának leggyengébb láncszeme a koreográfia, leglátványosabb elem a páros
lábon ugrálás. Elfogadtam, ennyire telik. Így aztán már nyitó képben
meglepetésként ért egy látványos, igazán attraktív, akrobatikus elemeket sem
nélkülöző, erőteljes kifejezőerejű koreográfia, ami aztán az egész előadást
végig kísérte. Másnap néztem csak meg. A koreográfus: Ladányi Andrea.
Most már csak tartani kellene a szintet.
A zene volt, ami legjobban élt még az emlékeimben,
talán az a legidőállóbb, de lehet, hogy csak azért, mert a dalokat nemcsak egy
előadáson hallottam.
„Egy vérből valók vagyunk, ti meg én!” – a vadászó
nép mesterszava.
Egyedül az emberek között lenne igaz, és pont ott
nem működik.
Akik szerintem maradéktalanul jó alakítást
nyújtottak:
Szakály Aurél – Sir Kán. Szerintem ő az előadás
legjobbja.
Pap Lujza – Bagira
Kátai Kinga – Ká
És Hertelendy Attila, aki a régi előadásban Mauglit
alakította, Csil szerepében.
Urházy Gábor László mint Buldeo – nem tudom, ez
rendezői koncepció volt-e, a valószínűtlenül nagy puska, arra utal, hogy igen
(rendező: Bal József) – eljátssza a szerep paródiáját, ami önmagában nagyon
mulatságos, de ezáltal teljesen súlytalanná válik Maugli és az emberek közti
konfliktus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése