Olvasónapló - Diavolina

Spiró György: Diavolina

Diavolina Gorkij cselédje, ápolója, orvosa, szeretője. Mindent tud a nagy íróról és környezetéről.. Spiró György az ő közvetítésével mutatja be Gorkijt.

Igazából nem nagyon ismerem Gorkijt. Középiskolában önként vállaltam, hogy készítek egy beszámolót Az anyáról, de addig húztam az időt, hogy lejárt a határidő, és én még csak el sem olvastam, kaptam is egy nagy egyest, ami egyáltalán nem volt rám jellemző, és nagyon rosszul esett. Az Éjjeli menedékhelyet viszont legalább két emlékezetes előadásban láttam. Nagyjából ennyi.

Spiró Gorkijt, az embert próbálja megmutatni, és hát nem mellékesen megismerjük a sztálini rendszer ördögi működését is, mert végül Gorkij ennek a korszaknak vált az emblematikus írójává. Ellentmondásos személyiség. Sok mindent lát, ami nem tetszik neki, és háttérben próbál is ellene tenni, próbál segíteni a rendszer üldözöttein is, de nyíltan soha nem szegül ellen. Sőt. A nyilvánosság előtt a rendszert dicsőítő cikkei jelennek meg.

Persze igyekeznek őt félrevezetni, csak a szépet és jót megmutatni neki, és sokszor hagyja is magát félrevezetni.

Egy jellemző epizód. Inkognitóban sétát tesz a Kijevi Pályaudvar környékén, és úgy látja, akár Berlinben is sétálhatott volna, annyi rendben volt minden. Csak éppen kiderül, kirakat volt az egész, mindent előre megszerveztek, még talán a kóbor kutyák is csekások voltak.

A regénynek rengeteg szereplője van. Egyrészt Gorkij családja és udvartartása (rokonok, személyzet, orvosok, ápolók,csekások), másrészt a kor művészei és politikusai. Nem mindig tudtam követni, hogy ki kicsoda. Talán jegyzetelni kellett volna olvasás közben?

Diavolina sokszor mond véleményt emberekről, művekről. Nem tudom, vannak-e olyan dokumentumok, amiből ez kiderül, vagy Spiró a saját véleményét adja Diavolina szájába.

Jazzszerda - dobszerda

Talamba Ütőegyüttes

Néhány éve Varnus Xavér vendégiként hallhattam őket zenélni. Akkor Bachot játszottak. Most teljesen más oldalukról mutatkoztak be a zalaegerszegi közönségnek.

Mostani műsoruk címe: Tour de Drums

A címnek megfelelően egy világkörüli utazáson vehettünk részt a ritmusok szárnyán, így hát joggal nevezhetjük a jazzszerda aktuális rendezvényét dobszerdának.

Ami már a koncert kezdete előtt feltűnt, a színpad zsúfolásig televolt pakolva hangszerekkel. Mivel a koncertnek nem volt része hangszer ismertető előadás, így nagy részükről fogalmam sincs, hogy nevezik. A különféle dobokon és csörgőkön túl nagyrészt xilofon típusú hangszereket hallhattunk, de ha szükség volt, rá előkerültek a gitárok is, és természetesen énekeltek is. Azt is megmutatták, hogy szükség esetén a műanyaghordók is teljes értékű hangszerként funkcionálhatnak.

Többször felszólították a közönséget, hogy próbáljanak meg nem európaiként viselkedni, igyekeztünk is kicsit felszabadultabbak lenni, de hát reménytelenül európaiak vagyunk :D

Néhány ízelítő az előadásukból.

Brazil:

Ibéria:

Ps.: Vendégként fellépett Ibro Fall szenegáli dobos is, akivel igazi afrikai ritmusokat adtak elő, de nem találtam olyan felvételt, ahol együtt szerepelnek..

Olvasónapló - Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló

Nehezen szántam rá magam az elolvasására. Nem egyszerű olvasóként átélni egy másik ember (aki az egyik legnagyobb magyar író, és akit nagyon szeretek, és igazán nem akarom magamat hozzámérni, de sokszor úgy éreztem, helyettem írta, amit írt) halálos betegségét. És a rák egyáltalán nem jó kezdőszó. Egy Robin Cook regényben talán igen, de ez mégiscsak egy napló, ami a valóságot próbálja leírni, és bár az író, amikor elkezdte írni a naplót még nem tudta pontosan, mekkora a baj, amire kezembe került a könyv, már pontosan lehetett tudni a tragikus véget.

A fentiek ellenére olvasás közben egyáltalán nem hatott rám nyomasztóan a szöveg, sőt be kell vallanom, nagyon jól szórakoztam, és még az is többször előfordult, hogy hangosan fölnevettem.  (Ontológiai derű, vagy rossz szójátékkal, onkológiai derű?) Mert mégiscsak egy nagyszerű íróról van szó, akinek nem elsősorban a betegségének krónikája a fontos., és naplóírás közben is író marad.

Mi a fontos?

Nem igazán jó kérdés.

Sok mindennel foglalkozik a a napló. Az emberek reakciója, amikor megtudják, hogy az író rákos.  Nemcsak nekem nehéz tudomásul venni, hogy valaki, aki hozzánk közel áll súlyos beteg.

Természetesen nem marad ki a politika sem, a menekültek helyzete, és velük való bánásmód. Reagál Dipold Pál rosszindulatú megnyilvánulására.

A napló magában foglal egy nagyszerű novellát is, Jan Kovalens történetét (Kovalens kötés), ami önálló novellaként is megjelent.

Elmélkedés a pina mondatba helyezésének lehetőségeiről.

És természetesen gondolatok Istenről, hitről, a világunkról, rólunk.

Néha kacagtató, néha megrendítő.

Egy mondat a könyvből:

„Túl lazában úgy mondanám, hogy az rendben, hogy meghalok (ki nem?), de hogy ne egyek-igyak kedvemre az tényleg rákúrás.”

És ezután rögtön következik egy szójáték a rákúrással. (A rák az úr, én csak cifra szolga.)

Mucinger, ügyes légy – órjást vesztesz el!

(E.P. becézi Mucingernek a saját hasnyálmirigy rákját.)