2017. április 23., vasárnap

Olvasónapló - Diavolina

Spiró György: Diavolina
Diavolina Gorkij cselédje, ápolója, orvosa, szeretője. Mindent tud a nagy íróról és környezetéről.. Spiró György az ő közvetítésével mutatja be Gorkijt.
Igazából nem nagyon ismerem Gorkijt. Középiskolában önként vállaltam, hogy készítek egy beszámolót Az anyáról, de addig húztam az időt, hogy lejárt a határidő, és én még csak el sem olvastam, kaptam is egy nagy egyest, ami egyáltalán nem volt rám jellemző, és nagyon rosszul esett. Az Éjjeli menedékhelyet viszont legalább két emlékezetes előadásban láttam. Nagyjából ennyi.
Spiró Gorkijt, az embert próbálja megmutatni, és hát nem mellékesen megismerjük a sztálini rendszer ördögi működését is, mert végül Gorkij ennek a korszaknak vált az emblematikus írójává. Ellentmondásos személyiség. Sok mindent lát, ami nem tetszik neki, és háttérben próbál is ellene tenni, próbál segíteni a rendszer üldözöttein is, de nyíltan soha nem szegül ellen. Sőt. A nyilvánosság előtt a rendszert dicsőítő cikkei jelennek meg.
Persze igyekeznek őt félrevezetni, csak a szépet és jót megmutatni neki, és sokszor hagyja is magát félrevezetni.
Egy jellemző epizód. Inkognitóban sétát tesz a Kijevi Pályaudvar környékén, és úgy látja, akár Berlinben is sétálhatott volna, annyi rendben volt minden. Csak éppen kiderül, kirakat volt az egész, mindent előre megszerveztek, még talán a kóbor kutyák is csekások voltak.
A regénynek rengeteg szereplője van. Egyrészt Gorkij családja és udvartartása (rokonok, személyzet, orvosok, ápolók,csekások), másrészt a kor művészei és politikusai. Nem mindig tudtam követni, hogy ki kicsoda. Talán jegyzetelni kellett volna olvasás közben?

Diavolina sokszor mond véleményt emberekről, művekről. Nem tudom, vannak-e olyan dokumentumok, amiből ez kiderül, vagy Spiró a saját véleményét adja Diavolina szájába.

Nincsenek megjegyzések: