Éveim - 1993

1993

42 éves voltam.

Kitekintő:

George Bush és Borisz Jelcin aláírta a Start II. szerződést.

Bombát robbantottak a New York-i Világkereskedelmi Központban.

A délszláv háború Boszniában folytatódott. (A jelenlegi kormánypropaganda szimjére leegyszerűsítve: keresztények gyilkoltak muzulmánokat.)

Robbanás történt agy békásmegyeri panelépületben. Heten meghaltak.

Újratemették Horthy Miklóst.

Életbe lépett a maastrichti szerződés.

A pörbölyi tragédiában 12-en haltak meg, amikor egy iskolásokat szállító busz egy vonat elé hajtott.

Orbán Viktornak küldetéstudata támadt az űrt betölteni. Fodor Gábor, Ungár Klára és Molnár Péter kilépett a Fideszből.

Meghalt Antall József.

Nobel-díjat kaptak:

Béke: Nelson Mandela és Frederik Willem de Klerk

Irodalmi: Toni Morrison

Ebben az évben hunytak el: Trauner Sándor, Frank Zappa, Federico Fellini, Feleki Kamill, Lőrincze Lajos, Suka Sándor, Bólya Péter, Szűr-Szabó József, Gráber Margit, William Golding, James Hunt, Cseres Tibor, Mensáros László, Audrey Hepburn, Dizzy Gillespie, Rudolf Nurejev

A munkahelyemen már egész rutinos voltam az új munkakörömben, amikor felvettek mellém valakit, ami önmagában nem lett volna baj, mert az tényleg tarthatatlan volt, hogy az egész cégnél rajtam kívül senki nem ért hozzá, de odajött ugyanazért a fizetésért, amennyi nekem volt, így semmi esélyem nem lett számottevő fizetésemelésre. Akkor még senki sem sejtette egyszer majd ő lesz „nélkülözhetetlen” ember a cégnél. Közben annyira megszaporodtak a tervezésre váró készülékek, hogy kezdetben csak ideiglenesen egy-két hétre, aztán amikor leszerelt valaki, aki bevonulás előtt már végezte azt a munkát, véglegesen visszahelyeztek készülékszerkesztőnek. Ekkor valóban rengeteg tervezésre vagy gyártásra váró készülék volt. Egyikre sem volt elég kapacitás. Ekkor terjedt el az amondás a cégnél: Kétfajta készülék van, vagy nem készült el, vagy nem jó. Ehhez én még hozzátettem, ami elkészült és talán jó is, az nem kell.

A lányomnak eljött a pályaválasztás ideje. Sok elképzelése nem volt. Végül szakközépiskolába jelentkezett és bőrdíszművességet tanult.

Ő nyáron Györökre ment táborba. Péntek délután hoztam haza kispolszkival. Éreztem, hogy csúszik a kuplung, de úgy gondoltam Sárvárról, ahova hétvégére mentünk a nagyszülőkhöz, még megfordulok. Hát tévedtem. Jól felpakoltunk mindenféle zöldségből, gyümölcsből, jött velünk a lányom unokatestvére, Évi azt is kikönyörögte, hogy egy kiscicát elhozhasson anyámtól. Aztán Vasvárig valahogy eljutottunk, de ott úgy döntöttem, még egy emelkedőt már nem kockáztatok. Kerestünk egy autószerelőt, a kispolszki ott maradt nála, mi pedig busszal jutottunk haza.

Egy kép valamikor tavasszal, kerti munka közben. (Évi fényképezte, aki egy rajzpályázaton nyert pénzből fényképezőgépet vett magának.)

És egy karácsonykor azzal a bizonyos kiscicával:

A zenei blokkban először az akkor elhunytakra emlékezem.

Dizzy Gillespie:

Frank Zappa:

Két akkor aktuális hazai sláger:

Koncz Zsuzsa: Százéves pályaudvar

(Sajnos valakiken mindig ott a jel.)

És jött a Kispál és a borz:

Emeljük a tétet

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Akarja a fene, miért akarnám. Szerintem minden embernek ez az első reakciója.

Nekem másodszor az jutott eszembe, ki volt az az idióta, aki ezt kitalálta, hisz ennek nincs semmi értelme. Hogy csak egy apróságot említsek: Magyarország nem tartozik az Európai Uniónak?

Akarja-e, hogy Magyarország Székesfehérvárra…?

Ugye?

Tételezzük fel, a többség arra voksol: Igen, akarom!

Kötelez az bárkit bármire?

Akkor mi a tét?

Mi ez a nagy jövőnk a tét kampány?

Honnan ismerős ez?

Miért találkozok úton-útfélen ocsmány kék plakátokkal?

Tudta?

Igen tudtam. Nagyon elszaporodtak mostanában a vakkomondorok.

Miért használták propaganda célra még az olimpiai közvetítéseket is. Mellesleg ezt soha nem fogom megbocsátani.

Amúgy pedig ez egy nagyon aljas kérdés.

És egy nagyon aljas kampány.

Valóban nagy gond a menekült kérdés, de az biztos, hogy ezzel a gyűlölet keltéssel semmit nem oldunk meg, azonkívül, hogy Habony Árpád ezen is keres párszáz milliót.

„Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.”

Több nemzedék himnusza volt ez a dal. Én nem hiszem, hogy ezek az emberek mind bezárkózni akaró, idegengyűlölő lett mostanra.

Emeljük a tétet. Játszunk vabank, végül is semmit nem lehet veszteni.

Legyen ez egy népszavazás Orbán Viktor ellen. Szavazzunk igennel.

Naiv vagyok?

Biztos.

Olvasónapló - Egy piaci nap

Závada Pál: Egy piaci nap

Szokatlanul karcsú regény Závada Páltól. Nem mintha a terjedelem bármit is minősítene, de végig olvasva a könyvet úgy tűnik, nem vált előnyére a tömörség.

Témája a háborút követő antiszemita pogromok. Felkavaró és megrázó, ahogy az emberi mivoltából kivetkőzött, elállatiasodott tömeg fékevesztetten, gondolkodás nélkül, kegyetlenül pusztít, nem kell hozzá semmi határozott ok.

Mint minden Závada regényben, itt is érdekes az elbeszélő személye. Annak a Hadnagy Sándornak a felesége, kit egyik pogrom felbujtójaként állítanak bíróság elé, és akit első fokon halálra ítélnek, jogerősen viszont felmentenek, és aki ebben az ügyben úgy tűnik tényleg ártatlan.

Mariska, a feleség, sajátosan kettős szemszögből meséli el az eseményeket. Egyrészt együtt érez az áldozatokkal, elborzad a szörnyűségek láttán, ha a tömeggel nem is mer szembe szállni, a maga módján segít ahol tud, még talán életet is ment, de közben végig érzi, ennek a férjére vonatkozóan is lesznek következményei, bármennyire távol marad is az eseményektől.

Ezúttal elmarad a más Závada regényekben megszokott több nézőpontból történő tudósítás. Még azokat az eseményeket is, melyekről a kommunisták helyi vezetőjének felesége tudósít, Mariska közvetítésével ismerjük meg. De hát, mint valahol olvastam mindannyian Mariskák vagyunk.

Ha már a kommunisták szóba kerültek. Ki ábrándító az akkori pártok reakciója. Az eset kapcsán mindegyik a saját pecsenyéjét próbálja sütögetni, és a másik pártok lejáratására akarja felhasználni az eseményeket. És természetesen az áldozatok a hibásak.

És akkor amiért azt írtam, nem vált előnyére a tömörség. A szereplők arctalanok. Az még csak érthető, hogy az elkövetőknek nincs személyiségük, csak részei az arctalan tömegnek. Bár a szörnyetegként ábrázolt Radai Etelt, talán meg lehetett volna akkor is mutatni, amikor nem a tömeget hergeli. De arctalanok az áldozatok is, és igazából arctalan hadnagy Sándor is, aki mégiscsak a regény főszereplője.

Éveim - 1992

Egy kis nyári szünet után folytatom az Éveim sorozatot.

1992

41 éves voltam.

Kitekintés:

Boutros-Galit választották az ENSZ főtitkárának.

Folytatódott Jugoszlávia felbomlása és a délszláv háború.

Nálunk zajlott a média háború.

Április 25-n a harag napja Budapesten. (Vajon emlékszik még valaki, mi volt ez?)

Foci EB Svédországban. Nyert Dánia.

Felbomlott Csehszlovákia.

Nyári olimpia Barcelonában. Magyarország 11 aranyérmet szerzett.

Átadták a forgalomnak a Duna-Rajna-Majna csatornát.

Bill Clintont választották elnöknek.

Az október 23. ünnepségen Göncz Árpád félbeszakította a beszédét, mivel skinheadek kifütyülték.

Irodalmi Nobel-díjat kapott: Derek Walcott

Ebben az évben hunytak el:

Dégi István, Vass Lajos, Alexander Dubček, Csákányi László, Willy Brandt, Rátonyi Róbert,  Árkus József, Anthony Perkins, Inke László, John Cage, Székely János, Astor Piazzolla, Kolozsvári Grandpierre Emil, Marlene Dietrich, Benny Hill, Kajdi János, Isaac Asimov, Menáhem Begin, Karinthy Ferenc, Alex Haley

Néhány szót az új munkahelyemről. Elvileg ugyanaz volt a munkám, mint az előző munkahelyemen, csak más adottságok, más szokások, más gyártási feltételek, és senki nem volt , aki beavatott volna. Volt egy frissen végzett mérnök, aki egy hónappal előttem kezdett, és ugyanúgy nem ismert semmit a helyi szokásokból, mint én, és volt egy hölgy, aki elvileg ismerhette a dolgokat, de igazából semmit nem csinált. Így kénytelen voltam a saját fejem után menni, és hozzám kellett alkalmazkodni. Nem biztos, hogy ez volt a szerencsés. Persze kaptam néhány megjegyzést, hogy bezzeg XY. Nem tudtam vele mit kezdeni.

Többször is szó esett róla, hogy tanuljam meg az NC és CNC szerszámgépek programozását, mivel az NC technológus is egyedül maradt, és nincs, aki helyettesítse. Aztán év vége felé,amikor már kevesebb volt a készüléktervezési feladat áthelyeztek ide4iglenesen a betanulás idejére, de az NC technológus néhány nap múlva viharos körülmények között távozott a cégtől, és én ott találtam magam mélyvízben, amikor éppen elkezdtem úszni tanulni. Azonnal mindent élesben kellett csinálnom. Kisebb zökkenőkkel, de megoldottam.

Ebben az évben is volt egy közös szülő-gyerek nyaralás Éviék osztályával, ezúttal Kehidakustányban töltöttünk el néhány napot.

Hármasban Szombathelyen nyaraltunk, az ottani vízmű oktatási központjában, ami strand területén levő épületben volt. Egész kellemes volt.

Egy ott készült fénykép. Bizonyíték, hogy már akkor is nagyon házas voltam :D

Ebben az évben sem maradt ki Sitke. Ekkor az Evita volt a fő produkció.

Ha már szó esett a barcelonai olimpiáról, nem maradhat ki Freddie Mercury és Montserrat Caballé közös dala:

Ha csak ez az egy daluk lett volna, akkor is világhírűek lettek volna. Guns N’ Roses – November Rain

És újra Republic:

65

Evvan :D

Helyi érdek

Győzelmi jelentésként számolt be róla a városi tévé, városrészünkben megszüntették a szelektív hulladékgyűjtő szigeteket. A lakosság óhajára. Mert, hogy melléjük is lerakták a hulladékot és nem is csak a helyben lakók használták, hanem a szőlőhegyről leérkezők is ott rakták le a hulladékot. És? Talán jobb ha az utak mentén dobják el? És miért is rakják mellé? Nem vitatom, hogy voltak olyanok, akik elvitték addig a hulladékukat, de ott már lusták voltak egyenként bedobálni a palackokat, de alapvetően mégiscsak azért, mert már tele voltak a gyűjtőedények.

Önkormányzati képviselőnk intézkedett.(Városunkban csak a fidesz.)  Nem ürítik gyakrabban az edényeket, Nem szállítják el a mellé rakott hulladékot is. Nem. Sokkal okosabbat talált ki, meg kell szüntetni az egészet. Így nincs probléma. Csak szemét. Mindenhol.

Mellesleg legutóbb, amikor elszállították a sárgazsákokban gyűjtött szelektív hulladékokat, „elfelejtettek” új zsákot adni.

Olvasónapló - Szobotka Tibor

Szobotka Tiborral kapcsolatban talán az a leginkább köztudott, hogy ő volt Szabó Magda férje, Pedig házasságkötésükkor még ő volt „az író.”

Három regény egy kötetben.

Megbízható úriember.

A regény főhőse, Gontran Alfréd, egyes szám első személyben meséli el élete történetét.

A regény kezdő mondatai:

„Hogyan lesz az ember strici?

Nem úgy, hogy a nők szeretik őt, hanem úgy, hogy ő szereti a nőket.”

Bár azt mondja mindent őszintén ír le, már a kezdet is hazugság. Nem szereti csak kihasználja a nőket, és akire már nincs szüksége könyörtelenül eldobja, és nagyon zokon veszi, ha egy nő teszi vele ugyanezt.

Semmiféle erkölcsi gátlása nincs, lehetne betörő is, de azt túl kockázatosnak tartja, a szabadság talán még a pénznél is fontosabb számára.

Úgy érzi elérte élete célját, amikor „megbízható úriemberként” (zsarolható és irányítható) egy zsidó tulajdonú üzem névleges igazgatója lesz.

Még egy idézet a regényből, ami főhősünk véleménye, mert attól, hogy ő t nem kötik az rkölcs  szabályai, még van véleménye a dolgokról:

„Mindenütt hosszú sorok álltak a követségek, konzulátusok előtt, mindenütt éppen azoknak mondtak nemet, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna arra, hogy új hazát találjanak, mert a régi hazájuk megtagadta vagy éppen halálra szánta őket. Aki vígan élt odahaza, az vígan élhetett a szomszédban is, az nem volt nyugtalanító vagy veszélyes idegen, hanem hasznot hajtó idegenforgalom.”

Ez volt 1938-ban. A helyzet nem sokat változott.

Az összeesküvők

Meghatározatlan helyen és időben játszódik, valahol Európában az ipari forradalom előtt.

A főhős La Lutte azzal a megbízással tér vissza hazájába, hogy szervezzen egy csapatot, melynek a feladata a király meggyilkolása lenne, előkészítve ezzel egy száműzött herceg trónra lépését. A szerveződő csapatban sokféle ember jön össze, akik teljesen különböző okokból csatlakoznak hozzá. Sértődöttek, mellőzöttek, idealisták, mélyreható változásokat akarnak. Ezen utóbbiak, vagyis a mélyreható változások hívei, amire amúgy semmi esély nincs, hisz a király meggyilkolása után a szervezők azonnal trónra ültetnék a száműzött herceget, riasztják el ez egyik résztvevőt és válik végül árulóvá. Amúgy a király egy betegesen önimádó zsarnok, akit még dicsérni is kockázatos, de semmi biztosíték nincs arra, hogy az utódja bármiben is különb lenne, csak a kegyencek köre változna. Az összeesküvőket természetesen kivégzik. La Lutte egy szerelmes prostituált segítségével tud elmenekülni.

Minő véletlen.

Menyasszonyok és vőlegények

Közvetlenül a II. világháború utáni zűrzavaros években játszódik. A szereplőket egy kupleráj köti össze, melyhez valamilyen formában kötődnek. Ebben is van egy „megbízható úriember”, aki önhatalmúlag átveszi egy osztrák tulajdonú papírgyár vezetését, természetesen saját zsebre dolgozva, de emellett több ügylete is van, természetesen egyik sem tiszta. A regény szereplői valamilyen formában mind tőle függnek, csak ő van függőségben a feleségével, akitől szabadulna is, de nélküle sem tud lenni, így amikor ő bukik, vele bukik mindenki. Végig érezhető, ez egy olyan játék, ahol mindenki csak vesztes lehet.

A házvezetőnő, Mariska néni, személyében, ha nagyon halványan is, de feldereng Szabó Magda regényének, Az ajtónak a főszereplője, Emerenc is.