Elkezdődött a NATO Partnerség a békéért programja.
Egy Kaposvár és Taszár között közlekedő autóbusz teherautóval ütközött, 12-en haltak meg.
Földrengés Los Angelesben.
Magyarországos parlamenti választások voltak. Nyert az MSZP. Koalíciós kormány alakult az SZDSZ részvételével.
Foci VB az USA-ban. A győztes Brazília.
Átadták a Csalagutat
31 halálos álsozatot követelő vasúti szerencsétlenség történt Szajolnál.
Nobel-díjat kaptak:
Kémiai: Oláh György
Irodalmi:Óe Kenzaburó
Béke: Jasszer Arafat, Simon Peresz, Jichak Rabin
Közgazdasági: Harsányi János, John F. Nash, Reinhard Selten
Ebben az évben született Justin Bieber és Hien
Elhunytak:John Osborne, Gian Maria Volonté, Fónay Márta, Péli Tamás, Wilma Rudolph, Burt Lancaster, Szergej Bondarcsuk, Karl Popper, Szentágothai János, Lindsay Anderson, Fábri Zoltán, Elias Canetti, Újlaky László, Liska Tibor, Kim Ir Szen, Henry Mancini, Fehér Ferenc, Eric Honecker, Ayrton Senna, Richard Nixon, Kurt Cobain, Giulietta Masina, Simonyi Imre, Telly Savalas
Számomra elég eseménytelen év volt, és egyre inkább összefolynak az évek, egészen a nyugdíjba menésig. Próbálom azért felidézni az emlékeimet.
Munkahely. Évvégén úgy döntött a vállalat vezetése, egy főre redukálja a négyfős készüléktervező csapatot, eredetileg nem én lettem volna a kiválasztott, más munkakörbe akartak helyezni, de végül úgy alakult én maradtam. Így én lettem „a” készülékszerkesztő, és így is maradt egészen nyugdíjig. Kicsit féltem, hogy túl sok minden szakad rám, de tettem, amit tudtam, és ha nagyon megszorultam, kaptam segítséget.
Ha jól emlékszem ebben az évben tartottak egy házon belüli AutoCAD tanfolyamot, amin én is részt vettem. Akkor még nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, számítógép sem volt, amit használhattam volna.
Ebben az évben Zalaegerszegen rendezték az Országos Színházi Találkozót. Jancsó Miklós válogatta a meghívott előadásokat. Beválogatott három Koldusopera előadást, ezek közül mi a kaposvárit néztük meg. Állítólag az volt a leggyengébb. Ezenkívül még a Merlin színház Száll az ének című, az ötvenes éveket felidéző összeállítására emlékszem, hogy megnéztük.
Nyaralás ismét Szombathelyen a vízmű oktatási központban. Standlakók lettünk. Erre az időszakra esett Szent Iván napja. Szent Iván éji vigasságok keretében nagyon jó programok voltak.
Jack London valamiért ifjúsági íróként rögzült
benne, ami miatt, ha tudna róla, joggal lenne megsértődve. A Tengeri farkas
semmiképpen nem nevezhető ifjúsági regénynek.
A regény főhőse Humphrey Van Weyden, egy gazdag
családból származó, irodalommal foglalkozó fiatalember, aki egyes szám első
személyben beszéli el a történetet.
Hajótöröttként került a Kísértet nevű fókavadász
hajóra, aminek a kapitánya Wolf Larsen, a ”tengeri farkas”, aki ahelyett, hogy
partra tenné vagy egy másik hajóval partra küldené, csupán pedagógiai célból –
tanulja meg, milyen a két keze munkájával megkeresni a kenyeret – magával viszi
a fókavadászatra.
A kapitány életfilozófiája primitív módon egyszerű,
mindenkinek csak a saját élete értékes, amúgy az élet a legértéktelenebb dolog
a világon, hisz túlságosan is nagy az utánpótlás. VanWeyden ezt a materializmus
számlájára írja, bár elismeri, ez erősen leegyszerűsített értelmezése a
materializmusnak, nem megy mélyebben vele, kettőjük vitáiban - a kapitányról
kiderül, hogy bár iskolákat nem végzett, autodidakta módon meglehetősen nagy
műveltségre tett szert – a halhatatlanságba vetett hitet állítja szembe, így
jobbára csak elbeszélnek egymás mellett.
A kapitány műveltsége nem sokat nyom a latban,
egyetlen kivétel egy helyzet meghatározó eszköz kifejlesztése, hatalmát
kivételes testi erejére alapozza. Kegyetlen és kíméletlen, hisz az emberélet
nem számít.
A történet akkor vesz fordulatot, amikor újabb
hajótöröttek, köztük egy hölgy, kerülnek a hajóra. A hölgyről kiderül, hogy bár
személyesen még nem találkoztak, virtuálisan már régebben ismerték egymást Van
Weydennel, olvasták és kedvelték egymás írásait.
Egy alkalmas pillanatban Van Weyden megszökteti a
hölgyet egy fókavadász csónakkal. Mégsem volt egészen hiába való hajón
eltöltött idő. Terveik szerint Japánban akartak partot érni, de a sors és az
időjárás szeszélye folytán egy lakatlan szigetre kerülnek. Már felkészültek rá,
hogy ott vészeljék át a telet, amikor – minő véletlen! – ott sodródik partra az
erősen megrongálódott Kísértet is, fedélzetén a kapitánnyal, aki időközben
elvesztette a legénységét.
Fölösleges az aggodalom, a kapitány súlyos beteg és
nem is lát. Jöhet a heppiend. Végül egy hajó menti meg őket.
ÖnmaguktólJ
Egy férfi és egy nő kettesben a hajón, és még
szeretik is egymást. Ördögi kísértés :D
George Bush és Borisz Jelcin aláírta a Start II. szerződést.
Bombát robbantottak a New York-i Világkereskedelmi Központban.
A délszláv háború Boszniában folytatódott. (A jelenlegi kormánypropaganda szimjére leegyszerűsítve: keresztények gyilkoltak muzulmánokat.)
Robbanás történt agy békásmegyeri panelépületben. Heten meghaltak.
Újratemették Horthy Miklóst.
Életbe lépett a maastrichti szerződés.
A pörbölyi tragédiában 12-en haltak meg, amikor egy iskolásokat szállító busz egy vonat elé hajtott.
Orbán Viktornak küldetéstudata támadt az űrt betölteni. Fodor Gábor, Ungár Klára és Molnár Péter kilépett a Fideszből.
Meghalt Antall József.
Nobel-díjat kaptak:
Béke: Nelson Mandela és Frederik Willem de Klerk
Irodalmi: Toni Morrison
Ebben az évben hunytak el: Trauner Sándor, Frank Zappa, Federico Fellini, Feleki Kamill, Lőrincze Lajos, Suka Sándor, Bólya Péter, Szűr-Szabó József, Gráber Margit, William Golding, James Hunt, Cseres Tibor, Mensáros László, Audrey Hepburn, Dizzy Gillespie, Rudolf Nurejev
A munkahelyemen már egész rutinos voltam az új munkakörömben, amikor felvettek mellém valakit, ami önmagában nem lett volna baj, mert az tényleg tarthatatlan volt, hogy az egész cégnél rajtam kívül senki nem ért hozzá, de odajött ugyanazért a fizetésért, amennyi nekem volt, így semmi esélyem nem lett számottevő fizetésemelésre. Akkor még senki sem sejtette egyszer majd ő lesz „nélkülözhetetlen” ember a cégnél. Közben annyira megszaporodtak a tervezésre váró készülékek, hogy kezdetben csak ideiglenesen egy-két hétre, aztán amikor leszerelt valaki, aki bevonulás előtt már végezte azt a munkát, véglegesen visszahelyeztek készülékszerkesztőnek. Ekkor valóban rengeteg tervezésre vagy gyártásra váró készülék volt. Egyikre sem volt elég kapacitás. Ekkor terjedt el az amondás a cégnél: Kétfajta készülék van, vagy nem készült el, vagy nem jó. Ehhez én még hozzátettem, ami elkészült és talán jó is, az nem kell.
A lányomnak eljött a pályaválasztás ideje. Sok elképzelése nem volt. Végül szakközépiskolába jelentkezett és bőrdíszművességet tanult.
Ő nyáron Györökre ment táborba. Péntek délután hoztam haza kispolszkival. Éreztem, hogy csúszik a kuplung, de úgy gondoltam Sárvárról, ahova hétvégére mentünk a nagyszülőkhöz, még megfordulok. Hát tévedtem. Jól felpakoltunk mindenféle zöldségből, gyümölcsből, jött velünk a lányom unokatestvére, Évi azt is kikönyörögte, hogy egy kiscicát elhozhasson anyámtól. Aztán Vasvárig valahogy eljutottunk, de ott úgy döntöttem, még egy emelkedőt már nem kockáztatok. Kerestünk egy autószerelőt, a kispolszki ott maradt nála, mi pedig busszal jutottunk haza.
Egy kép valamikor tavasszal, kerti munka közben. (Évi fényképezte, aki egy rajzpályázaton nyert pénzből fényképezőgépet vett magának.)
És egy karácsonykor azzal a bizonyos kiscicával:
A zenei blokkban először az akkor elhunytakra emlékezem.
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Akarja a fene, miért akarnám. Szerintem minden embernek ez az első reakciója.
Nekem másodszor az jutott eszembe, ki volt az az idióta, aki ezt kitalálta, hisz ennek nincs semmi értelme. Hogy csak egy apróságot említsek: Magyarország nem tartozik az Európai Uniónak?
Akarja-e, hogy Magyarország Székesfehérvárra…?
Ugye?
Tételezzük fel, a többség arra voksol: Igen, akarom!
Kötelez az bárkit bármire?
Akkor mi a tét?
Mi ez a nagy jövőnk a tét kampány?
Honnan ismerős ez?
Miért találkozok úton-útfélen ocsmány kék plakátokkal?
Tudta?
Igen tudtam. Nagyon elszaporodtak mostanában a vakkomondorok.
Miért használták propaganda célra még az olimpiai közvetítéseket is. Mellesleg ezt soha nem fogom megbocsátani.
Amúgy pedig ez egy nagyon aljas kérdés.
És egy nagyon aljas kampány.
Valóban nagy gond a menekült kérdés, de az biztos, hogy ezzel a gyűlölet keltéssel semmit nem oldunk meg, azonkívül, hogy Habony Árpád ezen is keres párszáz milliót.
„Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék, Akárhonnan jönne, bárkit beengednék, Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött, Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.”
Több nemzedék himnusza volt ez a dal. Én nem hiszem, hogy ezek az emberek mind bezárkózni akaró, idegengyűlölő lett mostanra.
Emeljük a tétet. Játszunk vabank, végül is semmit nem lehet veszteni.
Legyen ez egy népszavazás Orbán Viktor ellen. Szavazzunk igennel.
Szokatlanul karcsú regény Závada Páltól. Nem mintha a terjedelem bármit is minősítene, de végig olvasva a könyvet úgy tűnik, nem vált előnyére a tömörség.
Témája a háborút követő antiszemita pogromok. Felkavaró és megrázó, ahogy az emberi mivoltából kivetkőzött, elállatiasodott tömeg fékevesztetten, gondolkodás nélkül, kegyetlenül pusztít, nem kell hozzá semmi határozott ok.
Mint minden Závada regényben, itt is érdekes az elbeszélő személye. Annak a Hadnagy Sándornak a felesége, kit egyik pogrom felbujtójaként állítanak bíróság elé, és akit első fokon halálra ítélnek, jogerősen viszont felmentenek, és aki ebben az ügyben úgy tűnik tényleg ártatlan.
Mariska, a feleség, sajátosan kettős szemszögből meséli el az eseményeket. Egyrészt együtt érez az áldozatokkal, elborzad a szörnyűségek láttán, ha a tömeggel nem is mer szembe szállni, a maga módján segít ahol tud, még talán életet is ment, de közben végig érzi, ennek a férjére vonatkozóan is lesznek következményei, bármennyire távol marad is az eseményektől.
Ezúttal elmarad a más Závada regényekben megszokott több nézőpontból történő tudósítás. Még azokat az eseményeket is, melyekről a kommunisták helyi vezetőjének felesége tudósít, Mariska közvetítésével ismerjük meg. De hát, mint valahol olvastam mindannyian Mariskák vagyunk.
Ha már a kommunisták szóba kerültek. Ki ábrándító az akkori pártok reakciója. Az eset kapcsán mindegyik a saját pecsenyéjét próbálja sütögetni, és a másik pártok lejáratására akarja felhasználni az eseményeket. És természetesen az áldozatok a hibásak.
És akkor amiért azt írtam, nem vált előnyére a tömörség. A szereplők arctalanok. Az még csak érthető, hogy az elkövetőknek nincs személyiségük, csak részei az arctalan tömegnek. Bár a szörnyetegként ábrázolt Radai Etelt, talán meg lehetett volna akkor is mutatni, amikor nem a tömeget hergeli. De arctalanok az áldozatok is, és igazából arctalan hadnagy Sándor is, aki mégiscsak a regény főszereplője.
Egy kis nyári szünet után folytatom az Éveim sorozatot.
1992
41 éves voltam.
Kitekintés:
Boutros-Galit választották az ENSZ főtitkárának.
Folytatódott Jugoszlávia felbomlása és a délszláv háború.
Nálunk zajlott a média háború.
Április 25-n a harag napja Budapesten. (Vajon emlékszik még valaki, mi volt ez?)
Foci EB Svédországban. Nyert Dánia.
Felbomlott Csehszlovákia.
Nyári olimpia Barcelonában. Magyarország 11 aranyérmet szerzett.
Átadták a forgalomnak a Duna-Rajna-Majna csatornát.
Bill Clintont választották elnöknek.
Az október 23. ünnepségen Göncz Árpád félbeszakította a beszédét, mivel skinheadek kifütyülték.
Irodalmi Nobel-díjat kapott: Derek Walcott
Ebben az évben hunytak el:
Dégi István, Vass Lajos, Alexander Dubček, Csákányi László, Willy Brandt, Rátonyi Róbert, Árkus József, Anthony Perkins, Inke László, John Cage, Székely János, Astor Piazzolla, Kolozsvári Grandpierre Emil, Marlene Dietrich, Benny Hill, Kajdi János, Isaac Asimov, Menáhem Begin, Karinthy Ferenc, Alex Haley
Néhány szót az új munkahelyemről. Elvileg ugyanaz volt a munkám, mint az előző munkahelyemen, csak más adottságok, más szokások, más gyártási feltételek, és senki nem volt , aki beavatott volna. Volt egy frissen végzett mérnök, aki egy hónappal előttem kezdett, és ugyanúgy nem ismert semmit a helyi szokásokból, mint én, és volt egy hölgy, aki elvileg ismerhette a dolgokat, de igazából semmit nem csinált. Így kénytelen voltam a saját fejem után menni, és hozzám kellett alkalmazkodni. Nem biztos, hogy ez volt a szerencsés. Persze kaptam néhány megjegyzést, hogy bezzeg XY. Nem tudtam vele mit kezdeni.
Többször is szó esett róla, hogy tanuljam meg az NC és CNC szerszámgépek programozását, mivel az NC technológus is egyedül maradt, és nincs, aki helyettesítse. Aztán év vége felé,amikor már kevesebb volt a készüléktervezési feladat áthelyeztek ide4iglenesen a betanulás idejére, de az NC technológus néhány nap múlva viharos körülmények között távozott a cégtől, és én ott találtam magam mélyvízben, amikor éppen elkezdtem úszni tanulni. Azonnal mindent élesben kellett csinálnom. Kisebb zökkenőkkel, de megoldottam.
Ebben az évben is volt egy közös szülő-gyerek nyaralás Éviék osztályával, ezúttal Kehidakustányban töltöttünk el néhány napot.
Hármasban Szombathelyen nyaraltunk, az ottani vízmű oktatási központjában, ami strand területén levő épületben volt. Egész kellemes volt.
Egy ott készült fénykép. Bizonyíték, hogy már akkor is nagyon házas voltam :D
Ebben az évben sem maradt ki Sitke. Ekkor az Evita volt a fő produkció.
Ha már szó esett a barcelonai olimpiáról, nem maradhat ki Freddie Mercury és Montserrat Caballé közös dala:
Ha csak ez az egy daluk lett volna, akkor is világhírűek lettek volna. Guns N’ Roses – November Rain
