Emeljük a tétet

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Akarja a fene, miért akarnám. Szerintem minden embernek ez az első reakciója.

Nekem másodszor az jutott eszembe, ki volt az az idióta, aki ezt kitalálta, hisz ennek nincs semmi értelme. Hogy csak egy apróságot említsek: Magyarország nem tartozik az Európai Uniónak?

Akarja-e, hogy Magyarország Székesfehérvárra…?

Ugye?

Tételezzük fel, a többség arra voksol: Igen, akarom!

Kötelez az bárkit bármire?

Akkor mi a tét?

Mi ez a nagy jövőnk a tét kampány?

Honnan ismerős ez?

Miért találkozok úton-útfélen ocsmány kék plakátokkal?

Tudta?

Igen tudtam. Nagyon elszaporodtak mostanában a vakkomondorok.

Miért használták propaganda célra még az olimpiai közvetítéseket is. Mellesleg ezt soha nem fogom megbocsátani.

Amúgy pedig ez egy nagyon aljas kérdés.

És egy nagyon aljas kampány.

Valóban nagy gond a menekült kérdés, de az biztos, hogy ezzel a gyűlölet keltéssel semmit nem oldunk meg, azonkívül, hogy Habony Árpád ezen is keres párszáz milliót.

„Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.”

Több nemzedék himnusza volt ez a dal. Én nem hiszem, hogy ezek az emberek mind bezárkózni akaró, idegengyűlölő lett mostanra.

Emeljük a tétet. Játszunk vabank, végül is semmit nem lehet veszteni.

Legyen ez egy népszavazás Orbán Viktor ellen. Szavazzunk igennel.

Naiv vagyok?

Biztos.

Olvasónapló - Egy piaci nap

Závada Pál: Egy piaci nap

Szokatlanul karcsú regény Závada Páltól. Nem mintha a terjedelem bármit is minősítene, de végig olvasva a könyvet úgy tűnik, nem vált előnyére a tömörség.

Témája a háborút követő antiszemita pogromok. Felkavaró és megrázó, ahogy az emberi mivoltából kivetkőzött, elállatiasodott tömeg fékevesztetten, gondolkodás nélkül, kegyetlenül pusztít, nem kell hozzá semmi határozott ok.

Mint minden Závada regényben, itt is érdekes az elbeszélő személye. Annak a Hadnagy Sándornak a felesége, kit egyik pogrom felbujtójaként állítanak bíróság elé, és akit első fokon halálra ítélnek, jogerősen viszont felmentenek, és aki ebben az ügyben úgy tűnik tényleg ártatlan.

Mariska, a feleség, sajátosan kettős szemszögből meséli el az eseményeket. Egyrészt együtt érez az áldozatokkal, elborzad a szörnyűségek láttán, ha a tömeggel nem is mer szembe szállni, a maga módján segít ahol tud, még talán életet is ment, de közben végig érzi, ennek a férjére vonatkozóan is lesznek következményei, bármennyire távol marad is az eseményektől.

Ezúttal elmarad a más Závada regényekben megszokott több nézőpontból történő tudósítás. Még azokat az eseményeket is, melyekről a kommunisták helyi vezetőjének felesége tudósít, Mariska közvetítésével ismerjük meg. De hát, mint valahol olvastam mindannyian Mariskák vagyunk.

Ha már a kommunisták szóba kerültek. Ki ábrándító az akkori pártok reakciója. Az eset kapcsán mindegyik a saját pecsenyéjét próbálja sütögetni, és a másik pártok lejáratására akarja felhasználni az eseményeket. És természetesen az áldozatok a hibásak.

És akkor amiért azt írtam, nem vált előnyére a tömörség. A szereplők arctalanok. Az még csak érthető, hogy az elkövetőknek nincs személyiségük, csak részei az arctalan tömegnek. Bár a szörnyetegként ábrázolt Radai Etelt, talán meg lehetett volna akkor is mutatni, amikor nem a tömeget hergeli. De arctalanok az áldozatok is, és igazából arctalan hadnagy Sándor is, aki mégiscsak a regény főszereplője.

Éveim - 1992

Egy kis nyári szünet után folytatom az Éveim sorozatot.

1992

41 éves voltam.

Kitekintés:

Boutros-Galit választották az ENSZ főtitkárának.

Folytatódott Jugoszlávia felbomlása és a délszláv háború.

Nálunk zajlott a média háború.

Április 25-n a harag napja Budapesten. (Vajon emlékszik még valaki, mi volt ez?)

Foci EB Svédországban. Nyert Dánia.

Felbomlott Csehszlovákia.

Nyári olimpia Barcelonában. Magyarország 11 aranyérmet szerzett.

Átadták a forgalomnak a Duna-Rajna-Majna csatornát.

Bill Clintont választották elnöknek.

Az október 23. ünnepségen Göncz Árpád félbeszakította a beszédét, mivel skinheadek kifütyülték.

Irodalmi Nobel-díjat kapott: Derek Walcott

Ebben az évben hunytak el:

Dégi István, Vass Lajos, Alexander Dubček, Csákányi László, Willy Brandt, Rátonyi Róbert,  Árkus József, Anthony Perkins, Inke László, John Cage, Székely János, Astor Piazzolla, Kolozsvári Grandpierre Emil, Marlene Dietrich, Benny Hill, Kajdi János, Isaac Asimov, Menáhem Begin, Karinthy Ferenc, Alex Haley

Néhány szót az új munkahelyemről. Elvileg ugyanaz volt a munkám, mint az előző munkahelyemen, csak más adottságok, más szokások, más gyártási feltételek, és senki nem volt , aki beavatott volna. Volt egy frissen végzett mérnök, aki egy hónappal előttem kezdett, és ugyanúgy nem ismert semmit a helyi szokásokból, mint én, és volt egy hölgy, aki elvileg ismerhette a dolgokat, de igazából semmit nem csinált. Így kénytelen voltam a saját fejem után menni, és hozzám kellett alkalmazkodni. Nem biztos, hogy ez volt a szerencsés. Persze kaptam néhány megjegyzést, hogy bezzeg XY. Nem tudtam vele mit kezdeni.

Többször is szó esett róla, hogy tanuljam meg az NC és CNC szerszámgépek programozását, mivel az NC technológus is egyedül maradt, és nincs, aki helyettesítse. Aztán év vége felé,amikor már kevesebb volt a készüléktervezési feladat áthelyeztek ide4iglenesen a betanulás idejére, de az NC technológus néhány nap múlva viharos körülmények között távozott a cégtől, és én ott találtam magam mélyvízben, amikor éppen elkezdtem úszni tanulni. Azonnal mindent élesben kellett csinálnom. Kisebb zökkenőkkel, de megoldottam.

Ebben az évben is volt egy közös szülő-gyerek nyaralás Éviék osztályával, ezúttal Kehidakustányban töltöttünk el néhány napot.

Hármasban Szombathelyen nyaraltunk, az ottani vízmű oktatási központjában, ami strand területén levő épületben volt. Egész kellemes volt.

Egy ott készült fénykép. Bizonyíték, hogy már akkor is nagyon házas voltam :D

Ebben az évben sem maradt ki Sitke. Ekkor az Evita volt a fő produkció.

Ha már szó esett a barcelonai olimpiáról, nem maradhat ki Freddie Mercury és Montserrat Caballé közös dala:

Ha csak ez az egy daluk lett volna, akkor is világhírűek lettek volna. Guns N’ Roses – November Rain

És újra Republic:

65

Evvan :D

Helyi érdek

Győzelmi jelentésként számolt be róla a városi tévé, városrészünkben megszüntették a szelektív hulladékgyűjtő szigeteket. A lakosság óhajára. Mert, hogy melléjük is lerakták a hulladékot és nem is csak a helyben lakók használták, hanem a szőlőhegyről leérkezők is ott rakták le a hulladékot. És? Talán jobb ha az utak mentén dobják el? És miért is rakják mellé? Nem vitatom, hogy voltak olyanok, akik elvitték addig a hulladékukat, de ott már lusták voltak egyenként bedobálni a palackokat, de alapvetően mégiscsak azért, mert már tele voltak a gyűjtőedények.

Önkormányzati képviselőnk intézkedett.(Városunkban csak a fidesz.)  Nem ürítik gyakrabban az edényeket, Nem szállítják el a mellé rakott hulladékot is. Nem. Sokkal okosabbat talált ki, meg kell szüntetni az egészet. Így nincs probléma. Csak szemét. Mindenhol.

Mellesleg legutóbb, amikor elszállították a sárgazsákokban gyűjtött szelektív hulladékokat, „elfelejtettek” új zsákot adni.

Olvasónapló - Szobotka Tibor

Szobotka Tiborral kapcsolatban talán az a leginkább köztudott, hogy ő volt Szabó Magda férje, Pedig házasságkötésükkor még ő volt „az író.”

Három regény egy kötetben.

Megbízható úriember.

A regény főhőse, Gontran Alfréd, egyes szám első személyben meséli el élete történetét.

A regény kezdő mondatai:

„Hogyan lesz az ember strici?

Nem úgy, hogy a nők szeretik őt, hanem úgy, hogy ő szereti a nőket.”

Bár azt mondja mindent őszintén ír le, már a kezdet is hazugság. Nem szereti csak kihasználja a nőket, és akire már nincs szüksége könyörtelenül eldobja, és nagyon zokon veszi, ha egy nő teszi vele ugyanezt.

Semmiféle erkölcsi gátlása nincs, lehetne betörő is, de azt túl kockázatosnak tartja, a szabadság talán még a pénznél is fontosabb számára.

Úgy érzi elérte élete célját, amikor „megbízható úriemberként” (zsarolható és irányítható) egy zsidó tulajdonú üzem névleges igazgatója lesz.

Még egy idézet a regényből, ami főhősünk véleménye, mert attól, hogy ő t nem kötik az rkölcs  szabályai, még van véleménye a dolgokról:

„Mindenütt hosszú sorok álltak a követségek, konzulátusok előtt, mindenütt éppen azoknak mondtak nemet, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna arra, hogy új hazát találjanak, mert a régi hazájuk megtagadta vagy éppen halálra szánta őket. Aki vígan élt odahaza, az vígan élhetett a szomszédban is, az nem volt nyugtalanító vagy veszélyes idegen, hanem hasznot hajtó idegenforgalom.”

Ez volt 1938-ban. A helyzet nem sokat változott.

Az összeesküvők

Meghatározatlan helyen és időben játszódik, valahol Európában az ipari forradalom előtt.

A főhős La Lutte azzal a megbízással tér vissza hazájába, hogy szervezzen egy csapatot, melynek a feladata a király meggyilkolása lenne, előkészítve ezzel egy száműzött herceg trónra lépését. A szerveződő csapatban sokféle ember jön össze, akik teljesen különböző okokból csatlakoznak hozzá. Sértődöttek, mellőzöttek, idealisták, mélyreható változásokat akarnak. Ezen utóbbiak, vagyis a mélyreható változások hívei, amire amúgy semmi esély nincs, hisz a király meggyilkolása után a szervezők azonnal trónra ültetnék a száműzött herceget, riasztják el ez egyik résztvevőt és válik végül árulóvá. Amúgy a király egy betegesen önimádó zsarnok, akit még dicsérni is kockázatos, de semmi biztosíték nincs arra, hogy az utódja bármiben is különb lenne, csak a kegyencek köre változna. Az összeesküvőket természetesen kivégzik. La Lutte egy szerelmes prostituált segítségével tud elmenekülni.

Minő véletlen.

Menyasszonyok és vőlegények

Közvetlenül a II. világháború utáni zűrzavaros években játszódik. A szereplőket egy kupleráj köti össze, melyhez valamilyen formában kötődnek. Ebben is van egy „megbízható úriember”, aki önhatalmúlag átveszi egy osztrák tulajdonú papírgyár vezetését, természetesen saját zsebre dolgozva, de emellett több ügylete is van, természetesen egyik sem tiszta. A regény szereplői valamilyen formában mind tőle függnek, csak ő van függőségben a feleségével, akitől szabadulna is, de nélküle sem tud lenni, így amikor ő bukik, vele bukik mindenki. Végig érezhető, ez egy olyan játék, ahol mindenki csak vesztes lehet.

A házvezetőnő, Mariska néni, személyében, ha nagyon halványan is, de feldereng Szabó Magda regényének, Az ajtónak a főszereplője, Emerenc is.

Éveim - 1991

1991

40 éves voltam.

Hanyagoltam mostanában az Éveimet.

Kezdjük a szokásos kitekintővel, talán egy kicsit elnagyoltabban:

Ebben az évben zajlott az Öböl háború.

Viszonylag békés körülmények között felbomlott a Szovjetunió.

Közben azért volt egy sikertelen puccs Gorbacsov ellen.

Az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat.

Egyáltalán nem békés körülmények között felbomlott Jugoszlávia.

Magyarországra látogatott a pápa.

Megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST.

Elfogadták a kárpótlási törvényt.

Nobel-díjat kaptak:

Irodalmi: Nadine Gordimer

Béke: Aun Szan Szu Kji

Az ez évben születettek között nem találtam említésre méltót, az elhunytak viszont lemaradtak az általam forrásnak használt magyar nyelvű Wikipedia aktuális cikkéből.

Ez sem volt egy eseménytelen év.

Én sem úsztam meg.

A kitekintőből kimaradt, de ebben az évben történt a kedvezményes lakáshitelek piacosítása is. Ha jól emlékszem ez volt a hivatalos terminológia. Ez bennünket is érzékenyen érintett. Mivel az első öt évre csökkentett törlesztést kértünk, és a szocpolt két gyerekre vettük fel, de csak egy lett, gyakorlatilag a tőketartozásunk tíz év alatt semmit sem csökkent. Bár lehetőség volt rá, hogy ha a tartozás felét készpénzben kifizetjük, akkor a másik felét elengedik, nekünk ennyi pénzünk sem volt. Anyám ajánlotta, hogy próbáljunk meg kölcsönkérni a nővérétől, ő jól áll anyagilag. Megpróbáltuk, és sikerrel jártunk. Egy év alatt különösebb megszorítás és spórolás nélkül törleszteni tudtuk.

A pápa látogatáshoz is kapcsolódik egy kis epizód. Pont azon a napon mentünk egy kirándulásra kispolszkival, amikor a pápa Szombathelyre látogatott. Az egész város tele volt rendőrrel, és amikor arra figyeltem, hogy merre kell menni, a forgalommal szembe kanyarodtam be egy utcába, legalább öt rendőr figyelte a manőveremet, de nem foglalkoztak velem.

Talán az egyik szülő ötlete volt, hogy vigyük el a gyerekeket táborozni. Zalalövőre mentünk a Borostyántó melletti ifjúsági táborba., néhány szülő és az osztály nagy része. Előre felállított sátrakkal vártak bennünket. Első nap délután kaptunk egy akkora vihart, hogy néhány sátor a földdel vált egyenlővé. Egy kicsit össze kellett húzni magunkat.

Tájkép csata után:

A csapat:

Cégünket érzékenyen érintette a szovjet export ellehetetlenítése, de voltak bíztató jelek is az új termékekkel kapcsolatban, volt némi esély a túlélésre, de amikor a nyári leállás után visszatértünk szabadságról, új igazgató fogadott bennünket, akit a tulajdonosként működő vagyonkezelő holding egy fejvadász céggel talált. Hamarosan kiderült, azt kapta feladatul, hogy felszámolja a céget. Talán úgy gondolták, egy tisztáldozattal megmenthetik a cég többi részét. Talán lett is volna rá esély, ha egy kicsit körültekintőbben csinálják, de így ez is csak egy koporsószeg lett.

Amikor a nyári szabadságról visszatértünk még nyolcan dolgoztunk az irodában, novemberben már csak ketten tartottunk ügyeletet, és december elsejétől nagy valószínűséggel engem is állásidőre küldtek volna. Az utolsó pillanatban egy kis szerencsével sikerült új állást találnom. A Ganz-Mávag egykori zalaegerszegi gyárában, amely ekkor már önálló vállalatként működött (vagy vegetált). Nem is tudom ekkor éppen milyen néven működött, elég gyakran változott a neve.

Úgy gondoltam átmenetileg kihúzom ott, aztán onnan mentem nyugdíjba.

A fizetésem 18000 Ft volt. A nem vezető beosztású műszakiak között az én fizetésem volt a legmagasabb, ez sajnos azzal a következménnyel járt, hogy a következő 2-3 évben rendre kihagytak a fizetésemelésből, és ekkoriban volt a legnagyobb infláció.

Végül egy kép a lányommal:

Ha nem is soroltam fel az ez évben elhunyt jelentő személyeket, az évre emlékező zenékkel két ebben az évben elhunyt zenészre is emlékezzünk:

Miles Davis:

Freddie Mercury:

És ekkoriban repült a bálna: