Boldog új évet :)

ALKALMI VERS

Az uj évet (ócska tárgy!)

Kell megénekelnem,

Hálálkodva, ahogy illik,

Poharat emelnem.

Mit van mit kivánni még

Ily áldott időben? -

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,

A gabona áros;

Jól fizesse a tinót

S nyerjen a mészáros,

Mérje pedig szöszön-boron,

Font kijárja bőven.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára

Ne vigyenek kontót;

Valaki csak ráteszen,

Nyerje meg a lottót;

Annyi pénzünk legyen, hogy!

Még pedig pengőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának

Egy híja se essék;

Messze járjon dög, halál,

Burgonya-betegség;

Orvos, bakó a díját

Kapja heverőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak

Sokasuljon lába;

Boci járjon mezőre,

Gyermek iskolába;

Gyarapodjék a magyar

Számra, mint erőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon

Békében az ország;

A vásárra menőket

Sehol ki ne fosszák.

Béke legyen a háznál

És a szívredőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,

Tisztét jól betöltse:

Víz kedviért a babát

Soha ki ne öntse;

Emberiség, igazság

Egyik serpenyőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,

Huzavona vesszen!

Visszavonás, levonás

Minket ne epesszen.

Legyen egység, türelem,

Hit a jövendőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)

Nőjenek nagyobbra;

Áldozzanak, legyen is mit,

Mégse üssék dobra;

Nemzetiségünk mellett

Buzogjanak hően.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak

Szemét ki ne ássa, -

Ne is legyen az idén

Napfogyatkozása

Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,

S előfizetőben.

Adjon Isten, ami nincs,

Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?

Asszonyi hűségre?

Barátság-, polgár-erény-,

Vagy mi más egyébre?

Hiszen ezek közöttünk

Vannak kelendőben.

Tudj' Isten, mi minden nincs

Ez uj esztendőben!

(1853)
(Arany János)

Csík

Maradt még egy pótolni valóm. A karácsonyi e3lőtti készülődésben elmaradt a beszámoló, pedig megér néhány mondatot.

Csík zenekar koncert a sportcsarnokban.

Akár felkiáltójellel is írhattam volna, de erről majd később.

Hétre hirdették a kapunyitást, negyednyolc tájban értünk oda, kapu zárva, vagy százméteres sor, mi mást tehettünk volna beálltunk a sor végére, és vártunk türelmesen. Amikor a kapuból visszanéztünk, már legalább dupla hosszú volt a sor.

Amikor a jegyeket megvettük, azt mondták, a küzdőtéren nem lesz ülőhely, Pici közölte ő aztán nem fogja végigállni a koncertet, a tribünre vettünk jegyet. Így meglepve láttam, hogy a küzdőtér felét elfoglalják az ülőhelyek, először háborogtam egy sort, hogy átvertek, de kiderült oda csak kiválasztottak juthatnak be. Vannak helyek, amelyek közönséges halandók számára elérhetetlenek. Igazából ez azokkal volt kiszúrás, akik a küzdőtérre váltottak jegyet, arra számítva, testközelből láthatják a zenekart, ehelyett tisztes távolságból szemlélhették csak.

Városunkban már megszokottá vált, hogy ilyen eseményeken mindig akad egy politikus, aki ellenállhatatlan vágyat érez, hogy szóljon a közönséghez. Ez most sem maradhatott el, most spontán füttykoncerttel fogadva. De most tényleg, senki nem azért megy oda, hogy rosszul megfogalmazott közhelyeket hallgasson a magyarság nem tudom mijéről (pedig figyeltem). Nem hiszem, hogy tanultak belőle.

Csak érdekességként. Voltunk Falusi Marian koncertjén, aztán Hévízen Presser koncerten, ahol Falusi Marian volt a vendég, itt pedig Presser Gábor lépett fel vendégként, de ezzel lezárult a sorozat, semmi esély, hogy a legközelebbi koncerten, amire eljutunk, a Csík zenekar legyen a vendég.

Zsúfolásig megtelt a sportcsarnok, ami azért elgondolkodtató. Amíg a Csík zenekar „csak” népzenét játszott, szűkkörben volt csak ismert, és semmi esélye nem lett volna, hogy városunkban megtöltsék a sportcsarnokot, és most is kockázatos lenne, mondjuk a Muzsikás együttest bevinni oda, a Kispál és borz fénykorában is esélytelen lett volna rá, a Quimby most talán megtöltené, de egészen más közönséggel, mint ami ezen az estén jelen volt. Vagy nagyon ráéreztek valamire, vagy csak egyszerűen menő mostanában Csík zenekart hallgatni. Nem tudom. Mindesetre, amikor koncert előtt végignéztem a közönségen, megkockáztattam azt a kijelentést, sokan lesznek, akik csalódni fognak, és mint néhány visszajelzésből hallottam, valóban.

Én nem tartozom közéjük. Végig énekeltem, és ülve végigtáncoltam az estét. Szerencsére elég nagy volt a hangerő, így talán nem hallatszottam nagyon ki magamból.

Még egy apróság. A sárvári koncertjükről, ami kb. egy héttel előzte meg az egerszegit, már másnap beszámoltak a zenekar facebook oldalán, erről pedig semmi. Miért?
Ízelítőül egy dal:

Karácsony :)

Nagyon szép karácsonyt kívánok mindenkinek :)

KARÁCSONY

I.            

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszu sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves, kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.  

          

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza. 

De jó volna tiszta szívből

- Úgy mint régen -

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III.            

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

És a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomoru útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni...

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra...

(Ady Endre)

Olvasónapló - A Buddenbrook ház

Avagy hogyan tesz boldogtalanná a gazdagság.

Huszonéves koromban sorra olvastam Thomas Mann műveit, de A Buddenbrook ház kimaradt. Nem véletlenül. A családregénytől, mint műfajtól idegenkedtem erősen. Aztán a Karamazov testvérek kedvéért adtam fel előítéletemet, és nem bántam meg.

Ha annak idején mégis belekezdtem volna A Buddenbrook házba, valószínűleg felkerült volna annak a néhány könyvnek a listájára, amit néhány oldal után letettem, és úgy döntöttem, ezt azért mégsem. Annyira távol áll tőlem a regényben ábrázolt világ. Az üzletnek alárendelt emberi kapcsolatok, a látszat fenntartása mindenáron. Mindenki annyit ér, amennyije van neki. És a családi kötelékből kitörni reménytelen, az ára számkivetettség, a társaság megvetése, akárhogyan is bukott embernek számít.
És nem értem: Voltaképpen mivégre az egész?

Aztán úgy a könyv felénél olyan érzésem támad, a csúcson levő, mások életét irányítani akaró emberek ugyanúgy boldogtalanok, mint a többiek. Be lennének zárva egyéniségük börtönébe, ahogy egyik szereplő felismerni véli. De hát ki sem tud bontakozni az egyéniségük, legfeljebb külsőségekben, látszattevékenységekben jelenik meg. Sokkal inkább a cégnek, a céggel szembeni elvárásoknak a foglyai. Az alapító ősnek ez még igazi kihívást és örömforrást jelenthetett, de nekik már csak a kötelességteljesítés öröme maradt, de legtöbb esetben csak a stressz és aggódás marad, és nem hoz boldogságot.

Pedig.

 De hát milyen megvetés sújtja azokat, akik privatizálnak, vagyis kiszállnak az üzletből, és a vagyonukból élik az életüket.

A családot sújtó sok betegség jelképes jelentőségű. Nem tudom, abban a korban tényleg öregembernek számított-e valaki 30 egynéhány évesen. Vagy az öröm nélküli kötelességteljesítés, az elvárásoknak való megfelelés hatására lesz belőlük fáradt, kiégett ember.

Az egyik szereplő kapcsán kapunk egy parodisztikus ábrázolás a bajorokról, megtudjuk, a Buddenbrookok, vagy általában az északi németek, milyennek látják őket.

Nem tartom egészen helyénvalónak, hogy egy műből kiemeljek részeket, de van egy fejezet, ami úgy érzem, kiemelkedik a regényből, ez a kis Hanno Buddenbrook egy napját bemutató rész.

„Látod ezt az ajtót, nyitva van, az udvarról az utcára nyílik. Mi lenne, ha kilépnénk rajta, és az utcán barangolnánk egy kicsit? Szünet van, még van hat percünk; és ugye, pontosan idejére itt lehetnénk. És mégis úgy áll a helyzet, hogy ez képtelenség. Érted te ezt? Itt a kapu tárva-nyitva, nincs előtte kerítés, sem más akadály, semmi, itt a küszöb. És mégsem lépheted át, lehetetlen, már maga a gondolat is képtelen, hogy egy pillanatra kimehessünk…”

Hordalék

Ha december eleje, akkor Hévíz. Egyre több az orosz nyelvű felirat, egyre többet hallani embereket oroszul beszélni. Az oroszok már a fürdőben vannak.

Sikerült azt a mobilt, amiben az aktuális telefonszámok vannak itthon hagyni, így mi senkit nem tudtunk hívni, elvileg az én régi mobilszámomat ismerhették, de lehet, hogy nem is gondolták, hogy az még él, így egy hétig eltűntünk. És azért sem használtam a netet sem egy hétig. Kibírtam.
Teljesen azért nem voltunk elzárva, sok ismerőssel összefutottunk, rég nem látottakkal és majdnem szomszédokkal is.

Valahogy úgy alakult, mindig hévízi tartózkodásunk idejére esik a Príma Primissima díjátadó. Borbás Marcsi marslakónak öltözve műsorvezetőként eljátszotta az izguló kamaszlányt, igazán derűs perceket szerzett. Néha úgy tűnt, a közben látható műsorszámokat a rendező is akkor látta először, és fogalma sincs, hogy mit közvetítsenek, voltak képből kiugró táncosok és képbe belógó karok és lábak legalábbis ezt sugallták, de lehet, hogy szándékos volt. Posztmodern?

Mi lesz, ha az anomália energiája savval érintkezik? Ez a létünket alapvetően meghatározó kérdés foglalkoztat napok óta. Azt hiszem, túl sokat néztem a tévét mostanában.

Egy kis politika. NAV ügy. Szörfölve a tévén belefutottam egy Orbán Viktor nyilatkozatba. Valami olyat mondott, ha valamilyen konkrét hibára vagy bűncselekményre bukkannak, akkor tud intézkedni, de hogy általánosságban rosszul működnek bizonyos intézmények azzal nem tud mit kezdeni. De hát neki, mint miniszterelnöknek konkrét ügyekkel nem szabad foglalkozni, arra ott vannak a megfelelő szervezetek, neki (ha nem is egy személyben, de mint a kormány vezetőjének) csak annyi lehet a feladata, hogy biztosítsa az intézmények hibátlan, jó működését. És ha nem is egy parlamenti vizsgálóbizottságnak, mert lehet, hogy rosszindulatú vagyok, de az ilyen bizottságok a kölcsönös anyázáson kívül eddig különösebb eredményt soha nem tudtak felmutatni, de valamilyen független intézménynek rendszeresen ellenőrizni kellene, hogy például a NAV működésén nincsenek-e rendszerszintű zavarok. Nem tudom, jelenleg van-e ilyen intézmény. Kézi vezérlés esetén, működési zavarok biztos vannak.

A hévízi tartózkodásba belefért egy Presser koncert is. A dalok szerzői verzióit kaptuk, egy szál zongora kíséretében. Néhány dalt elénekelt Falusi Marian is, újabb arcát mutatva be. Közreműködött még Szabó Tamás szájharmonikás is. Ízelítőül egy – így karácsony táján aktuális – dal, ami a koncerten is elhangzott, természetesen ez is szerzői verzióban.