Harangszó
Feltámadott,
mondják a népek és megsüvegelik
nevét a
názáretinek, ki az ács fia volt
s megenyhült már
a szél is s a rügyek kisarjadtak.
Kétezer éve
látják őt a vének és a gyerekek
amint hosszú,
fehér ingecskéjében lépeget
s alszik a tengerre
szállt halászok bárkájában.
Én is emlékszem
rá, mint az egykori játszótársra
s ti is útszéli
csavargók és mesteremberek
akik hű követői
vagytok valamennyien
a
nincstelenségben, az útban és az igazságban.
Igen, igen, az Ő
árnya és visszhangja vagyunk mi
s bár nem
ízlelhetjük a húsvéti bárány húsát
mindennapi
kenyerünkben s vizünkben dicsérjük
hogy vérünkből
való és meghalt értünk a kereszten.
(Kassák Lajos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése