Utolsó Jazzszerda

Ebben az évadban.

Hát nem tudom. Ha negyvenegynéhány évvel ezelőtt azt mondta volna valaki, hogy egyszer Stúdió 11 koncertre megyek, és még tetszeni is fog, biztos kinevettem volna. Akkoriban ők a nagyon ciki kategóriába tartoztak. Persze ez a Stúdió 11 nem az a Stúdió 11 (mellesleg nem is 11, megszámoltam 12-en voltak), és az én zenei ízlésembe is több minden belefér, mint akkoriban.

A Jazzszerda sorozatban az évad utolsó koncertjét Szulák Andrea és a Stúdió 11 adta.

Szulák Andreát sem hallottam még élőben. Valahogy úgy voltam vele, jó hangja van, jól énekel, de semmit nem találtam benne, hogy egy dalt éppen az ő előadásában hallgassak meg.

A koncert eleje egy kicsit igazolta is az előítéleteimet. Profi zenészek, profi hangszerelés, minden, mint a nagykönyvben megírva, mégis nekem érdektelen.  Később aztán volt néhány szám, ami már kimondottan tetszett az előadásukban, és kitűnt van néhány igazán kiváló szólistájuk is.

 Furcsa volt, hogy még a dobos is mindent kottából játszott.

Mondjuk azt nem értettem, miért kell minden számot hatalmas csinnadrattával befejezni.

Ez lenne a védjegyük? Engem néha kifejezetten zavart.

Persze nem ártana, ha lenne markánsabb saját hangjuk is. Vonatkozik ez Szulák Andreára és a zenekarra is.

Ha rajongójuk nem is lettem, igazán kellemes este volt, és nem fogom elkerülni, ha összefutok egy koncertjükkel.

Nem sok mindent találtam, amit ízelítőül beilleszthetnék, legalábbis olyat, amin együtt szerepelnek.

Jellemző módon Szulák Andrea is úgy említette ezt a dalt, mint, ami legjobban összeforrt a nevével. Igen, de dalról mégsem elsősorban rá asszociálunk.