Éveim - 1965

1965

1964 itt.

14 éves voltam.

Kitekintés:

Első űrséta: Alekszej Leonov.

Romániában Nicolae Ceausescut választották első titkárrá.

Felrobbantották a Nemzeti Színház épületét.

Franciaország kilépett a NATO katonai szervezetéből.

Rhodesia kikiáltotta függetlenségét, új neve: Zimbabwe.

II. Erzsébet kitüntette a Beatlest.

Megalakult a Pink Floyd.

Irodalmi Nobel-díj: Solohov

Béke Nobel-díj: UNICEF

Ebben az évben születtek: Sarah Jessica Parker, Robert Downey Jr., Martin Lawrence, Bódi László Cipő, J. K. Rowling, Borkai Zsolt, Charlie Sheen, Björk, Slash

Elhunytak: T. S. Eliot, Winston Churchill, Nat King Cole, Lyka Károly, Szakasits Árpád, Albert Schweitzer

Churchill halálával kapcsolatban van egy emlékem. Tanítás előtt beszélgettünk a teremben, az egyik fiú megkérdezte: Hallottátok, meghalt „curcil”. Nevetés, hülyézés, aztán más téma. Első óra magyar, tanárnőnknek, aki egyben osztályfőnökünk is volt fontos, lelki terrorba hajló, moralizálni valója akadt, közben a padtársam odasúgta: „curcil”. Még csak fel sem nevettem, épp csak elmosolyodtam, tanárnőnk ezt cinikus mosolynak dekódolta, amit az ő mondanivalója váltott ki belőlem. Megúsztam egy magatartás cédulával, és egy személyre szóló lelki fröccsel.

Az utolsó félévünk eléggé botrányosra sikeredett. Volt többrendbeli szexuális zaklatás, bírósági tárgyalás, igazgató váltás – Vili bácsi lett az új igazgató – kijárási tilalom, elmaradt osztálykirándulás. Mindezekről a Tabló című írásban lehet részletesen olvasni, ahol megtekinthető a tablónk is.

Elérkezett a (kényszer)pálya-választás ideje is. Mint régebben már említettem szüleim megegyeztek pesti ismerősökkel, hogy nyolcadik után Pesten fogok tanulni, és lakhatok az ismerősöknél. azért ennyire nem volt egyszerű. Szüleim a szakmunkásképzőt preferálták, apám rendszeresen hazahozta valamelyik ívó cimboráját, és részegre itatta, annak érdekében, hogy majd segíteni fog nekem az elhelyezkedésben. Így egyre vonzóbb opció lett Pest, anélkül, hogy valami határozott elképzelésem lett volna. Ekkor indultak a Márvány utcai Táncsics gimnáziumban az első szakközepes osztályok, és ismerőseink révén volt némi protekcióm is. Ahogy utólag kiderült majdnem mindenki elektroműszerésznek jelentkezett, de valamilyen szempontok alapján eldöntötték, kiből lesz finommechanikai műszerész. Így belőlem is. Ez az opció szüleimnek is megfelelt, csak egy évvel hosszabb, mint a szakmunkásképző, és szakmát is ad, nekem pedig menekülő útvonalnak maradt az érettségi.

Egy igazi falusi gyerek Pesten típusú kép:

Többször is fel kellett utazni Pestre, felvételi beszélgetés, orvosi vizsgálat, beiratkozás okából, valamelyik ilyen alkalomkor készült a kép.

Szakközép. 4+2 rendszer. Négy nap tanítás, két nap gyakorlat. Gyakorlat a MOM tanműhelyében. Osztályfőnökünk egy fiatal matematika tanárnő, mi voltunk az első osztálya. Egymást neveltük, több-kevesebb sikerrel. Említésre méltó még Báthory tanár úr, aki az irodalom szeretetére próbált nevelni bennünket, nem szigorúan ragaszkodva a tankönyvhöz és a tantervhez, és focira terelve a szót el lehetett nála bliccelni az irodalom órákat.

Én voltam a falusi gyerek, aki rosszirányba menő villamosra szállt fel, aki annyira tájszólásban beszélt, hogy amikor gyakorlaton kért egy e betűt, a-t adtak neki.  (Á, mint Álámér.) Kellő öniróniával tudtam kezelni ezeket a helyzeteket. Igazából bántó megjegyzéseket nem kaptam. Bár az osztályzataimon nem mindig látszott, itt is a jobb tanulók közé tartoztam.

Két olyan fiúval barátkoztam össze, akiket szüleik valamilyen okból intézetbe adtak. Nem tudtak élni a rájuk szakadt szabadsággal, sok hiányzás miatt már évközben kitették őket. Egyikük helyett még a matekdolgozatát is megírtam. Hiába. Egy ideig még kapcsolatban voltam velük, de megszakadt.

Soha nem voltam nagy szövegláda, most sem vagyok, de ha egy lánnyal kettesben maradtam, igazi karthauzi szerzetesként viselkedtem. Reménytelen voltam.

A gólyabálon az iskola zenekara (Roosters, vezetője:Kudász Ferenc) többször is eljátszotta a „getnót”.

Szóljon:

Források szerint az 1965-ös szilveszteri műsorban hangzott el először a Rohan az idő.

Akkor biztos nem hallottam. Gércén a pártszékházban volt szilveszteri buli, játszotta Savaria nevű szombathelyi zenekar. A haverokkal elkezdtünk Márka vermutot inni, aztán elsokallt, annyira, hogy arra sem emlékeztem, hogyan kerültem haza.

Jó ideig még vermut szagától is hányingerem volt.