„Amikor számomra a legizgalmasabbá vált volna az egész,
Venosta márki szerepét játszva Felix beleszeret egy lányba, ami egy érdekes,
bonyolult és nehezen feloldható helyzet, hirtelen kurtán-furcsán véget ér a
regény.
Kár.
Szerintem itt kellett volna kezdeni.”
Így fejeztem be nemrég Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai
című regényéről írt szösszenetemet. Úgy hozta a véletlen, egy olyan darabot
láttam színházban, amelyik nagyjából valóban itt kezdődik.
Tamási Áron: Csalóka szivárvány
Na jó, az alaphelyzet nem ugyanaz. Czintos Bálint – Tamási Áron
hőse – azért bújik öngyilkos barátja személyiségébe, hogy elhódítsa fia
menyasszonyát, nem gonoszságból, csak így akarja arra kényszeríteni a fiát,
hogy ne hagyja abba a tanulmányait. Amíg Felix Krull számára szinte magától
értetődően természetes, hogy más bőrébe bújik, Czintos Bálintnak egyáltalán nem
egyszerű eljátszani egy másik ember szerepét, de visszatérni sem egyszerű. Egy
halott csak nem támadhat úgy fel. Azt pedig ki hiszi el, hogy öt éven keresztül
csak szerepet játszott?
Átmehetünk a szivárvány alatt, de visszatérni lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése