Jazzszerda - Bíró Eszter

Mostanában mindennel meg vagyok késve. J

Épp egy hete volt jazzszerda ehavi esedékes koncertje.

Bíró Eszter

Az évad előadásai közül talán ezt vártam a legnagyobb érdeklődéssel, annak ellenére, hogy elég keveset hallottam eddig Bíró Esztert, és élőben ez az első alkalom. Tudom van ebben némi önellentmondás, de akkor is így van..

Néhány szót a zenekarról. Borbély Mihályt talán nem kell bemutatni. Ezen az estén szaxofonokon, klarinétokon és furulyán játszott. Födő Sándor (Fodo) ütőhangszereken és zongorán működött közre. Csókás Zsolt gitározott. Bíró Eszter amellett, hogy kitűnően énekelt zongorán is kísérte magát, és looper technika segítségével önmagával vokálozott, kvázi élőben.

A műsor gerincét Szép Ernő megzenésített versei adták, melyeknek Fodo a zeneszerzője, emellett több ezer éves, arámi nyelven előadott imától Bródy János daláig nagyon változatos műsort élvezhettünk.

Ízelítőül először egy Szép Ernő vers:

Következzen egy hozzám közelálló dal, amit annak idején Zorán koncertje kapcsán is megosztottam, hozzátéve, hogy a koncerten Zorán nem Bíró Eszterrel énekelt duettet. Most egy másik változatot osztok meg, azt hozzátéve, most szólóban énekelt Bíró Eszter.

Az említett Bródy János dal, ami Koncz Zsuzsa előadásában vált ismertté, egy népdal feldolgozása, a Hej, tulipán, ami Bíró Eszternél Jaj, tulipánná lényegült át:

Végül, ami a koncerten utolsó ráadás volt, de készültek rá: Szól a kakas már

Színházi benyomások - Az ötödik pecsét

„Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Nagy szóval kiáltották, mondván: „Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?” Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.”

Az ötödik pecsét a zalaegerszegi színházban.

Elvileg közismert, legalábbis a korosztályom számára, hisz Fábri Zoltán rendezésében nagysikerű és nagyhatású film is készült belőle, amit a tévékben mostanában is elővesznek időnként.

A darab egy baráti társaság kedélyes kocsmai beszélgetésével kezdődik. Szóba kerül a politika is, némi undorral és megvetéssel, – 1944-ben járunk, a nyilas terror idején – de a legfőbb probléma a töltött borjúszegy elkészítésének módja, különös tekintettel a téliszalámi szükségességéről a töltelékben.

 Idecsöppen betérő vendégként Keszei úr (Szakály Aurél) a hadirokkant fényképész, akiről hamarosan kiderül, hogy küldetéstudata van. Ekkor teszi fel a talán sokak által ismert kérdést: Tomoceuszkakatiti vagy Gyugyu? Vagyis ha szabadon választhatnának, mik lennének: kegyetlen zsarnok vagy mindent eltűrő rabszolga?

Megválaszolhatatlan kérdés. Tudják ezt a szereplők is. Egyedül Keszei úr állítja, ő Gyugyut választaná. Hát persze, hogy hazudik.

Mellesleg azt is tudjuk, Gyugyu béketűrése nélkül nem létezhetne Tomoceuszkakatiti sem.

Mint azt a civilruhás (Sztarenki Pál) ki is fejti, el kell venni az emberek önbecsülését, és akkor a hatalom engedelmes bábjaivá válnak. Ezt a megismert baráti társaság tagjain próbálja demonstrálni, akiket Keszei úr jelentett fel. És kérdés itt élet vagy halál kérdésévé válik. Saját élete védelmében egyikük sem hajlandó lealjasulni, elveszítve ezáltal az önbecsülését, inkább a halált választják. Egyedül Gyuricza úr teljesíti a feltételt, de neki nem a saját élete fontos, hanem olyan gyerekeké, akiknek a puszta létezésük is halálos bűnnek számít.

„Mekkorára kell nőni az embernek ahhoz, hogy megöljék?”

Talán mégsem olyan könnyű bábokat csinálni az emberekből.

Tudom egyre nő az ingerküszöb, és néha sokkolni kell a nézőket a megfelelő hatás érdekében. Mégis. Sokan gyomorforgatóan naturalistának éreztek egyes jeleneteket. Jól lehet, a film is hasonló volt, mégis másképp hat valami élőben a színpadon, mint a filmvásznon. Persze nem kell finomkodni, deez így mégis elriasztja a nézők egy részét, akik esetleg értő nézők lehetnének.

Egy nyugdíjas viszontagságai az Erzsébet programmal

A nyugdíjas úgy gondolta, legyen már valami előnye is abból, hogy megvénült, elhatározta, hogy pályázik az Erzsébet programban meghirdetett üdülési pályázaton. Nem is sejti mibe vág bele.

Először is le kell tölteni egy adatkezelési nyilatkozatot, kinyomtatni, aláírni, két tanúval igazoltatni, hogy valóban ő írta alá, beszkennelni és feltölteni.

Van egy kis probléma. A nyugdíjasnak eléggé el nem ítélhető módon nincs nyomtatója. De ezért vannak a jó barátok, probléma megoldva.

Ezután egy darabig megy minden simán. Visszaigazolják, hogy a nyugdíjas sikeresen pályázott, fizesse be a hozzájárulását, a pénz utalásával sincs semmi gond. Egy darabig semmi, aztán kap egy mailt, amiben tájékoztatják a szállás foglalás menetrendjéről. Arra az időszakra, amikor a nyugdíjas üdülni szeretne március elsejétől indul a verseny. Bár ekkor a nyugdíjasnak eszébe sem jut, hogy ez egy verseny.

Március elsején délelőtt bejelentkezne, de csak egy közlemény fogadja:

Tisztelt Felhasználó!
Várólistát alakítottunk ki.
A számláló azt mutatja, hányan várakoznak Ön előtt.
Egy perc alatt átlagosan 15 pályázat kerül beadásra.
Az Ön előtt várakozók száma: 1943

Először azt gondolja, ez egy vicc, de nem ez tényleg így nem működik. A percenként tizenöt erős túlzás, jó ha egy óra alatt 100-zal csökken a várakozók. Biztos úgy gondolják, a nyugdíjas ráér, ha üdülni akar, üljön egész nap a számítógép előtt, és várja, mikor kerül sorra. Harmadik nap este végre bejut. Bár belépéskor figyelmeztetik, ha nem egyedül akar utazni, akkor előbb csatlakoztassa a vele együtt üdülni szándékozókat, győz a kíváncsiság, és úgy gondolja, ha talál olyan lehetőséget, ami megfelel neki, mielőtt lefoglalná, majd csatlakoztatja a feleségét. Igazából nem talál megfelelő időpontot, csak november-decemberre. Persze egy nyugdíjas csak ne válogasson, örüljön, ha kap valamit. De a nyugdíjasnak decemberben van egy egyhetes hévízi lehetősége, így nem igazán vonzó még egy téli üdülés. Mindegy, ha már bejutott csatlakoztatja a párját. Menne vissza, de nem úgy van az, innen csak tovább lehet menni, vagy kilépni. Ügyes. Ha kilép, újra a sor végére kerül. Hagyjuk

Dühében még ír egy mailt az ügyfélszolgálatnak, amiben elmondja mindje gondját.

Egyetlendologra reagáltak:

Megkeresésére válaszolva tájékoztatjuk, hogy az elérhető szálláshelyek listája szinte percről percre változik, főként a szállásfoglalás nyitását követően, amikor több ezer pályázó kíván egyszerre foglalni.

Javasoljuk, hogy próbáljon meg ismét, esetleg egy későbbi időpontban visszalátogatni a felületre.

Hát akkor próbájuk meg újra.

A sikeres regisztrációt közlő mail tartalmazott egy azonosító számot is. A nyugdíjas ismét naiv volt, azt gondolta, az az egy azonosító szám van. Amikor már lefekvéshez készülődve ismét bejutott, ezzel az azonosító számmal próbálta csatlakoztatni a feleségét. Hát nem, van egy másik azonosító szám is, amit csak akkor lát, ha belép a felesége profiljába.

Várakozók száma: na ne…

Új nap új kísérlet, ekkor már egész kevés a várakozó, egyszerre elindítja mindkettejük belépését, sikerül a csatlakoztatás. Lássuk miből lehet választani.

Hévíz, decemberben.

Na ennyit erről.

Talán majd jövőre több szerencséje lesz, hisz a pályázat akkor is érvényes. Addig használják csak a befizetett hozzájárulást. Nem mintha olyan nagy összeg lenne.

De mi lesz, ha úgy döntenek, jövőre külön-külön akarnak üdülni menni?????