A tücsök és a hangya - variációk

(Áthozva a blogszigetről)

A tücsök és a hangya történetét nagyon sokan feldolgozták, sokféle nézőpontból. Legtöbb történetben a szorgalmas hangya és a lusta tücsök jelenik meg, de megszemélyesítheti a tücsök a szabad, öntörvényű művészt, a hangya a kiszolgáltatott, pontos program szerint élő szolgát is. Néhány változatot összegyűjtöttem.

Talán ez mindegyik történet őse: Aiszóposz meséje

            Hideg tél volt, és vihar zúdult le az Olümposzról. De a hangya sok gabonát hordott össze még aratás idején, és elraktározta a házában. A tücsök meg egy lyukba bújt, s majd meghalt az éhségtől és a nagy hidegtől sanyargatva. A hangyához könyörgött hát: adjon neki az élelemből, hadd egyen egy kis búzát, s ő is életben maradna. A hangya viszont így szólt hozzá: „Hát hol voltál a nyáron? Miért nem gyűjtöttél élelmet az aratáskor?” „Énekeltem és gyönyörködtettem a vándorokat” — felelte a tücsök. A hangya nagy nevetéssel felelte erre: „Hát akkor télen meg táncolj.”

            A mese·arra tanít bennünket, hogy mi sem való előbbre, mint gondoskodni a betevő falatról, és nem henyélni.

Flavius Avianius verse a tanulságot célra törőbben fogalmazza meg, öregkorunkban csak magunkra számíthatunk:

                                Bárki, ha ifjukorát zsibbadtan tűrte elúszni,

                                s nem sejtette előbb: mily bajokat hoz a sors,

                                 vénségtől gyengén, miután eljött a nehéz kor,

                                 hányszor kér mástól — s jaj, de hiába! — segélyt…

                                    Tűző napfényben robotolt — vállalta — a hangya,

                                     és munkája nyomán teltek a csöppnyi odúk.

                                    Ám amikor már zúzmara lepte fehéren a földet,

                                    s jégpáncélzat alatt bújt el az őszi vetés,

                                    megbirkózni viharral amúgy sem tudna a csöppség —

                                     házacskájában dús magokat szedeget.

                                    Sápadtan könyörög most élelemért, kinek egykor

                                     bús nótájával telt meg a nyári mező,

                                    mert mig az érett gabnát elcsépelte a szérün,

                                   dallal nyújtotta ő a meleg napokat.

                                    Hát a kicsiny szorgos felel is, kinevetve a tücsköt:

                                     „S most ugyanúgy tudod-e élni az életedet?

                                    Minthogy megfeszített munkámból nyertem a létem,

                                     én a hideg közepén jó nagyokat pihenek.

                                    Ám neked itt az idő, most járd el a táncot, a végsőt —

                                     hisz muzsikáltál csak végig az életen át.”

Heltai Gáspár fabulája:

Egy hangya külemb-külembféle magokat gyűte és horda be egy odúba. Télbe, midőn valamennyére szép idő lött volna, kihorda a nedves magokból a szélre, hogy megszárasztanája őket. Talála odajönni egy szekcső. Az, látván a magokat, könyörgeni kezde a hangyának, hogy részt tönne neki benne. Felelé a hangya: "Nincs-é tenéked?" Felelé a szekcső: "Nincsen." Mondá a hangya: "Mint vagyon ez? Mit műveltél nyárba, hogy nem gyűtöttél?" Mondá a szekcső: "Akkoron alá-fel szektem, és a melegbe gyönyörködtem és éneklettem." Mondá a hangya: "Ha nyárba hivolkodtál és vigadtál, eredj el mostan is, szekjél és mondj vigasságos éneket. Bizony, ebbe nem észel." És betakarítá a magokat az odúba.

ÉRTELME

E fabula erre inti a hivolkodó resteket, hogy ne hivolkodjanak, hanem hivataljokban eljárván munkálkodjanak, nemcsak az önnen szükségökért, hogy magoknak legyen mit enniek, inniok és müvel magokat megruházzanak. Hanem hogy az ő alatta valóit is eltáplálhassák, és az Istennek tiszteletire segétségül lehessenek adományokkal, és a szegényeket is megsegíthessék alamizsnájokkal. Mert, mint Salomon mondja, a rest kéz szegénséget nemz. A szégénségből kuldulás támad, mely igen nagy szidalom és ugyan bűn. Azért mondja Salomon: Te rest, menj el a hangyához, és tanolj bölcsességet tőle etc. De mostan minden ember elkörüli a dolgot. És onnég vagyon ennyi kuldus és seggen ülő tolvaj.

La Fontaine verse. Talán a legismertebb változat.

Mit csinált a tücsök nyáron?

Csak muzsikált hét határon.

Aztán jött a tél a nyárra,

s fölkopott a koma álla.

Szomszédjában élt a hangya:

éhen ahhoz ment panaszra,

s arra kérte, egy kevéske

búzát adjon neki télre.

"Búzát? - szólt a hangya sógor. -

Már ez aztán sok a jóból!

Tél elején sincs búzád már?

Hát a nyáron mit csináltál?"

"Mit csináltam? Kérem szépen 

muzsikáltam - szólt szerényen

tücsök mester. - Aki kérte,

nótát húztam a fülébe."

"Nótát húztál, ebugatta?

Nohát akkor - szólt a hangya -

járd el hozzá most a táncot!

Jó mulatságot kívánok."

Hajnóczy Péter már egészen más szemszögből látja a történetet:

A novemberi szél a zörgő faágakról éppen az utolsó fonnyadt-száradt leveleket tépte le, amikor az erdőszélen találkozott a tücsök és a hangya. A hangya kicsit kopott, naftalinszagú, de pano??�xbéléses télikabátot viselt – júliusban vette leszállított áron a Bizományi Áruházban, akár a vízhatlan síbakancsát, atücsök viszont láthatóan didergett vékony és béleletlen vászondzsekijében. A tücsök zsebre dugott kézzel álldogált, mert kesztyűje nem volt.
– Jó napot, tücsök szomszéd – mondta a hangya. – Ahogy elnézem, nem izzad bele a kabátjába…
– Bizony, hideg van hangya szomszéd – válaszolt vacogva a tücsök. – Ez a szél az ember csontját is átjárja…
A hangya megigazgatta bőrkesztyűs kezével a sálat a nyakán.
– A feleségem kötötte – mondta. – Ügyes asszony: nézi a televíziót és közben mindig köt vagy horgol valamit. Maga, úgy tudom nőtlen és albérletben lakik…
– Hát igen – bólogatott a tücsök –, tudja én mindig csak hegedülgetek, másra nemigen marad idő…
Cigarettásdobozt kapart elő a zsebéből és odakínálta a hangyának.
– Köszönöm – rázta a fejét a hangya – több mint három hónapja, hogy leszoktam a dohányzásról. Nemcsak haszontalan, az egészségre káros szenvedély ez, de pénzbe is kerül. Egy doboz cigaretta árából megreggelizhet, vagy megvacsorázhat a magamfajta kétkezi munkás. – Megköszörülte a torkát.
– Úgy tervezzük a feleségemmel, hogy jövőre nagyobbra cseréljük a lakást. Központi fűtés, telefon, közvetlen földalatti járat a szemétdombhoz…
A tücsök cigarettára gyújtott.
– Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben… – A hangya megcsóválta a fejét. – Talán azt gondolta kedves tücsök szomszéd, hogy ebben az évben nem is lesz tél?
– Egy hét múlva elutazom – mondta a tücsök –, csak úgy május felé jövök haza…
– Elutazik? – csóválta fejét a hangya. – Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd?
– Nem járok én vendégségbe – mondta a tücsök –, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok…
– Elárulná, hová utazik? – mosolygott rá a hangya.
– Párizsba – mondta a tücsök.
– Párizsba?
A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt.
– Tréfál, kedves szomszéd? – kérdezte kissé emelt hangon. – Miből telne magának arra, hogy Párizsban töltse a telet?
– Meghívtak… a Conservatoire… – mondta a tücsök. – Hangversenyeken hegedülök…
A hangya a földre szögezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a tücsköt.
– Tekintettel a régi ismeretségre elintézne egy számomra fontos ügyet?
– Kérem, nagyon szívesen – bíztatta a tücsök – csak mondja szomszéd úr…
– Arra kérném – mondta a hangya –, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem.

Gianni Rodari  verse:

                                    A régi meséktől bocsánatot kérek:

                                    nem tetszik nékem a fösvény, irigy hangya

                                    És inkább a kedves tücsökkel cserélek,

                                    aki víg nótáját ajándékba adja.”

 A kedvencem Kányádi Sándor verse:

                                    megunta tücsök a hosszú téli

                                    koplalásokat s hogy prózában versben

                                    évszázadok sõt ezredek meséi

                                    szerint mindig szégyenkeznie kelljen

                                    elkezdte tanulmányozni a hangya

                                    életvitelét s borzasztó dologra

                                    döbbent rá ki mit gyûjt beadja

                                    morzsáig beszolgáltatja a bolyba

                                    szolga az egyén hõsi csak az ópusz

                                    állapította meg elszontyolodva

                                    s rajtam röhög a volt szolga ezópusz

                                    s ti szabadnak hitt társaim azóta

                                    is rajtam fenitek léha nyelvetek

                                    ki koplalok bár de szabadon cirpelek

Olvasónapló

Egy idézettel kezdem:

„Csoda-e, ha Kétes Egzisztencia ép és egészséges óhajt maradni? Nem, egyáltalán. Csupán az bökkenő, hogy nem tud, mert már régen beteg. Méghozzá nagyon. Mert amíg a nehéz és sokszor bizony sorvasztó munkát végző milliókat, mint valami védőital vagy védőétel, megóvja a nagyobb mérvű károsodástól a közös sors tudata, az összetartozás és a verejték, addig Kétes Egzisztenciát, szegényt nem védi semmi. Ő anélkül éli át és szenvedi meg a munka pusztító hatását, hogy munkát végezne.”

Akár rejtvénynek is feladhatnám. Nem hiszem, hogy sokan felismernék az írót.

Csurka István: Kettes kolbász

Valamikor egy vetélkedőn nyertem, aztán süllyesztőbe került, most előbányásztam.

A Magyar Nemzetben megjelent tárcáinak gyűjteménye. A kötet 1980-ban jelent meg, ez alapján az írások valamikor a hetvenes években keletkeztek.

A várt déjá vu érzés elmaradt. Talán, mert Csurka világa már akkor is más volt, mint az én világom. Önmagában persze akár erény is lehetne, hogy más kérdések foglalkoztatták, mint az akkori sajtómunkások többségét. Apróságokat emel szimbolikus jelentőségűvé. Akkor talán fontos lehetett, de mostanra az egész érvényét vesztette. Talán a lapzárta kényszere miatt, sokszor érzem úgy, hogy hajánál fogva rángatott elő egy témát. Van egy írás, amiről az első néhány mondat után úgy éreztem, részegen írta, és a végén kiderül, valóban. Azon kívül, hogy az egész zavaros, semmi érdekes nem volt benne.

Ami drámáiban jól működik, hogy a végén még csavar egyet, az a néhány oldalas tárcáknál inkább csak az élét veszi el az írásoknak.

Csurka világa, amiben otthon van, amihez mindent viszonyít: írás, film, színház, ital, nők, lóverseny és általában a szerencsejátékok.

Az általam legérdekesebbnek talált írás, a Gloster vallomása, is a színházhoz kapcsolódik. Shakespeare által megírt III. Richárd megfelel-e a valódinak. Az emberiség tudatában csak Shakespeare alakja létezik, ami szükségszerűen más, mint az eredeti. 

Boldog karácsonyt :)

Játék karácsonykor

Bárd az ég is, meg-megvillan,

lelkeket irtana.

Hamuszürke vatelinban

jajgat a kisbaba.

Csöpp ujjal az arany-lázas

tornyokra rámutat.

Anyja elõtt bezárták az

urak a kapukat,

döndödi dön

döndödi dön.

Gyenge arcát üti-veri

a havas zivatar,

ha a telet kiheveri

mit akar, mit akar!

A kis istent mi megszánjuk

emberek, állatok,

kályhácskája lesz a szájunk,

szedjétek lábatok,

döndödi dön

döndödi dön.

Könnye van csak a mamának,

az csorog tej helyett.

Soványkodó babájának

tejecskét fejjetek.

Hallgassuk, a csuda üveg

harmatot hogy csobog,

szívet nyomni kell a süveg,

megszakad, úgy dobog,

döndödi dön

döndödi dön.

Vércsöpp fut a jeges égre,

bíbor-gyöngy, mit jelent?

Ül Heródes gyihos ménre,

gyilkolni védtelent.

Fodros nyerge vastag tajték,

kígyó a kengyele,

beledöbben a sok hajlék,

ádáz had jár vele,

döndödi dön

döndödi dön.

Megmenekül, úgy remélem

a fiú, a fiú,

kívánjuk, hogy sose féljen,

ne legyen szomorú.

Vigadjunk, hogy enni tud a

rongyosok új fia, -

kerekedjék, mint a duda,

orcája dundira,

döndödi dön

döndödi dön.

(Nagy László)

Békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek sok-sok szeretettel.

Olvasónapló

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat –

Meglepődtem, amikor elkezdtem olvasni, a kardozós[1] változat után másra számítottam.

Nem lepődtem meg, a Harmonia caelestis két része ugyanígy eltér egymástól.

Egy kitelepített család élete valahol az isten háta mögött. De hát isten az isten háta mögött is jelen van.

Természetesen a Márk-változat Márk evangéliumára utal, ami meg is jelenik a regényben egyes szám első személybe átírva, mintha Jézus saját maga mesélné el a történetét.

„De az örökélet nem azt jelenti, hogy örökké tart az élet, hanem hogy nincs is ott idő, nem is lehet mérni, vagyis élet sincsen.”

A nagymama úgy tud mesélni istenről. hogy fölfoghatatlan lesz, hogy isten ne volna.

A kisebbik fiú süketnéma, vagy csak nem akar beszélni, mégis ő meséli el a történetet.

Szavak nélkül is utat talál istenhez.

A nagyobb fiú a szavak embere.

„Amit leírok, az is valóságos.”

Igen, mert nem lehet bármit leírni, és amit le tudunk, le merünk írni, az már valóságos.

„A te mondatod, hogy nincsen mondatod, mondta. Apánk mondata a tehetetlen csönd. Anyánk mondta a keserű nevetés. Az én mondatom, hogy az én mondatom a mondat. És a nagymama mondata, hogy ne féljetek, kicsinyhitűek.”

Pontos.

---

[1] De most komolyan, mi baja a helyesírás ellenőrzőnek azzal, hogy kardozós?

Jazzszerda - Harcsa Veronika

Egy koncert, amire már nagyon vártam.

Közkívánatra került be a jazzszerda idei programjába Harcsa Veronika.

Eddig is kedveltem őt, de élőben még nem hallottam. Hanghordozókon és videókon nem jön át az az intenzív színpadi jelenlét, ami magával ragadja a közönséget.

A Nol presszóban láttam nem rég egy beszélgetést Dés Andrással, amiben szó volt arról is, teljesen hétköznapi tárgyak is használhatók hangszerként.

Harcsa Veronika az első számban bemutatta, saját testünk is használható hangszerként.

A koncert első felében Gyémánt Bálint gitárossal duóban voltak a színpadon, nagyrészt a Lifelover című lemezről adtak elő dalokat.

Szünet után már a kvartettje kíséretében énekelt, a Lámpafény című – megzenésített verseket tartalmazó – lemezről. Itt a szövegekre is figyeltem, így kevésbé tudtam magam átadni a zenének, de ez egyáltalán nem csökkentette az élményt. Sőt.

Nehéz választani, de következzen az album legvidámabb dala, Karinthy Frigyes Együgyű meséje.

Ráadásként még elhangzott a Come Together.

Visszatérve Dés Andráshoz. Az említett videóban bemutatta, egy A4-es lap is lehet hangszer. Az utolsó ráadásban Harcsa Veronika koncertjén is előkerült az A4-es lap, mint hangszer.

Olvasónapló - Természetes fény

Elöljáróban egy idézet régi naplómból:

„Amikor elkezdtem írni ezt a naplót a Jadviga párnáját, Závada Pál regényét, olvastam, közben a végére értem. Egy kicsit talán annak a hatása is, hogy elkezdtem írni. Hosszú idő után végre ez egy olyan könyv volt, ami igazán tetszett”

Több mint tizenöt éve írtam a fenti sorokat, az akkor még szigorúan titkos és csak általam olvasott naplómba. Jó néhány évnek el kellett még telnie, hogy írásaimmal a nyilvánosság elé merészeljek lépni. Így annak, hogy most itt vagyok Závada Pálnak is van némi köze.

Természetes fény

Nem könnyű olvasmány. Lemértem. Több mint egy kiló.

Amúgy sem, de az egyáltalán nem baj.

A történet (történetek) a második világháború idején, illetve az azt közvetlenül megelőző és követő években játszódik, néhány napjainkig húzódó szállal. Egymásba fonódó sorsok, tettesek és áldozatok, néha egy személyben tettesek is és áldozatok is, de mindannyian vesztesek. Mi engedhető meg túlélés érdekében? Hol az a határ, amit nem lenne szabad átlépni? Ki válik aljassá, ha büntetlenül követhet el aljasságokat?

Több szempontból, az egyes szereplők elbeszéléseiből, tudósításaiból ismerjük meg az eseményeket. Néha titokzatos elbeszélő által kiigazítva.

És természetesen a fényképekből.

„A fényképen fölismerhető személyek nem azonosak – de hogyan is lehetnének azonosak? – a regény szereplőivel.”

Olvashatjuk a figyelmeztetést a könyv elején. És valóban, hogyan is lehetnének azonosak.  Mint a könyv végén található jegyzékből kiderül, a képek különböző gyűjteményekből származnak, mégis teljes egységet alkotnak a szöveggel. Néha illusztrálnak, néha ellentmondanak, néha kiegészítenek, asszociációkat keltenek. A történetből tudhatjuk, hogy Semetka István fronton készített képei elvesztek, de a leírt képek mégiscsak megjelennek. És vannak igazi fiktív képek is, amelyek fényképezőgép hiányában csak az elbeszélő fantáziájában jelennek meg. És van , amikor kiderül nem lehet az a képen, amit az aktuális szereplő (elbeszélő) állít.

Egy dokumentum:

"1941: XV. TÖRVÉNYCIKK

a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről

14. §. Az a magyar honos nemzsidó, aki zsidóval, az a zsidó, aki magyar honos nemzsidóval, úgyszintén az a magyar honos zsidó férfi, aki külföldi honos nemzsidó nővel a 9. §-ban foglalt tilalmat megszegve házasságot köt, bűntettet követ el és öt évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő. Ugyanígy büntetendő az a polgári tisztviselő, aki tudja, hogy a 9. §-ban foglalt házassági akadály áll fenn és a házasság megkötésénél közreműködik. Ha pedig a polgári tisztviselő gondatlanságból működik közre az ilyen házasság megkötésénél, vétséget követ el és büntetése három hónapig terjedhető fogház. Az ebben a §-ban meghatározott bűncselekményekre az 1878: V. t.-c. 7. §-ának rendelkezéseit alkalmazni kell.

15. §. Vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az a zsidó,

aki magyar honos tisztességes nemzsidó nővel házasságon kívül nemileg közösül, vagy

aki magyar honos tisztességes nemzsidó nőt házasságon kívüli nemi közösülés céljára a maga vagy más zsidó részére megszerez, vagy megszerezni törekszik.”

Természetesen ez így nem szerepel a regényben, de következményei annál inkább. És nem értem. Akik ezt a törvényt megalkották, véleményezték, végrehajtották, akiket nem érintett, csak tudtak róla, komolyan gondolták ezt. Nem érezték, hogy az agyrém? Vagy teljesen természetesnek vették, mint azt hogy lopni nem szabad? Teljesen megfelelt az erkölcsi érzéküknek? Ennyire manipulálhatóak vagyunk?

Végül egy epizód.

Semetka János – a már említett Semetka István apja – a falu egykori bírája, aki soha semmilyen aljasságot nem követett el, és mégis úgy érzi nincs helye a falujában, a lakosságcsere keretében vándorol ki Szlovákiába, egész életében beládázva őrizgeti a régi hazájából kiszállított értékeit. Nem talált új hazát. Várt valamire, megpróbált valamit túlélni.

Jó lenne egyszer túlélés helyett egyszerűen élni.

Olvasónapló

Ernest Hemingway: Szigetek az Áramlatban

Ismét egy olyan könyv, amely évekig megbújt a könyvespolcon olvasatlanul. (Már nem sok van.)

Az író halála után majdnem tíz évvel jelent meg, ilyen esetekben mindig gyanús, hogy az olvasószámára bármennyire tökéletesnek és befejezettnek tűnik is, az író még úgy gondolta, nincs még kész, vagy nem elég jó.

Egy kis magyarázat a címhez. Az Áramlat a Golf-áramlat, a szigetek a Karib-tenger térségében találhatóak.

A regény három lazán összefüggő részből, amelyek közt az összekötő kapocs a főszereplő Thomas Hudson festő.

Az első rész valamikor a harmincas években játszódik. Visszavonultan él Bimini szigetén. Befutott, ismert festő, anyagi gondjai nincsenek, megengedheti magának, hogy ne foglalkozzon az elvárásokkal. Három gyereke – két anyától – nála tölti a szünidejét. Hosszú beszélgetések a gyerekekkel, emlékek felidézése, a jövő tervezése. Az egyik fiú Az öreghalász és a tengert idéző küzdelme a nagy hallal. A szinte idilli hangulatot végig belengi valami szomorúság. Talán annak tudata, hamar véget ér ez az állapot, és soha többé nem ismételhető. És röviddel a gyerekek elutazása után jön a tragikus hír, a két kisebb fiú autóbalesetben elhunyt.

A második rész már a világháború idején történik. Thomas magányosan él Havannában a macskáival, illetve valamilyen katonai szolgálatot teljesít egy hajón. A fejezet annak a néhány napnak a történetét meséli el, amikor a vihar miatt nem tud tengerre szállni. Nemrég tudta meg, hogy Tom, a legidősebb fiú, aki vadászpilótaként szolgált, elesett. Véletlenül összefut Tom anyjával, egyetlen nővel, akihez igazán kötődik, és aki tőle tudja meg közös gyermekük halálát.

A harmadik részben egy kis hajó kapitányaként üldözi egy elsüllyedt német tengeralattjáró személyzetét a szigetvilágban, végül ő is halálos sebet kap.

Sükösd Mihály szerint, - aki jegyzeteket írt a könyvhöz, ahonnan kiadásra vonatkozó információkat is szereztem – ha Hemingway befejezte volna regényt, az körülbelül fele ekkora terjedelmű lett volna.

Lehet, mégis azt hiszem, az olvasók csak nyertek ennek a szövegnek a kiadásával.