Nem mese ez…
Képzeletünk is a valóság része? Minden bizonnyal.
Lehetséges, hogy képzeletünk teremtményei is valóságosak, csak egy másik
dimenzióban? Képes-e a tudomány megoldani, hogy képzeletünk teremtményei
megjelenjenek a valóságban? Vajon nem fogunk-e csalódni álmaink nőjében
(férfijában)? Mert hát a részletek, az álmokban mindig homályosak, de
hétköznapokban nagyon is fontossá válnak.
És legyőzhetjük-e vetélytársunkat, aki valakinek az
álmában létezik? Hisz sohasem lehetünk olyan tökéletesek, mint egy álomkép. Miért
is ne álmodnánk tökéletes társat magunknak?
Mi történik, ha a hatalom megszerzi a szerkezetet,
mellyel megjeleníthető az emberek képzelete? Tökéletes eszköz a
gondolatrendőrség megteremtéséhez.
Doktor Herz a Zalaegerszegi Hevesi Sándor
Színházban.
Mintha a szerzők figyelmét elkerülte volna az a
lehetőség, vagy talán tény, hogy képzeletünk szülöttei sem mind jóságos,
szeretetreméltó teremtmények, bizony akadnak köztük kifejezetten gonoszak is.
És szükség esetén lesz-e valaki, aki vállalja,
helyretolja a kizökkent időt, akár élete árán is? És ha vállalja, nem lesz-e
felesleges áldozat?
És itt már tényleg elérkezünk az „egyszer volt” azaz
a mesék világába, ahol is a képzeletbeli lumániaik küldenek egy kütyüt, ami a
zene segítségével legyőzi a fegyvereket.
Jellemzően a fináléban elhangzó dal minden sora úgy
kezdődik: Egyszer volt…
Omnia vincit…
Mi is? A szerelem? A szeretet? A tudomány? A zene?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése