Mielőtt belekezdenék az aktuális koncert kapcsán támadt gondolataimba, szomorú kötelességemnek érzem megemlékezni Benkó Sándorról. Azt hiszem, két hónappal ezelőtt, a sorozat előző koncertjén senki sem sejtette, hogy ez az utolsó koncertje városunkban, és az utolsó fellépéseinek egyike.
Emlékezzünk rá egy dallal:
Babos Gyula.
Úgy alakult, hogy egészen a közelmúltig, nem volt szerencsém élőben hallani a zenéjét, és mos rövid időn belül kétszer is.
Nyáron Bogláron a Gitár trió tagjaként egy viszonylag populáris műsornak lehettem élvezője. Most a Makrokozmosz formációval egy egészen más zenei világot mutatott be. Vagy talán nem is annyira más. Hosszabb lélegzetű, nehezebben emészthető művek, és egy más hangzásvilág. Néhol talán nem is tipikusan jazzes hangzás.
De mi is az a jazzes hangzás?
Amikor negyvenegynéhány évvel ezelőtt elkezdtem jazz koncertekre járni, sokféle stílusban játszottak a zenekarok, mégis volt valami, ami alapján hacsak egy kicsit is belehallgattunk, tudtuk, igen, ez jazz. Akkoriban talán csak Szabados György lógott ki a sorból.
Mostanra a jazz is sokkal sokszínűbblett, sokkal több minden belefér, és első hallásra talán nem mindig egyértelmű, igen, ez jazz.
Azt hiszem, Babos Gyula a különböző formációkban, különböző stílusokban mindig a mi világunkra reflektál, róla és rólunk szól a zenéje.
Ebben a csapatban is nagyszerű zenészeket választott maga mellé.
Fekete-Kovács Kornél az egyik legjobb trombitás, Winand Gábor szaxofonos, fuvolista és énekes, Orbán György nagybőgős és Czirják Tamás dobos, aki még egészen fiatal, de nagyon tehetséges.
Egy rövid ízelítő a műsorukból:
(Nem sok mindent találtam tőlük.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése