Filozófiai analízis?

Az Eszmélet és a filozófiai analízis címmel jelent meg Tőzsér János írása az És feuiilleton rovatában.

Online változatban ennyi olvasható belőle ingyen.

„A magyar szépirodalommal kapcsolatos számos közhely egyike szerint a magyar líra nem filozofikus. Akadnak persze kivételek – és talán József Attila Eszmélet című költeménye a legeklatánsabb kivétel. Ez ugyanis par excellence filozófiai (vagy – Németh G. Béla kifejezésével élve – „létösszegző”) vers, mely mély és konzisztens filozófiai mondanivalóval bír. Az alábbiakban azt próbálom megmutatni: elhibázott értelmezői stratégia az Eszméletet filozófiai versként olvasni, és abban explicit filozófiai tartalmakat keresni. Ha így teszünk, azt találjuk: közhelyes és/vagy inkonzisztens, amit József Attila ír.”

Bár ebben a pár mondatban is érzek némi önellentmondást, közhelynek nevezi, hogy a líra nem filozofikus, és egy filozofikusnak elfogadott versről próbálja meg bebizonyítani, hogy nem az.

Nem is lenne ezzel semmi gond, akár igaza is lehetne, de amiről bizonyítja hogy  közhelyes és inkonzisztens, az a versnek egy nagyon leegyszerűsített, primitív értelmezése.

A vers nem filozófiai tézisek gyűjteménye, hanem egy folyamatot mutat be, ahogy felismerjük a világ, a társadalom törvényszerűségeit. A szerző ezzel szemben egy-egy versszakot kiemelve próbálja azok filozófiai tartalmát elemezni, így egy igazán értő értelmezés mellett is szükségszerűen hamis képet kaphatunk csak. De hát erről szó sincs.

Hogy képben legyünk, idemásoltam a verset:

Földtől eloldja az eget

a hajnal s tiszta, lágy szavára

a bogarak, a gyerekek

kipörögnek a napvilágra;

a levegőben semmi pára,

a csilló könnyűség lebeg!

Az éjjel rászálltak a fákra,

mint kis lepkék, a levelek.

                 2

Kék, piros, sárga, összekent

képeket láttam álmaimban

és úgy éreztem, ez a rend -

egy szálló porszem el nem hibbant.

Most homályként száll tagjaimban

álmom s a vas világ a rend.

Nappal hold kél bennem s ha kinn van

az éj - egy nap süt idebent.

                 3

Sovány vagyok, csak kenyeret

eszem néha, e léha, locska

lelkek közt ingyen keresek

bizonyosabbat, mint a kocka.

Nem dörgölődzik sült lapocka

számhoz s szívemhez kisgyerek -

ügyeskedhet, nem fog a macska

egyszerre kint s bent egeret.

                 4

Akár egy halom hasított fa,

hever egymáson a világ,

szorítja, nyomja, összefogja

egyik dolog a másikát

s így mindenik determinált.

Csak ami nincs, annak van bokra,

csak ami lesz, az a virág,

ami van, széthull darabokra.

                 5

A teherpályaudvaron

úgy lapultam a fa tövéhez,

mint egy darab csönd; szürke gyom

ért számhoz, nyers, különös-édes.

Holtan lestem az őrt, mit érez,

s a hallgatag vagónokon

árnyát, mely ráugrott a fényes,

harmatos szénre konokon.

                 6

Im itt a szenvedés belül,

ám ott kívül a magyarázat.

Sebed a világ - ég, hevül

s te lelkedet érzed, a lázat.

Rab vagy, amíg a szíved lázad -

úgy szabadulsz, ha kényedül

nem raksz magadnak olyan házat,

melybe háziúr települ.

                 7

Én fölnéztem az est alól

az egek fogaskerekére -

csilló véletlen szálaiból

törvényt szőtt a mult szövőszéke

és megint fölnéztem az égre

álmaim gőzei alól

s láttam, a törvény szövedéke

mindíg fölfeslik valahol.

                 8

Fülelt a csend - egyet ütött.

Fölkereshetnéd ifjúságod;

nyirkos cementfalak között

képzelhetsz egy kis szabadságot -

gondoltam. S hát amint fölállok,

a csillagok, a Göncölök

úgy fénylenek fönt, mint a rácsok

a hallgatag cella fölött.

                 9

Hallottam sírni a vasat,

hallottam az esőt nevetni.

Láttam, hogy a mult meghasadt

s csak képzetet lehet feledni;

s hogy nem tudok mást, mint szeretni,

görnyedve terheim alatt -

minek is kell fegyvert veretni

belőled, arany öntudat!

                 10

Az meglett ember, akinek

szívében nincs se anyja, apja,

ki tudja, hogy az életet

halálra ráadásul kapja

s mint talált tárgyat visszaadja

bármikor - ezért őrzi meg,

ki nem istene és nem papja

se magának, sem senkinek.

                 11

Láttam a boldogságot én,

lágy volt, szőke és másfél mázsa.

Az udvar szigorú gyöpén

imbolygott göndör mosolygása.

Ledőlt a puha, langy tócsába,

hunyorgott, röffent még felém -

ma is látom, mily tétovázva

babrált pihéi közt a fény.

                 12

Vasútnál lakom. Erre sok

vonat jön-megy és el-elnézem,

hogy' szállnak fényes ablakok

a lengedező szösz-sötétben.

Igy iramlanak örök éjben

kivilágított nappalok

s én állok minden fülke-fényben,

én könyöklök és hallgatok.

Nem vállalkozom a teljes vers filozófiai analízisére, sem képességem, sem képzettségem nincs hozzá. Valószínűleg így is jogosan kapom majd a szemrehányást: Minek foglalkozom azzal, amihez nem értek?

Tőzsér János megállapításaival próbálok csak vitába szállni.

A szerző a 6. versszak (Im itt a szenvedés belül,) első négy sorával kezdi az elemzést, és kínosan közhelyesnek nevezi azt. Valóban, ha leragadunk annál az értelmezésnél, amit példaként felhoz, miszerint ha ráütünk kalapáccsal az ujjunkra, akkor külső ok okozza a belső fájdalmunkat, kínosan közhelyes lenne. Ennél azért talán mégis többről van szó. Az ember mégiscsak társadalmi lény, és társadalom (világ) bajai akkor is fájhatnak az egyénnek, ha azok közvetlenül nem is érintik őt. A másokat ért igazságtalanságok akkor is fájhatnak nekünk, ha azok bennünket nem érintenek. És hányszor érezzük azt, hogy méltánytalanul, igaztalanul bánnak velünk, Okkal vagy ok nélkül.

Zavarba ejtően kínosnak érzi a 11. versszakot (Láttam a boldogságot én,) is, azt kiolvasva belőle, a boldog ember szükségképpen ostoba is. De vajon következik-e ez a versből? Szerintem nem. Azt hiszem, az könnyen belátható, ez a fajta érzéki boldogság egy társadalomban élő, érző, gondolkodó ember számára nem elérhető Az egyes egyének különféle módokon lehetnek boldogok, de az emberiség boldogtalanságra van ítélve.

(ügyeskedhet, nem fog a macska

egyszerre kint s bent egeret.)

A szerző szerint trivialitás. Szerintem szó szerint értelmezni egy költői képet, és azt elemezni, felettébb kínos.

(Rab vagy, amíg a szíved lázad -

úgy szabadulsz, ha kényedül

nem raksz magadnak olyan házat,

melybe háziúr települ.)

Tőzsér János e sorokat úgy értelmezi, szabadon választhatunk a szabadság és aközött, hogy önként és dalolva lemondunk a szabadságunkról. De. És most én is egy nagyon felszínes értelmezést fogok bemutatni. Új értéket előállítani (házat rakni) csak munkával lehet, de munkánk gyümölcsét valaki más (háziúr) élvezi. Ez azért társadalmi szinten súlyosabb probléma annál, hogy egyszerű elhatározással változtassunk rajta. Talán forrdalmat kéne csinálni.

(Az meglett ember, akinek

szívében nincs se anyja, apja,

ki tudja, hogy az életet

halálra ráadásul kapja

s mint talált tárgyat visszaadja

bármikor - ezért őrzi meg,

ki nem istene és nem papja

se magának, sem senkinek.)

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a meglett ember egyértelműen a szabad ember szinonimája, mint ahogy azt a szerző állítja, de fogadjuk el. Nevezhetjük ezt az állapotot szabadságnak is, de ez olyan szabadság, ami nagyon kevés emberszámára adatik meg és csak kivételes pillanatokban, de úgy értelmezni, hogy ez az emberek alapállapota mindenképpen tévedés

(Fülelt a csend - egyet ütött.

Fölkereshetnéd ifjúságod;

nyirkos cementfalak között

képzelhetsz egy kis szabadságot -

gondoltam. S hát amint fölállok,

a csillagok, a Göncölök

úgy fénylenek fönt, mint a rácsok

a hallgatag cella fölött.)

A szerző erről azt állítja, hogy inkonzisztens az előzőleg elemzett két versszakkal, mivel szerinte azokban József Attila azt állította, hogy az ember eredendően szabad - de mint láthattuk ez egyáltalán nem igaz – itt viszont azt, hogy a világon nem lehetséges az emberi szabadság, ami szerintem szintén félreértés, csupán arról van szó nincs menekvés, ebben a világban kell élnünk, amit az emberiség alakított olyannak, amilyen, és a szabadságunkat is csak itt tudjuk megtalálni. Ha tudjuk.

(Akár egy halom hasított fa,

hever egymáson a világ,

szorítja, nyomja, összefogja

egyik dolog a másikát

s így mindenik determinált.

Csak ami nincs, annak van bokra,

csak ami lesz, az a virág,

ami van, széthull darabokra.)

Tőzsér János szerint ez egy eleve elrendeltséget jelent, a dolgok nem lehetnek másmilyenek, mint amilyenek. Szerintem ez a determináltság a dolgok egymástól való függőségét, egymás kölcsönös meghatározottságát jelenti. Nagy mértékben meghatározza a helyzetünket, hol helyezkedünk el a farakásban (társadalomban), és ha egyet megmozdítunk a farakásban az az összes többire hatással lehet. Cselekedeteink nem csak önmagunkra hatnak, de olyan emberekre is, akikhez esetleg semmi közünk nincs. És hogy az utolsó sor ellentmond az első ötnek? Könyörgöm, hol lehet azt kiolvasni, hogy a farakás egy merev és stabil struktúra?

Hányszor előfordul, hogy egyet elmozdítunk, és összedől az egész farakás? Hány öröknek és megingathatatlannak hitt rendszer omlott össze pillanatok alatt?

Nem állítom, hogy mindent helyesen értelmeztem, és biztos, hogy nem az enyém az egyetlen helyes értelmezés, emellett vázlatos és elnagyolt is, szándékosan.

De az a módszer, hogy saját primitív és elnagyolt értelmezésünk alapján azt állítjuk, hogy a vers közhelyes, csak a szerző gondolkodásának közhelyességét igazolja.

Egy kis színház - Balfácánt vacsorára

Francis Veber: Balfácánt vacsorára

Felejthető és felejtendő darab, és bár igazán jól szórakoztam, szinte az egész estét végignevettem, felejthető az előadás is, és nagy valószínűséggel egy év múlva már nem sok emlékem lesz róla. (Ezen íráson kívül.)

Az alaphelyzet nagyon egyszerű, egy gazdag könyvkiadó és barátai – eléggé el nem ítélhető módon  - szerda esténként „balfácánokat” hívnak meg vacsorára, és az ő rovásukra szórakoznak. Mintha némely tévéműsorként eladott produkcióból ismerős lenne a szituáció. Ezen a szerdán, azonban közbeszól a lumbágó, Pierre, a könyvkiadó, lemondja a vacsorát, de Francoist, az ügyeletes balfácánt, már nem tudja értesíteni, így az megérkezik a lakására. Sem nem magas, sem nem szőke, felemás cipőben sincs, mégis régi ismerősként üdvözölhetjük.

Amikor az előző mondatot leírtam elkezdett furdalni a kíváncsiság, és utánanéztem, igen annak a filmnek is Francis Veber írta a forgatókönyvét.

Amit el lehet rontani, azt ő el is rontja. Sőt. Amiről azt gondoljuk, ezt aztán már nem lehet elrontani ő azt is el tudja rontani.

Nagyon rövid idő után rájönnek erre a darab szereplői is, valamilyen rejtélyes okból mégis tőle várnak segítséget, vagy tőle várják a magoldást, amit aztán ő rendre el is baltáz, vidám perceket szerezve ezzel a közönségnek, és kínosakat a szereplőknek, egyben újabb bonyodalmakat okozva, melyeknek a megoldását ismét csak tőle várják. Szinte ördögi körbe kerülve. Végül aztán néhány percre összeszedi magát, és menti, ami még egyáltalán menthető, megjegyezve, nagyon fárasztó normálisnak lenni. És valóban, csak a következő poénig bírja.

A darab vége valami olyat akar üzenni, mindannyian balfácánok vagyunk. Persze. Hisz írtam már: Miért pont én legyek tökéletes? De egy kicsit azért nem ártana törekedni rá.

Besenczi Árpád, aki a darab rendezője is, a tőle megszokott profizmussal alakítja Pierre-t.

Kiss Ernő el tudja velünk hitetni, hogy nemcsak megjátssza a hülyét.

Baj László a hűséges jó barát szerepében igazán gonoszan tud kárörvendeni.

Szakály Aurél kitűnően érzékelteti az általa megformált figura kettősségét, a könyörtelen adóellenőrt és megcsalt férjet.

Kedvenc kritikusomat most sem hagyhatom ki:

„Valószínűsíthető, hogy a műfaj sajátossága és a szövegkönyv tartalma meghatározza a rendezői koncepció koordinátáit, ezért a különböző színházi bemutatók inkább hangsúlyeltolódásokban, mint homlokegyenest eltérő műértelmezésben realizálódnak. Besenczi rendezésének filozófiája következetesen Veber szövegének tartalmára építkezett: a komikumot, mint esztétikai minőséget állította rendezői interpretációjának középpontjába, amelynek érvényesítésére maximálisan kihasználta, sőt némely jelenetben a bohózat határáig tágította a szituációból következő helyzetkomikumot.”

Igen. Valószínűsíthető.

Jazzszerda - Különös találkozások

Ismét jazzszerda. Az évadban ez már a második, de az elsőről más elfoglaltság miatt lemaradtam.

Különös találkozások címmel Orosz Zoltán és Borbély Mihály előadását láthattuk

„Szép, mint egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása a boncasztalon.”

Nekem a címről Lautréamont egykor meghökkentő, mára talán már közhellyé koptatott mondata jutott eszembe.

Nem tudhatom az előadók mire gondoltak, amikor ezt a címet adták a koncertjüknek, illetve közös cédéjüknek. Talán kettejük egymásra találására. Mindegy is. A művészethez sokszor valamilyen különös találkozásokból születik.

Oroz Zoltán harmonikás. Már fellépett jazzszerda sorozatban, néhány éve Horváth Kornél ütőhangszeres kíséretében. Talán mindent tud, amit egy harmonikán el lehet játszani. Nem egy tipikus hangszer a jazzben, de nem is ő az egyetlen, aki harmonikán játszik jazzt.

Borbély Mihály a magyar jazzélet egyik meghatározó egyénisége. Eddig sajnos nem volt szerencsém élőben hallani őt. A jazz mellett játszott és játszik népzenei és világzenei együttesekben is. A koncerten a fúvós hangszerek arzenálját vonultatta fel. Furulyák, klarinétok, szaxofonok, tárogató, egy szám erejéig még gitárt és vett a kezébe.

Sokszínű volt a repertoár is. Francia sanzonok, tangók, magyar, orosz és balkáni népzene mellett saját szerzeményeket is előadtak.

Ízelítőül egy németországi koncertjükön készült felvétel:

Éveim - 1995

1995

Kitekintés (egészen röviden):

Bokros csomag.

Folyik a délszláv háború, srebrenicai vérengzés.

Gönczöl Katalin vezetésével megalakolt az Országgyűlési Biztos Hivatala.

Irodalmi Nobel díjat kapott. Seamus Heaney. Szégyen, nem szégyen, nem ismerem.

Az ekkor születettek még tényleg nem alkottak maradandót. Legalábbis nem tudok róla.

Halálozás: Wigner Jenő, Jitzhak Rabin, Páskándi Géza, Louis Malle, Bor Ambrus, Csorba Győző, Mándy Iván, Kozmutza Flóra, Baka István

Azt hihetnénk, ahogy közeledünk a mához, egyre több mindenre emlékezünk. Hát nem. 1995-ből jóformán semmit nem tudok felidézni.

Anyagilag talán ez volt a mélypont.

Talán ekkor kezdtem el AutoCAD-del dolgozni.

Szerintem ebben az évben nyaralni sem voltunk. Legalábbis semmi ráutaló emléket nem találtam.

Fontos dolgok ekkor inkább a lányom életében történtek, de az egy másik történet.

Egy fénykép a lányommal:

 

És egy Picivel:

Zenei emlékek:

Alanis Morissette:

Kék és narancssárga:

Olyan szépek voltunk:

Éveim - 1994

1994

43 éves voltam.

Kitekintés:

Elkezdődött a NATO Partnerség a békéért programja.

Egy Kaposvár és Taszár között közlekedő autóbusz teherautóval ütközött, 12-en haltak meg.

Földrengés Los Angelesben.

Magyarországos parlamenti választások voltak. Nyert az MSZP. Koalíciós kormány alakult az SZDSZ részvételével.

Foci VB az USA-ban. A győztes Brazília.

Átadták a Csalagutat

31 halálos álsozatot követelő vasúti szerencsétlenség történt Szajolnál.

Nobel-díjat kaptak:

Kémiai: Oláh György

Irodalmi:Óe Kenzaburó

Béke: Jasszer Arafat, Simon Peresz, Jichak Rabin

Közgazdasági: Harsányi János, John F. Nash, Reinhard Selten

Ebben az évben született Justin Bieber és Hien

Elhunytak:John Osborne, Gian Maria Volonté, Fónay Márta, Péli Tamás, Wilma Rudolph,  Burt Lancaster, Szergej Bondarcsuk, Karl Popper, Szentágothai János, Lindsay Anderson, Fábri Zoltán, Elias Canetti, Újlaky László, Liska Tibor, Kim Ir Szen, Henry Mancini, Fehér Ferenc, Eric Honecker, Ayrton Senna, Richard Nixon, Kurt Cobain, Giulietta Masina, Simonyi Imre, Telly Savalas

Számomra elég eseménytelen év volt, és egyre inkább összefolynak az évek, egészen a nyugdíjba menésig. Próbálom azért felidézni az emlékeimet.

Munkahely. Évvégén úgy döntött a vállalat vezetése, egy főre redukálja a négyfős készüléktervező csapatot, eredetileg nem én lettem volna a kiválasztott, más munkakörbe akartak helyezni, de végül úgy alakult én maradtam. Így én lettem „a” készülékszerkesztő, és így is maradt egészen nyugdíjig. Kicsit féltem, hogy túl sok minden szakad rám, de tettem, amit tudtam, és ha nagyon megszorultam, kaptam segítséget.

Ha jól emlékszem ebben az évben tartottak egy házon belüli AutoCAD tanfolyamot, amin én is részt vettem. Akkor még nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, számítógép sem volt, amit használhattam volna.

Ebben az évben Zalaegerszegen rendezték az Országos Színházi Találkozót. Jancsó Miklós válogatta a meghívott előadásokat. Beválogatott három Koldusopera előadást, ezek közül mi a kaposvárit néztük meg. Állítólag az volt a leggyengébb. Ezenkívül még a Merlin színház Száll az ének című, az ötvenes éveket felidéző összeállítására emlékszem, hogy megnéztük.

Nyaralás ismét Szombathelyen a vízmű oktatási központban. Standlakók lettünk. Erre az időszakra esett Szent Iván napja. Szent Iván éji vigasságok keretében nagyon jó programok voltak.

Egy fénykép a szállásunkon:

Péli Tamás emlékére egy festménye:

Egy dal Kurt Cobain emlékére:

Az év egyik nagy slágere volt:

Charlie ismét a csúcson volt:

Bródy, aki mindig aktuális:.

Olvasónapló - Tengeri farkas

Jack London: Tengeri farkas

Egy nyeremény könyv.

Jack London valamiért ifjúsági íróként rögzült benne, ami miatt, ha tudna róla, joggal lenne megsértődve. A Tengeri farkas semmiképpen nem nevezhető ifjúsági regénynek.

A regény főhőse Humphrey Van Weyden, egy gazdag családból származó, irodalommal foglalkozó fiatalember, aki egyes szám első személyben beszéli el a történetet.

Hajótöröttként került a Kísértet nevű fókavadász hajóra, aminek a kapitánya Wolf Larsen, a ”tengeri farkas”, aki ahelyett, hogy partra tenné vagy egy másik hajóval partra küldené, csupán pedagógiai célból – tanulja meg, milyen a két keze munkájával megkeresni a kenyeret – magával viszi a fókavadászatra.

A kapitány életfilozófiája primitív módon egyszerű, mindenkinek csak a saját élete értékes, amúgy az élet a legértéktelenebb dolog a világon, hisz túlságosan is nagy az utánpótlás. VanWeyden ezt a materializmus számlájára írja, bár elismeri, ez erősen leegyszerűsített értelmezése a materializmusnak, nem megy mélyebben vele, kettőjük vitáiban - a kapitányról kiderül, hogy bár iskolákat nem végzett, autodidakta módon meglehetősen nagy műveltségre tett szert – a halhatatlanságba vetett hitet állítja szembe, így jobbára csak elbeszélnek egymás mellett.

A kapitány műveltsége nem sokat nyom a latban, egyetlen kivétel egy helyzet meghatározó eszköz kifejlesztése, hatalmát kivételes testi erejére alapozza. Kegyetlen és kíméletlen, hisz az emberélet nem számít.

A történet akkor vesz fordulatot, amikor újabb hajótöröttek, köztük egy hölgy, kerülnek a hajóra. A hölgyről kiderül, hogy bár személyesen még nem találkoztak, virtuálisan már régebben ismerték egymást Van Weydennel, olvasták és kedvelték egymás írásait.

Egy alkalmas pillanatban Van Weyden megszökteti a hölgyet egy fókavadász csónakkal. Mégsem volt egészen hiába való hajón eltöltött idő. Terveik szerint Japánban akartak partot érni, de a sors és az időjárás szeszélye folytán egy lakatlan szigetre kerülnek. Már felkészültek rá, hogy ott vészeljék át a telet, amikor – minő véletlen! – ott sodródik partra az erősen megrongálódott Kísértet is, fedélzetén a kapitánnyal, aki időközben elvesztette a legénységét.

Fölösleges az aggodalom, a kapitány súlyos beteg és nem is lát. Jöhet a heppiend. Végül egy hajó menti meg őket.

ÖnmaguktólJ

Egy férfi és egy nő kettesben a hajón, és még szeretik is egymást. Ördögi kísértés :D

Éveim - 1993

1993

42 éves voltam.

Kitekintő:

George Bush és Borisz Jelcin aláírta a Start II. szerződést.

Bombát robbantottak a New York-i Világkereskedelmi Központban.

A délszláv háború Boszniában folytatódott. (A jelenlegi kormánypropaganda szimjére leegyszerűsítve: keresztények gyilkoltak muzulmánokat.)

Robbanás történt agy békásmegyeri panelépületben. Heten meghaltak.

Újratemették Horthy Miklóst.

Életbe lépett a maastrichti szerződés.

A pörbölyi tragédiában 12-en haltak meg, amikor egy iskolásokat szállító busz egy vonat elé hajtott.

Orbán Viktornak küldetéstudata támadt az űrt betölteni. Fodor Gábor, Ungár Klára és Molnár Péter kilépett a Fideszből.

Meghalt Antall József.

Nobel-díjat kaptak:

Béke: Nelson Mandela és Frederik Willem de Klerk

Irodalmi: Toni Morrison

Ebben az évben hunytak el: Trauner Sándor, Frank Zappa, Federico Fellini, Feleki Kamill, Lőrincze Lajos, Suka Sándor, Bólya Péter, Szűr-Szabó József, Gráber Margit, William Golding, James Hunt, Cseres Tibor, Mensáros László, Audrey Hepburn, Dizzy Gillespie, Rudolf Nurejev

A munkahelyemen már egész rutinos voltam az új munkakörömben, amikor felvettek mellém valakit, ami önmagában nem lett volna baj, mert az tényleg tarthatatlan volt, hogy az egész cégnél rajtam kívül senki nem ért hozzá, de odajött ugyanazért a fizetésért, amennyi nekem volt, így semmi esélyem nem lett számottevő fizetésemelésre. Akkor még senki sem sejtette egyszer majd ő lesz „nélkülözhetetlen” ember a cégnél. Közben annyira megszaporodtak a tervezésre váró készülékek, hogy kezdetben csak ideiglenesen egy-két hétre, aztán amikor leszerelt valaki, aki bevonulás előtt már végezte azt a munkát, véglegesen visszahelyeztek készülékszerkesztőnek. Ekkor valóban rengeteg tervezésre vagy gyártásra váró készülék volt. Egyikre sem volt elég kapacitás. Ekkor terjedt el az amondás a cégnél: Kétfajta készülék van, vagy nem készült el, vagy nem jó. Ehhez én még hozzátettem, ami elkészült és talán jó is, az nem kell.

A lányomnak eljött a pályaválasztás ideje. Sok elképzelése nem volt. Végül szakközépiskolába jelentkezett és bőrdíszművességet tanult.

Ő nyáron Györökre ment táborba. Péntek délután hoztam haza kispolszkival. Éreztem, hogy csúszik a kuplung, de úgy gondoltam Sárvárról, ahova hétvégére mentünk a nagyszülőkhöz, még megfordulok. Hát tévedtem. Jól felpakoltunk mindenféle zöldségből, gyümölcsből, jött velünk a lányom unokatestvére, Évi azt is kikönyörögte, hogy egy kiscicát elhozhasson anyámtól. Aztán Vasvárig valahogy eljutottunk, de ott úgy döntöttem, még egy emelkedőt már nem kockáztatok. Kerestünk egy autószerelőt, a kispolszki ott maradt nála, mi pedig busszal jutottunk haza.

Egy kép valamikor tavasszal, kerti munka közben. (Évi fényképezte, aki egy rajzpályázaton nyert pénzből fényképezőgépet vett magának.)

És egy karácsonykor azzal a bizonyos kiscicával:

A zenei blokkban először az akkor elhunytakra emlékezem.

Dizzy Gillespie:

Frank Zappa:

Két akkor aktuális hazai sláger:

Koncz Zsuzsa: Százéves pályaudvar

(Sajnos valakiken mindig ott a jel.)

És jött a Kispál és a borz: