Főszerepben az ablak

obsidian
2014.12.21

Kultúra

 A miniszter félrelép.

Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház

Nem nagy lelkesedéssel mentem, de ha már bérletünk van…

A bohózat sem tartozik a kedvenc műfajaim közé, és a film sem nyerte meg a tetszésemet.

Ezek után nagyon kellemes meglepetés ért. Egy végig pergő előadás, üresjáratok nélkül, nem túljátszott szerepekkel, nem poénkodó színészekkel, nem tartanak hatásszüneteket, nem is lehetne, hisz szinte minden mondatban van valami poén.

Persze az alaphelyzet nem túl életszerű, nem tipikus, hogy egy előkelő szálloda hatodik emeletén a függönyt félrehúzva egy hullának látszó személyt találunk az ablakban. És akkor racionális megoldás helyett, ami egy más műfajt eredményezne, a szereplőknek kreatív ötletei támadnak, de minden egyes ötlet, amivel egy problémát megoldani vélnek, új problémák sorát eredményezi.

A darab egyik főszereplőjévé az a bizonyos ablak válik, amely a megfelelő dramaturgiai pillanatban lezuhan, megoldva ezzel egy problémát, vagy új bonyodalmat okozva. Fontos szerepe van még az ajtónak is, ahol mindig rosszkor lép be valaki, vagy belép valaki, akinek nem kellene.

A nézőknek nem volt más dolga, mint végignevetni az előadást.

Telelés

obsidian
2014.12.10

Személyes

 Mint azt már talán írtam is, ha december eleje, akkor Hévíz.

Így volt ez idén is, azzal a paradoxonnal, hogy Picinek időközben ellenjavallt lett a termálvízben fürdés. Teljesen azért azt sem hagytuk ki, mert azért csak nem jövünk úgy haza Hévízről, hogy egyszer sem fürdünk.

Így maradtak a séták és kirándulások, bár az időjárás annak sem igazán kedvezett, szinte mindennap esett az eső, és esőben sétálni mégsem a legkellemesebb elfoglaltság. El azért nem riasztott, de a tervezettnél kevesebb volt belőle. Aztán hazafelé az autóból a felhők mögött már látni lehetett a napot, és amire hazaértünk ki is sütött. Igaz csak rövid időre, de akkor is…

Ez nem ér. J

Újságot nem olvastunk, tévében csak filmcsatornák, internet csak ha valami halaszthatatlan volt. Néha kell egy kis elszakadás.

Aztán hazaérve találkoztam a kötelező drogteszttel, és hogy, aki ellene van, az a kábítószerezést támogatja.

Na ne má’!

Aztán mér????

Olvasónapló

Olvasónapló

obsidian
2014.11.25

Kultúra

 Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat –

Meglepődtem, amikor elkezdtem olvasni, a kardozós[1] változat után másra számítottam.

Nem lepődtem meg, a Harmonia caelestis két része ugyanígy eltér egymástól.

Egy kitelepített család élete valahol az isten háta mögött. De hát isten az isten háta mögött is jelen van.

Természetesen a Márk-változat Márk evangéliumára utal, ami meg is jelenik a regényben egyes szám első személybe átírva, mintha Jézus saját maga mesélné el a történetét.

„De az örökélet nem azt jelenti, hogy örökké tart az élet, hanem hogy nincs is ott idő, nem is lehet mérni, vagyis élet sincsen.”

A nagymama úgy tud mesélni istenről. hogy fölfoghatatlan lesz, hogy isten ne volna.

A kisebbik fiú süketnéma, vagy csak nem akar beszélni, mégis ő meséli el a történetet.

Szavak nélkül is utat talál istenhez.

A nagyobb fiú a szavak embere.

„Amit leírok, az is valóságos.”

Igen, mert nem lehet bármit leírni, és amit le tudunk, le merünk írni, az már valóságos.

„A te mondatod, hogy nincsen mondatod, mondta. Apánk mondata a tehetetlen csönd. Anyánk mondta a keserű nevetés. Az én mondatom, hogy az én mondatom a mondat. És a nagymama mondata, hogy ne féljetek, kicsinyhitűek.”

Pontos.

---

[1] De most komolyan, mi baja a helyesírás ellenőrzőnek azzal, hogy kardozós?

Olvasónapló - Természetes fény

obsidian
2014.11.11

Kultúra

 Elöljáróban egy idézet régi naplómból:

„Amikor elkezdtem írni ezt a naplót a Jadviga párnáját, Závada Pál regényét, olvastam, közben a végére értem. Egy kicsit talán annak a hatása is, hogy elkezdtem írni. Hosszú idő után végre ez egy olyan könyv volt, ami igazán tetszett”

Több mint tizenöt éve írtam a fenti sorokat, az akkor még szigorúan titkos és csak általam olvasott naplómba. Jó néhány évnek el kellett még telnie, hogy írásaimmal a nyilvánosság elé merészeljek lépni. Így annak, hogy most itt vagyok Závada Pálnak is van némi köze.

Természetes fény

Nem könnyű olvasmány. Lemértem. Több mint egy kiló.

Amúgy sem, de az egyáltalán nem baj.

A történet (történetek) a második világháború idején, illetve az azt közvetlenül megelőző és követő években játszódik, néhány napjainkig húzódó szállal. Egymásba fonódó sorsok, tettesek és áldozatok, néha egy személyben tettesek is és áldozatok is, de mindannyian vesztesek. Mi engedhető meg túlélés érdekében? Hol az a határ, amit nem lenne szabad átlépni? Ki válik aljassá, ha büntetlenül követhet el aljasságokat?

Több szempontból, az egyes szereplők elbeszéléseiből, tudósításaiból ismerjük meg az eseményeket. Néha titokzatos elbeszélő által kiigazítva.

És természetesen a fényképekből.

„A fényképen fölismerhető személyek nem azonosak – de hogyan is lehetnének azonosak? – a regény szereplőivel.”

Olvashatjuk a figyelmeztetést a könyv elején. És valóban, hogyan is lehetnének azonosak.  Mint a könyv végén található jegyzékből kiderül, a képek különböző gyűjteményekből származnak, mégis teljes egységet alkotnak a szöveggel. Néha illusztrálnak, néha ellentmondanak, néha kiegészítenek, asszociációkat keltenek. A történetből tudhatjuk, hogy Semetka István fronton készített képei elvesztek, de a leírt képek mégiscsak megjelennek. És vannak igazi fiktív képek is, amelyek fényképezőgép hiányában csak az elbeszélő fantáziájában jelennek meg. És van , amikor kiderül nem lehet az a képen, amit az aktuális szereplő (elbeszélő) állít.

Egy dokumentum:

"1941: XV. TÖRVÉNYCIKK

a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről

14. §. Az a magyar honos nemzsidó, aki zsidóval, az a zsidó, aki magyar honos nemzsidóval, úgyszintén az a magyar honos zsidó férfi, aki külföldi honos nemzsidó nővel a 9. §-ban foglalt tilalmat megszegve házasságot köt, bűntettet követ el és öt évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő. Ugyanígy büntetendő az a polgári tisztviselő, aki tudja, hogy a 9. §-ban foglalt házassági akadály áll fenn és a házasság megkötésénél közreműködik. Ha pedig a polgári tisztviselő gondatlanságból működik közre az ilyen házasság megkötésénél, vétséget követ el és büntetése három hónapig terjedhető fogház. Az ebben a §-ban meghatározott bűncselekményekre az 1878: V. t.-c. 7. §-ának rendelkezéseit alkalmazni kell.

15. §. Vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az a zsidó,

aki magyar honos tisztességes nemzsidó nővel házasságon kívül nemileg közösül, vagy

aki magyar honos tisztességes nemzsidó nőt házasságon kívüli nemi közösülés céljára a maga vagy más zsidó részére megszerez, vagy megszerezni törekszik.”

Természetesen ez így nem szerepel a regényben, de következményei annál inkább. És nem értem. Akik ezt a törvényt megalkották, véleményezték, végrehajtották, akiket nem érintett, csak tudtak róla, komolyan gondolták ezt. Nem érezték, hogy az agyrém? Vagy teljesen természetesnek vették, mint azt hogy lopni nem szabad? Teljesen megfelelt az erkölcsi érzéküknek? Ennyire manipulálhatóak vagyunk?

Végül egy epizód.

Semetka János – a már említett Semetka István apja – a falu egykori bírája, aki soha semmilyen aljasságot nem követett el, és mégis úgy érzi nincs helye a falujában, a lakosságcsere keretében vándorol ki Szlovákiába, egész életében beládázva őrizgeti a régi hazájából kiszállított értékeit. Nem talált új hazát. Várt valamire, megpróbált valamit túlélni.

Jó lenne egyszer túlélés helyett egyszerűen élni.

Nyugger buli

obsidian
2014.11.08

Személyes

 Akár már hagyománynak is tekinthető. Harmadszor rendezték meg városrészünk nyugdíjasainak találkozóját.

Az előző évekhez Viszonyítva kellemesen csalódtam.

Igen, az eddigi gagyi operett haknikat legalábbis ötlettelennek éreztem, olyan jó lesz ez a nyugdíjasoknak alapon.

Szerencsére idén ez elmaradt.

Nem úsztuk meg a szokásos politikusi semmitmondást.

A szokásos protokoll után kezdődött a műsor.

Megszokott műsor volt az iskolások szereplése. Egy kis mese két kisgyerektől.

Ugyancsak hagyománynak tekinthető a helyi nyugdíjas klub elnökének szavalata. Kiderült, ha egy valódi verset mond (Ady: Imádság háború után), akkor egészen jól szaval.

Nem tudom, volt-e benne koncepció, vagy véletlenül alakult így. A következőben a nyugdíjas klub kórusa I. világháborús katonadalokat adott elő, műsoruk egy részében közreműködött a Press Dance táncegyüttes is.

Utána a Zalaapáti Harmonikások következtek. Szabadkoztak, hogy egy órás műsorral készültek, de a szervezők csak fél órát engedélyeztek nekik. Nekem ennyi is bőven elég volt. Bevezető számuk alapján feltételezem, szélesebb repertoárral rendelkeznek, de amit utána előadtak, eléggé egysíkú volt, és nem is az én stílusom.

Végül ismét a Press Dance táncosai adtak nagyon színvonalas műsort. Nem is értem, ha városunkban ilyen profi táncosok vannak, a színház egy musicalhez miért nem tud egy normális tánckart összehozni, miért kénytelen lájtos koreográfiákat alkotni.

Illetve a táncosok műsorát megosztotta a kórus egyik tagjának szóló száma, pajzánnak nevezett nótákat adott elő. Nem kellett volna.

Még egy vacsorára is vendégül láttak bennünket. A műsorvezető először rám ijesztett, amikor babgulyást ígért. Nem mintha nem kedvelném, csak nem este hétkor. kiderült gulyásnak gulyás, de nem bab, és egészen finom volt.

A jelenlevők megszavazták, a harmonikások játsszanak a vacsora alatt is, ezzel viszont kizárták a normális beszélgetés lehetőségét.

Obsidian és az esküvő

obsidian
2014.11.06

Személyes

 Már több mint két éve járt egymással Obsidian és a kedvese, amikor Obsidian befejezte az egyetemet, és elkezdett dolgozni. Obsidian kedvese ekkor némi türelmetlenséggel a hangjában kérdezte Obsidiantól, hogyan gondolja további kapcsolatukat. Obsidian úgy gondolta, a közeljövőben akár össze is házasodhatnak, ha már? Obsidian kedvese azonnal aktivizálta magát, és gyakorlatias gondolkodású lévén a munkahelyén rögtön üdülési beutalót szerzett, hogy legyen hová nászútra menniük, egyszersmind meghatározva ezzel az esküvő legkésőbbi időpontját is. Nem vacakoltak lánykéréssel és eljegyzéssel, közösen megvették a jegygyűrűket (amit aztán Obsidian az esküvő után két hónappal el is vesztett, azóta sincs neki), és bejelentették a családjuknak az esküvő tervezett időpontját, amivel rögtön megütközést keltettek. A nászút kezdetét megelőző szombat november1., ez számukra teljesen jó időpontnak tűnt. ?Hogy képzelitek mindenszentekkor lakodalmat tartani!?? Pedig ekkor még szó sem volt róla, hogy lakodalmat is tartanának, de velük lehetett beszélni, és elhalasztották a nagy napot a Nagy Október előestéjére, azaz november hatra. Így legalább Obsidiannak egy jó ideig nem okozott problémát a házassági évfordulójuk dátuma.

Obsidian Pesten dolgozott, a kedvese Bakon (csak semmi pajzán gondolat, ez egy falu Zalában), az esküvőt Sárváron tartották. Ez okozott némi szervezési problémát. Akkoriban még csak minden második szombat volt szabad, viszont szombat délelőttönként elvileg mindenhol volt félfogadás. Szabadságuk a nászútra sem volt elég. A házasság kötési szándékot legalább egy hónappal előre be kellett jelenteni az anyakönyvvezetőnél, nehogy már csak úgy ripsz-ropsz házasodjanak az emberek. Így egyetlen szombatjuk maradt, amikor ezt el tudták intézni. Szerencsére nem csak elvileg volt félfogadás, de dolgozott az anyakönyvvezető is. Újabb leküzdhetetlennek látszó probléma: kötelező házasság előtti tanácsadás. Úgy gondolták, hogy ezt majd valamikor közben letudják. Nem úgy van az! Az anyakönyvvezető elvtársnő addig semmit nem hajlandó csinálni, amíg nem viszik neki az igazolást. Az sztk-ban hetente egyszer van tanácsadás, az időbe még beleférne, de Obsidiannak ez két nap szabadságába kerülne. Ekkor valaki azt mondja, hogy szerinte a körzeti orvos is végezhet tanácsadást. Egy próbát megér. Legalább húszan várakoztak előttük. Szerencsére az asszisztensnő jó ismerősük. Elmondták neki problémájukat. Beszél a doktor úrral. A következő beteg után elkéri a személyijüket. Hogy a doktor úr milyen tanácsokat adott az igazolványuknak, talán sohasem fog kiderülni, de kiadta az igazolást.

Obsidian kedvese gerbera csokrot akart magának. Lett is nagy felháborodás. ?De hát az színes!? (Bizony az.) Obsidian leendő sógora, felajánlotta, hogy szerez fehér gerberát, és el is készítteti a csokrot. Ezzel a kedélyek is megnyugodtak, és Obsidianék válláról is levett egy gondot. Aztán, amikor az esküvő előtti napon érte mentek a megadott virágboltba, egy gyönyörű színes csokor várt rájuk. Mindenkinek nagyon tetszett:D

Közben a szülők eldöntötték, hogy lakodalmat kell tartani. Kedvesének szülei lefoglalták az éttermet, Obsidian apja szerzett zenészeket.

Esküvő előtt fényképeszkedés. A fényképész lány különböző pózokba állítgatja őket, egy darabig minden baj nélkül zajlik, de akart egy egymásra nézős képet is készíteni. Nagy hiba volt. Ahogy egymásra néztek mindkettőjükből kitört a nevetés, szabályos röhögő görcsöt kaptak. Jó negyedóráig áll a munka. Obsidian kedvesének húga már nagyon türelmetlenül várta őket a Zsigával, hogy mindenkit eljuttathasson a házasságkötő terembe. A nagy kapkodásban meghúzta az autó elejét, ami után kiszállt a kocsiból és nem volt hajlandó többet vezetni. Obsidian apósa vette át a sofőrködést, de közben annyira eltelt az idő, hogy majdnem lekéstek saját esküvőjükről.

A lakodalom már különösebb probléma nélkül zajlott. Igaz nem mindig kellemes, ha valaki a saját lakodalmán ismerkedik a helyi népszokásokkal. Obsidian apja széles jókedvében odaadta cigányoknak az éttermi számlára szánt pénzt, úgy kellett tőlük visszakönyörögni. De hát ezek csak apró kellemetlenségek voltak. Menyasszonytánc után Obsidianék elbúcsúztak a vendégektől, kicsit pihentek, összecsomagoltak, és hajnalban vonatra szálltak.

PS.: Ez éppen 39 éve történt. (Régi írás, áthozva a nolblogról.)

Megszólal a némafilm

obsidian
2014.11.02

Kultúra

 Biztos, bennem van a hiba. Több ismerősöm – köztük olyanok, akiknek igazán számít a véleménye – szerint egy nagyon jó előadás. Nekem mégsem jött be teljesen.

A kölyök – musical a zalaegerszegi színház előadásában.

Amikor szünetben beszélgettünk, első benyomásként annyit mondtam, egy kicsit lagymatagnak érzem, és a jelenlévők nagyjából egyet is értettek velem.

A második felvonás talán egy árnyalattal meggyőzőbb volt, de az összképen nem sokat változtatott.

Chaplin némafilmje alapján készült. Először kicsit zavarba ejtett, hogy csupa magyar szerzőt láttam a színlapon.

A film történetét egy keretjátékba helyezték, amiben megjelenik Chaplin személyesen, és a film (feltételezett) keletkezéstörténetéről szól.

A lepusztult külvárost megjeleníteni kívánó díszlet, egyáltalán nem látszik lepusztultnak, és nagyon steril.

Hertelendy Attila tökéletesen utánozza Chaplin jellegzetes mozgását, jól énekel. Csak, és ez nem az ő hibája, ha valamit eljátszik a némafilm gesztusrendszerével, teljesen fölösleges ugyanazt szavakkal is elmondani. Vagy-vagy.

A szereplők egy része burleszket játszik, egy része a realista színjátszást képviseli, Lőrincz Nikol a házmesterné szerepében a némafilmes karakter paródiáját adja, nagyon jól és látványosan, és ez nála sem az ő hibája, de kilóg a darabból.

Nagyon jó volt a gyerekszereplő, a nevét csak azért nem említem, mert kettős szereposztásban megy, és elfelejtettem megnézni, ezen az estén melyikük játszotta. Tényleg tehetséges, és nem játszott rá a cukiság faktorra. Dicséretes.

Jól szólt a kórus. Kaptunk egy, talán a társulat képességeihez igazított, lájtos koreográfiát.

Nem arról van szó, hogy nem tetszett az előadás, egész jól szórakoztam, de úgy érzem, több lehetőség volt a darabban.