Diavolina Gorkij cselédje, ápolója, orvosa,
szeretője. Mindent tud a nagy íróról és környezetéről.. Spiró György az ő
közvetítésével mutatja be Gorkijt.
Igazából nem nagyon ismerem Gorkijt. Középiskolában
önként vállaltam, hogy készítek egy beszámolót Az anyáról, de addig húztam az
időt, hogy lejárt a határidő, és én még csak el sem olvastam, kaptam is egy
nagy egyest, ami egyáltalán nem volt rám jellemző, és nagyon rosszul esett. Az
Éjjeli menedékhelyet viszont legalább két emlékezetes előadásban láttam.
Nagyjából ennyi.
Spiró Gorkijt, az embert próbálja megmutatni, és hát
nem mellékesen megismerjük a sztálini rendszer ördögi működését is, mert végül
Gorkij ennek a korszaknak vált az emblematikus írójává. Ellentmondásos
személyiség. Sok mindent lát, ami nem tetszik neki, és háttérben próbál is
ellene tenni, próbál segíteni a rendszer üldözöttein is, de nyíltan soha nem
szegül ellen. Sőt. A nyilvánosság előtt a rendszert dicsőítő cikkei jelennek
meg.
Persze igyekeznek őt félrevezetni, csak a szépet és
jót megmutatni neki, és sokszor hagyja is magát félrevezetni.
Egy jellemző epizód. Inkognitóban sétát tesz a
Kijevi Pályaudvar környékén, és úgy látja, akár Berlinben is sétálhatott volna,
annyi rendben volt minden. Csak éppen kiderül, kirakat volt az egész, mindent
előre megszerveztek, még talán a kóbor kutyák is csekások voltak.
A regénynek rengeteg szereplője van. Egyrészt Gorkij
családja és udvartartása (rokonok, személyzet, orvosok, ápolók,csekások),
másrészt a kor művészei és politikusai. Nem mindig tudtam követni, hogy ki
kicsoda. Talán jegyzetelni kellett volna olvasás közben?
Diavolina sokszor mond véleményt emberekről,
művekről. Nem tudom, vannak-e olyan dokumentumok, amiből ez kiderül, vagy Spiró
a saját véleményét adja Diavolina szájába.
Néhány éve Varnus Xavér vendégiként hallhattam őket zenélni. Akkor Bachot játszottak. Most teljesen más oldalukról mutatkoztak be a zalaegerszegi közönségnek.
Mostani műsoruk címe: Tour de Drums
A címnek megfelelően egy világkörüli utazáson vehettünk részt a ritmusok szárnyán, így hát joggal nevezhetjük a jazzszerda aktuális rendezvényét dobszerdának.
Ami már a koncert kezdete előtt feltűnt, a színpad zsúfolásig televolt pakolva hangszerekkel. Mivel a koncertnek nem volt része hangszer ismertető előadás, így nagy részükről fogalmam sincs, hogy nevezik. A különféle dobokon és csörgőkön túl nagyrészt xilofon típusú hangszereket hallhattunk, de ha szükség volt, rá előkerültek a gitárok is, és természetesen énekeltek is. Azt is megmutatták, hogy szükség esetén a műanyaghordók is teljes értékű hangszerként funkcionálhatnak.
Többször felszólították a közönséget, hogy próbáljanak meg nem európaiként viselkedni, igyekeztünk is kicsit felszabadultabbak lenni, de hát reménytelenül európaiak vagyunk :D
Néhány ízelítő az előadásukból.
Brazil:
Ibéria:
Ps.: Vendégként fellépett Ibro Fall szenegáli dobos is, akivel igazi afrikai ritmusokat adtak elő, de nem találtam olyan felvételt, ahol együtt szerepelnek..
Nehezen szántam rá magam az elolvasására. Nem
egyszerű olvasóként átélni egy másik ember (aki az egyik legnagyobb magyar író,
és akit nagyon szeretek, és igazán nem akarom magamat hozzámérni, de sokszor úgy
éreztem, helyettem írta, amit írt) halálos betegségét. És a rák egyáltalán nem
jó kezdőszó. Egy Robin Cook regényben talán igen, de ez mégiscsak egy napló,
ami a valóságot próbálja leírni, és bár az író, amikor elkezdte írni a naplót
még nem tudta pontosan, mekkora a baj, amire kezembe került a könyv, már
pontosan lehetett tudni a tragikus véget.
A fentiek ellenére olvasás közben egyáltalán nem
hatott rám nyomasztóan a szöveg, sőt be kell vallanom, nagyon jól szórakoztam,
és még az is többször előfordult, hogy hangosan fölnevettem. (Ontológiai derű, vagy rossz szójátékkal,
onkológiai derű?) Mert mégiscsak egy nagyszerű íróról van szó, akinek nem
elsősorban a betegségének krónikája a fontos., és naplóírás közben is író
marad.
Mi a fontos?
Nem igazán jó kérdés.
Sok mindennel foglalkozik a a napló. Az emberek
reakciója, amikor megtudják, hogy az író rákos.
Nemcsak nekem nehéz tudomásul venni, hogy valaki, aki hozzánk közel áll
súlyos beteg.
Természetesen nem marad ki a politika sem, a menekültek
helyzete, és velük való bánásmód. Reagál Dipold Pál rosszindulatú
megnyilvánulására.
A napló magában foglal egy nagyszerű novellát is,
Jan Kovalens történetét (Kovalens kötés), ami önálló novellaként is megjelent.
Elmélkedés a pina mondatba helyezésének
lehetőségeiről.
És természetesen gondolatok Istenről, hitről, a
világunkról, rólunk.
Néha kacagtató, néha megrendítő.
Egy mondat a könyvből:
„Túl lazában úgy mondanám, hogy az rendben, hogy
meghalok (ki nem?), de hogy ne egyek-igyak kedvemre az tényleg rákúrás.”
És ezután rögtön következik egy szójáték a
rákúrással. (A rák az úr, én csak cifra szolga.)
Mucinger, ügyes légy – órjást vesztesz el!
(E.P. becézi Mucingernek a saját hasnyálmirigy
rákját.)
Épp egy hete volt jazzszerda ehavi esedékes koncertje.
Bíró Eszter
Az évad előadásai közül talán ezt vártam a legnagyobb érdeklődéssel, annak ellenére, hogy elég keveset hallottam eddig Bíró Esztert, és élőben ez az első alkalom. Tudom van ebben némi önellentmondás, de akkor is így van..
Néhány szót a zenekarról. Borbély Mihályt talán nem kell bemutatni. Ezen az estén szaxofonokon, klarinétokon és furulyán játszott. Födő Sándor (Fodo) ütőhangszereken és zongorán működött közre. Csókás Zsolt gitározott. Bíró Eszter amellett, hogy kitűnően énekelt zongorán is kísérte magát, és looper technika segítségével önmagával vokálozott, kvázi élőben.
A műsor gerincét Szép Ernő megzenésített versei adták, melyeknek Fodo a zeneszerzője, emellett több ezer éves, arámi nyelven előadott imától Bródy János daláig nagyon változatos műsort élvezhettünk.
Ízelítőül először egy Szép Ernő vers:
Következzen egy hozzám közelálló dal, amit annak idején Zorán koncertje kapcsán is megosztottam, hozzátéve, hogy a koncerten Zorán nem Bíró Eszterrel énekelt duettet. Most egy másik változatot osztok meg, azt hozzátéve, most szólóban énekelt Bíró Eszter.
Az említett Bródy János dal, ami Koncz Zsuzsa előadásában vált ismertté, egy népdal feldolgozása, a Hej, tulipán, ami Bíró Eszternél Jaj, tulipánná lényegült át:
Végül, ami a koncerten utolsó ráadás volt, de készültek rá: Szól a kakas már
„Amikor feltörte az
ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten
szaváért és tanúságtételükért öltek meg.Nagy szóval kiáltották, mondván: „Urunk, te szent és igaz,
meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?”Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig
legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik
száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.”
Az ötödik pecsét a
zalaegerszegi színházban.
Elvileg közismert,
legalábbis a korosztályom számára, hisz Fábri Zoltán rendezésében nagysikerű és
nagyhatású film is készült belőle, amit a tévékben mostanában is elővesznek
időnként.
A darab egy baráti
társaság kedélyes kocsmai beszélgetésével kezdődik. Szóba kerül a politika is,
némi undorral és megvetéssel, – 1944-ben járunk, a nyilas terror idején – de a
legfőbb probléma a töltött borjúszegy elkészítésének módja, különös tekintettel
a téliszalámi szükségességéről a töltelékben.
Idecsöppen betérő vendégként Keszei úr
(Szakály Aurél) a hadirokkant fényképész, akiről hamarosan kiderül, hogy
küldetéstudata van. Ekkor teszi fel a talán sokak által ismert kérdést:
Tomoceuszkakatiti vagy Gyugyu? Vagyis ha szabadon választhatnának, mik
lennének: kegyetlen zsarnok vagy mindent eltűrő rabszolga?
Megválaszolhatatlan
kérdés. Tudják ezt a szereplők is. Egyedül Keszei úr állítja, ő Gyugyut
választaná. Hát persze, hogy hazudik.
Mellesleg azt is
tudjuk, Gyugyu béketűrése nélkül nem létezhetne Tomoceuszkakatiti sem.
Mint azt a civilruhás
(Sztarenki Pál) ki is fejti, el kell venni az emberek önbecsülését, és akkor a
hatalom engedelmes bábjaivá válnak. Ezt a megismert baráti társaság tagjain
próbálja demonstrálni, akiket Keszei úr jelentett fel. És kérdés itt élet vagy
halál kérdésévé válik. Saját élete védelmében egyikük sem hajlandó lealjasulni,
elveszítve ezáltal az önbecsülését, inkább a halált választják. Egyedül
Gyuricza úr teljesíti a feltételt, de neki nem a saját élete fontos, hanem
olyan gyerekeké, akiknek a puszta létezésük is halálos bűnnek számít.
„Mekkorára kell nőni
az embernek ahhoz, hogy megöljék?”
Talán mégsem olyan
könnyű bábokat csinálni az emberekből.
Tudom egyre nő az
ingerküszöb, és néha sokkolni kell a nézőket a megfelelő hatás érdekében.
Mégis. Sokan gyomorforgatóan naturalistának éreztek egyes jeleneteket. Jól
lehet, a film is hasonló volt, mégis másképp hat valami élőben a színpadon,
mint a filmvásznon. Persze nem kell finomkodni, deez így mégis elriasztja a
nézők egy részét, akik esetleg értő nézők lehetnének.
A nyugdíjas úgy gondolta, legyen már valami előnye
is abból, hogy megvénült, elhatározta, hogy pályázik az Erzsébet programban
meghirdetett üdülési pályázaton. Nem is sejti mibe vág bele.
Először is le kell tölteni egy adatkezelési
nyilatkozatot, kinyomtatni, aláírni, két tanúval igazoltatni, hogy valóban ő
írta alá, beszkennelni és feltölteni.
Van egy kis probléma. A nyugdíjasnak eléggé el nem
ítélhető módon nincs nyomtatója. De ezért vannak a jó barátok, probléma
megoldva.
Ezután egy darabig megy minden simán.
Visszaigazolják, hogy a nyugdíjas sikeresen pályázott, fizesse be a
hozzájárulását, a pénz utalásával sincs semmi gond. Egy darabig semmi, aztán
kap egy mailt, amiben tájékoztatják a szállás foglalás menetrendjéről. Arra az
időszakra, amikor a nyugdíjas üdülni szeretne március elsejétől indul a
verseny. Bár ekkor a nyugdíjasnak eszébe sem jut, hogy ez egy verseny.
Március elsején délelőtt bejelentkezne, de csak egy
közlemény fogadja:
Tisztelt
Felhasználó!
Várólistát alakítottunk ki.
A számláló azt mutatja, hányan várakoznak Ön előtt.
Egy perc alatt átlagosan 15 pályázat kerül beadásra.
Az Ön előtt várakozók száma: 1943
Először azt gondolja, ez egy vicc, de nem ez tényleg
így nem működik. A percenként tizenöt erős túlzás, jó ha egy óra alatt 100-zal
csökken a várakozók. Biztos úgy gondolják, a nyugdíjas ráér, ha üdülni akar,
üljön egész nap a számítógép előtt, és várja, mikor kerül sorra. Harmadik nap
este végre bejut. Bár belépéskor figyelmeztetik, ha nem egyedül akar utazni,
akkor előbb csatlakoztassa a vele együtt üdülni szándékozókat, győz a
kíváncsiság, és úgy gondolja, ha talál olyan lehetőséget, ami megfelel neki,
mielőtt lefoglalná, majd csatlakoztatja a feleségét. Igazából nem talál
megfelelő időpontot, csak november-decemberre. Persze egy nyugdíjas csak ne
válogasson, örüljön, ha kap valamit. De a nyugdíjasnak decemberben van egy
egyhetes hévízi lehetősége, így nem igazán vonzó még egy téli üdülés. Mindegy,
ha már bejutott csatlakoztatja a párját. Menne vissza, de nem úgy van az, innen
csak tovább lehet menni, vagy kilépni. Ügyes. Ha kilép, újra a sor végére
kerül. Hagyjuk
Dühében még ír egy mailt az ügyfélszolgálatnak,
amiben elmondja mindje gondját.
Egyetlendologra reagáltak:
Megkeresésére
válaszolva tájékoztatjuk, hogy az elérhető szálláshelyek listája szinte percről
percre változik, főként a szállásfoglalás nyitását követően, amikor több ezer
pályázó kíván egyszerre foglalni.
Javasoljuk, hogy
próbáljon meg ismét, esetleg egy későbbi időpontban visszalátogatni a
felületre.
Hát akkor próbájuk meg újra.
A sikeres regisztrációt közlő mail tartalmazott egy
azonosító számot is. A nyugdíjas ismét naiv volt, azt gondolta, az az egy
azonosító szám van. Amikor már lefekvéshez készülődve ismét bejutott, ezzel az
azonosító számmal próbálta csatlakoztatni a feleségét. Hát nem, van egy másik
azonosító szám is, amit csak akkor lát, ha belép a felesége profiljába.
Várakozók száma: na ne…
Új nap új kísérlet, ekkor már egész kevés a
várakozó, egyszerre elindítja mindkettejük belépését, sikerül a csatlakoztatás.
Lássuk miből lehet választani.
Hévíz, decemberben.
Na ennyit erről.
Talán majd jövőre több szerencséje lesz, hisz a pályázat
akkor is érvényes. Addig használják csak a befizetett hozzájárulást. Nem mintha
olyan nagy összeg lenne.
De mi lesz, ha úgy döntenek, jövőre külön-külön
akarnak üdülni menni?????
Az első találkozásom Örkénnyel még középiskolásként
a Tóték volt, a Thália színház előadásában. Igazából nem is tetszett, nagyon
más volt, mint az addigi színházi élményeim, valahogy mégis nagy hatással volt
rám. Hamarosan megjelentek az első Egyperces novellák, és eldőlt, Örkény
rajongója lettem. Így aztán, amikor bevonultam katonának, és alaktanya
könyvtárában találtam egy Örkény elbeszélés kötetet, azonnal kikölcsönöztem.
Valamikor az ötvenes években jelent meg, és alig bírtam végig olvasni, annyira nem tetszett.
Az általam szintén nemrég olvasott, Időrendben című,
1971-ben megjelent novellaválogatás fülszövegében ezt írta Örkény:
„Elcsodálkoztam, amikor kézbe vettem kezdő koromból
megmaradt novelláimat. Amit már akkor – harminc évvel ezelőtt – elég jól
tudtam, azt húsz évvel később mintha elfelejtettem volna, s csak nagyon lassan
roppant fáradságosan tanultam meg újra.”
(Azért ebből a kötetből az is kiderült, születtek
azért az ötvenes években is vállalható írásai, és igaza volt Varga Imrének,
amikor a második Kossuth díja átadásakor azt mondta Örkénynek, az elsőt is
megérdemelte.)
A Búcsú Örkény István életmű sorozatának pótkötete,
elvileg a meg nem jelent írásait tartalmazza.
Olvasva ezeket az írásokat, meg merem kockáztatni
azt a kijelentést, nem azért nem jelentek meg, mert nem ütnek meg egy bizonyos
szintet.
Egy részlet a Búcsú (London, 1938) című írásból:
„A nő egy operettet akart venni, amelyben két tenor
ária van és egy rövid szerep egy egy idomított fóka számára. Mert a társulatnak
van tenoristája, Jeans, és van egy bizonyos fókája, a Tamás. Russel úr a Három a kislány-t ajánlott, végre egy
fókát be lehet szúrni akárhová.”
A kötetben szereplő háború előtt született írások
többségére jellemző ez a – engem leginkább Rejtő Jenőre emlékeztető – hangvétel.
Vajon hogyan írt volna Rejtő, ha túlélte volna a
háborút?
Ennek a novellának párja a Búcsú (Párizs, 1939), ami
megjelent a már említett Időrendben kötetben, erre céloztam, amikor azt írtam,
elvileg meg nem jelent írásokat tartalmaz. Radnóti Zsuzsa utószavából kiderül,
valóban megjelent válogatás kötetekben is, de összetartozónak érezték a londoni
Búcsúval.
A hangvétel itt is hasonló, de már sokkal keserűbb.
A befejező mondata:
„Mi pedig belerohantunk a fekete éjszakába, melyben
szaporán és ijesztően hangzott a kerekek ütemes géppuskaropogása.”
A kötet végén megjelennek a korai egyperces novellák
is, melyek semmivel nem gyengébbek, mint a későbbiek.
Néha sűrűsödnek az események, annyira, hogy írni is csak összevontan tudok róla.
Először a más.
Mamma mia!
Már régóta szerettük volna megnézni a Madách színház előadását, de reménytelennek tűnt jegyet szerezni. Néha ellátogattam az internetes jegyértékesítési oldalra, de az összes előadásnál „Minden jegy elkelt.” információ volt olvasható. Múlt csütörtökön ismét próbálkoztam, és el sem hittem, szombat délutánra volt két jegy. Azonnal lecsaptam rá. Természetesen láttam már moziban, és többször is tévében, de ahogy a mozi nyújtotta élmény más, mint a tévé, egy élő színházi előadás is más, mint a mozi.
A többes szereposztásból ezen a délutánon Kovács Kriszta és Sasvári Sándor játszotta a két főszerepet. Kovács Kriszta szinte teljesen ugyanaz a karakter volt, mint a filmben Meryl Streep, Sasvári Sándor viszont teljesen más, mint Pierce Brosnan.
A színházi befejezés egy kicsit giccsbe hajló volt, de kárpótolt érte a ráadásként előadott fergeteges buli.
Emlékeztetőül a Winner takes it all – Meryl Streep előadásában
Jazzszerda - Malek Andrea
Eredetileg Lerch István és a Supergroup nevű zenekar társaságában jött volna, de Lerch István betegsége miatt a Jazzrael nevű formáció kísérte.
„Magyarország egyedülálló világ zenei formációja2006-ban alakult Jáger Bandi vezetésével. Közismert szefárd, közel-keleti népdalok újraértelmezése, tradicionális zenei folklór különleges interpretálása a jazz érintésével.”
Ezt írják magukról a honlapjukon, de ebből most még csak ízelítőt sem kaptunk, kizárólag Malek Andrea kísérőzenekaraként funkcionáltak. A repertoáron főleg magyar slágerek feldolgozása szerepelt, Ákos Stefitől napjainkig. Néhány Jáger Bandi szerzemény és népdalfeldolgozás színesítette a műsort.
Malek Andreát elsősorban musical színésznőként ismertem eddig, de mint ezen az estén is bebizonyította otthon van a jazz műfajában is,
Nem tudom, technikai probléma volt-e vagy szándékos beállítás, nem is tudom pontosan megfogalmazni, mi volt a gond. Az ének, mintha valahonnan hátulról egy fal mögül szólt volna. Kezdetben ez a dalszövegek érthetőségét is zavarta, rá is kérdezett, hogy érthetőek-e a szövegek, és közönség egyértelmű nem válaszára valamit változtattak is, és az énekelt szövegek érthetővé váltak, de beszéd továbbra is szinte teljesen érthetetlen maradt.
Ízelítőül egy dal, amit egykor Cserháti Zsuzsa és Máté Péter adott elő:
Úgy tíz éve már játszották, de már várható volt,
hogy ismét műsorra kerül. Nincs olyan sok időtálló magyar musical, hogy ne
vennék elő őket újra. És ez kétségtelenül az időállók közé tartozik.
Dés László – Geszti Péter – Békés Pál: A dzsungel
könyve
A színlapon megemlítik még Hegedűs D. Géza és
Radnóti Zsuzsa nevét is az eredeti változat közreműködőiként. Némi köze talán
Rudyard Kiplingnek is van hozzá, de őt nem tartották szükségesnek megemlíteni.
Nem készültem előzetesen az előadásra, úgy gondoltam
meglepetés nem érhet. Aztán mégis, mégpedig kellemes.
Megszoktam már, hogy az itteni zenés darabok
előadásának leggyengébb láncszeme a koreográfia, leglátványosabb elem a páros
lábon ugrálás. Elfogadtam, ennyire telik. Így aztán már nyitó képben
meglepetésként ért egy látványos, igazán attraktív, akrobatikus elemeket sem
nélkülöző, erőteljes kifejezőerejű koreográfia, ami aztán az egész előadást
végig kísérte. Másnap néztem csak meg. A koreográfus: Ladányi Andrea.
Most már csak tartani kellene a szintet.
A zene volt, ami legjobban élt még az emlékeimben,
talán az a legidőállóbb, de lehet, hogy csak azért, mert a dalokat nemcsak egy
előadáson hallottam.
„Egy vérből valók vagyunk, ti meg én!” – a vadászó
nép mesterszava.
Egyedül az emberek között lenne igaz, és pont ott
nem működik.
Akik szerintem maradéktalanul jó alakítást
nyújtottak:
Szakály Aurél – Sir Kán. Szerintem ő az előadás
legjobbja.
Pap Lujza – Bagira
Kátai Kinga – Ká
És Hertelendy Attila, aki a régi előadásban Mauglit
alakította, Csil szerepében.
Urházy Gábor László mint Buldeo – nem tudom, ez
rendezői koncepció volt-e, a valószínűtlenül nagy puska, arra utal, hogy igen
(rendező: Bal József) – eljátssza a szerep paródiáját, ami önmagában nagyon
mulatságos, de ezáltal teljesen súlytalanná válik Maugli és az emberek közti
konfliktus.
Átadták a forgalomnak a világ legnagyobb támaszközű (1991 m) függőhídját, az Akasi Kaikjó hidat a Japánban lévő Kóbe városa mellett.
Az Erzsébet téren letették az új Nemzeti Színház alapkövét.
A parlamenti választások eredményeként a Fidesz vezette koalíció alakíthatott kormányt.
Foci vébé Franciaországban, nyertek a házigazdák.
Merénylet az Aranykéz utcában Budapesten; 4 halott, köztük az alvilágban közismert Boros Tamás.
Larry Page és munkatársa megalapította a Google Inc.-et.
Zala megyében gázkitörés miatt három falu (Bak, Bocfölde és Sárhida) lakóit kitelepítették.
Téli olimpia Naganoban.
Nobel-díjasok:
Irodalmi: José Saramago
Béke: John Hume és David Trimble
Ebben az évben hunytak el:
Alan J. Pakula, Jean Marais, Szőts István, Tolnay Klári, Akira Kuroszava, Todor Zsivkov, Posch Gyula, Szántó Piroska, Gábor Miklós, Bende Zsolt, László Gyula, Frank Sinatra, Czinege Lajos, Gáti József, Octavio Paz, Pol Pot, Benjamin Spock, Wass Albert, Falco, Carl Perkins, Bánki Zsuzsa, Sonny Bono
Alapvetően erre az évre vonatkozóan sincs sok emlékem. De.
Ekkor egy ideig írtam egy szigorúan titkos, senki által nem látott naplót. Egészében hosszú és unalmas, de néhány részletet idemásolok belőle, talán van némi dokumentum értéke.
A munkahelyemen nem volt túl nagy hajtás. Egy viszonylag nagyobb tervet készítek. Többorsós fúrógépre tervezek egy készüléket. Eltart még néhány napig. Ani későn ért haza, mert egy számítógépes tanfolyamra jár. Vacsora, újságolvasás, mosogatás. El kellett készíteni Évi adóbevallását, a gyakorlati munkára kapott pénzéről. Megcsináltam a családi pótlék igénylést is, az egy főre eső havi jövedelem 26000 Ft-ra jött ki. Tévében nem néztem semmit. Korán lefeküdtünk. Az ágyban még olvastam, Arthur Haley: Detektívek c. regényét. Nem egy nagy szám, de pihenésnek jó.
Az idő pocsék, a kertben semmit sem lehet dolgozni. Délelőtt főzés, takarítás, délután olvasás, tévénézés. Egy Agatha Christie könyvet kezdtem el olvasni, a Gloriett a hullának címűt. Este színházba mentünk, Rostand Cyrano de Bergeracját néztük meg. Voltak benne erőltetettnek tűnő rendezői ötletek, de összességében jó előadás volt. Utána a tévében még megnéztük Szilágyi János műsorát a Showbálványt, 1982 volt a témája.
03. 25.
Szerda. Ma reggel már megint havazott. Unom.
Most állítják össze a régebben tervezett hosszhegesztő berendezést. Néhány dolgot módosítani kellett rajta, ezért a fúrókészüléket még mindig nem tudtam befejezni. Ha valami megint közbe nem jön, akkor ma. Otthon eseménytelen nap volt tegnap. Elkezdtem olvasni Esterházy Péter: Egy nő című valamijét. Nem tudom, milyen műfajba lehetne besorolni. Szövegek szeretetről, gyűlöletről, szexről, szerelemről, férfi és nő viszonyáról.
Reggel félnyolc körül elindultunk Sárvárra az anyósomhoz. Útközben tankoltam kb.2800Ft-ért. Kimentünk a hegyre és két óráig ástunk. Délután kimentünk anyámhoz és a húgomékhoz Gércére. Félhét körül értünk haza. Elkezdtem John Updike: Konspiráció c. regényét olvasni.
Most valami őskori készülékek helyett kellene újat terveznem, mert elvesztek. (Őskor: amikor én még nem itt dolgoztam.) Tegnap munka után tejport vásároltam anyu malacainak, mert idetelefonált, hogy Sárváron nem kapott
Amikor hazaértünk még dolgoztunk egy kicsit a kertben. Ani kapált, Évi öntözött én pedig permeteztem. Nagyon kezd fodrosodni az őszibarack levele és, ha már nekiláttam, végig permeteztem az egész kertet.
Hát jó régen írtam a naplóba. Három hétig szabadságon voltam. A szabadság előtti utolsó napon annyi elfoglaltságom lett, hogy teljesen megfeledkeztem a naplóról. Nagyvonalakban megpróbálom összefoglalni az elmúlt három hét eseményeit.
Pár napot voltunk Sárváron és Gércén. Bagodba is ki kellett menni leadni a munkát. Egy hétig nyaraltunk Sopronban, a Vízmű lakókocsijában. Nem néztünk tévét, nem olvastunk újságot néha rádiót hallgattunk. Elég sokat olvastam. Befejeztem a Körképet, elolvastam Danilo Kis: A holtak enciklopédiája c. novellás kötetét és Anatole France két regényét (Thaiaz, Az istenek szomjaznak), most Updike: Eastwicki boszorkányok c. regényét olvasom. Nagyokat sétáltunk a hegyekben. Elmentünk a Fertő-tóhoz is hatalmas tömeg volt és koszos víz. Velünk volt Évi és a barátja is. Nehéz volt közös programokat összehozni. Utolsó héten Ani mér dolgozott. Évivel újrafestettük a konyhaablakot. Többet is szerettünk volna, de ennyire lett elég az idő.
Az irodám szét van döntve, fűtés rekonstrukciót csinálnak a cégnél. Nem tudom, mikor lehet újra normálisan dolgozni. Szerencsére kevesebb munka várt mint, amire számítottam. Sokan vannak most szabadságon.
Nem nagyon haladtam a munkámmal, nem találtam igazán jó megoldást. A gyárban kiárusítják a szakszervezeti könyvtárat, tegnap vettem tíz könyvet. Befejeztem Az angol beteget, most Déry Tibor: G.A. úr X-ben című regényét olvasom.
Szombaton Ani nagymosást tartott, és takarítottunk. A munkahelyén most tartja a névnapját, arra is csináltunk süteményeket. Este mi mentünk színházba, Bereményi Géza: Az arany ára c. darabját néztük meg. Szerintem nagyon jó volt.
Befejeztem újra egy munkát, egy kiesztergálófejet kellett átalakítani, hogy nagyobb átmérőt is lehessen vele megmunkálni. Még januárban megrendeltük az ablakok szigetelését, most az ígérték, hogy holnap jönnek, ezért holnap szabadságon leszek. Megkaptam a fizetésemet (45000Ft). A szakszervezettől vettem még kb. 20 könyvet. Tegnap kettesben voltunk otthon, mert Évi Sipiékhoz ment. Évi még a múlt héten kapott az egyik osztálytársától gesztenyét, azt vittük el megtisztíttatni. Az egyik ajándékot is be kellett vinni kicseréltetni, amit Évi tegnapelőtt vett, mert otthon vettük észre, hogy törött. A szomszédunk hozott még 20kg almát, azt is el kellett rakni.
Pénteken délután kimentem Bagodba, megbeszéltem a munkát, kb. 20000Ft-ért vállaltam el. Megrendeltem a számítógépet, holnap lehet elhozni, 92000Ft tíz havi kamatmentes részletre. Évi csak 11 óra körül ért haza, mert elmentek az osztályfőnökükkel Dunaújvárosba kézilabda meccsre.
Péntek reggel elvittem Évit és Anit. Majdnem egész délelőtt a városban voltam. Elmentem bőrgyógyászatra, mert a combomon vannak valamilyen foltok, az orvos sem tudta eldönteni pontosan mi okozza, egyelőre csak kísérletezik vele. Újra be kellett menni az OTP-be, a számítógép részletek miatt. Aninak vettem virágot a házassági évfordulónkra (23.). Autószerelővel beszéltem a kocsi vizsgáztatásáról. Otthon ebédre paprikás krumplit főztem. Átválogattam az almát, lehordtam a padlásról a beázás miatt az edényekben összegyűlt vizet. A kertből behoztam azokat a virágokat, amiket a lakásban kell átteleltetni. A számítógépen csak vacsora után tudtam dolgozni.
Szombaton hajnalban gázkitörés volt a közelben, három falut ki is telepítettek. Nálunk is lehetett érezni a gáz szagot. Még mindig nem sikerült elzárni. A délelőtt elment bevásárlással és főzéssel. Délután a kertben elégettem a szemetet, és elkezdtem ásni. Este a tévében Színházról színházra (Pécs).
Megrajzoltam egy ellenőrző sablont és egy élhajlító kést, és lángvágó sablonokat plotteroltam, közben mérgelődtem, mert állandóan újra kellett indítani a gépet. Tegnap megvolt az autó műszakija, 44000Ft-ot fizettem a szerelőnek plusz a gumik, ez most nagy érvágás volt. A tévében Kepes (Pálfy József, Pálfy István, Babos Gyula).
Csak néhány részletet ragadtam ki. Ez is túl sok.
Nem sok fényképet találtam erről az évről.
Ez talán akkor készült:
A zenei mellékletben először emlékezzünk meg az év halottairól:
Maurice Leblanc: Arsѐne Lupin Herlock Sholmes ellen
Kis alakú, vékony könyv, egy ülésben elolvasható.
Nem emlékszem, hogy került hozzám ez a könyv, talán
egy nyaraláson vettem olvasnivalónak, aztán olvasatlan maradt egészen eddig.
Véletlenül bukkantam rá a könyvek rendezgetése közben.
Nem elírás, valóban Herlock Sholmes. Nagy
valószínűséggel szerzői jogi okok miatt, de hát a ez a Herlock valóban nem az a
Sherlock, még ha a szerző azt állítja is, „akár Conan Doyle, a nagy regényíró
agyából is kipattanhatott volna.” Hát nem. Van hasonlóság, de méhiscsak más
karakter.
A szerző Maurice Leblanc, Arsѐne Lupin figurájának
megteremtője. Szerintem nem fontos, valóságos személyről mintázta-e. A regény
egyértelműen fikció.
Az még csak elfogadható, hogy Herlock utólag, mit és
hogyan csinált Arsѐne Lupin, de hogy Arsѐne Lupin mindent előre így eltervezett
és meg valósított, az már egy természet fölötti erőkkel rendelkező lényt
feltételezne. Vagy a véletlenek csodás módon szerencsés összjátékára.
Mindegy is. Az olvasó úgyis csak utólag
visszagondolva jön rá erre. Olvasás közben szórakozik és izgul. Utána pedig
felejtendő.
Kozma Orsit a Jazz+Az énekesnőjeként ismertem meg. Kétségkívül az együttes nevén túl is volt némi közük a jazzhez, de jóval több volt a +Az. Ezt nem elmarasztalásnak szánom, nagyon kedveltem őket annak idején, és szerintem még egyáltalán nem futották ki magukat, de úgy döntöttek, a csúcson kell abbahagyni.
Kozma Orsi azóta több műfajjal és formációval is próbálkozott, ezek egyike a Kozma Orsi kvartett.
Cseke Gábor zongorista, Hárs Viktor basszusgitáros, Pusztai Csaba dobos és természetesen Kozma Orsi énekes.
Bár a koncert felkonferálásakor a helyi műsorközlő a magyar jazzélet meghatározó szereplőjének nevezte őket, én ezt enyhén szólva is túlzásnak találom. Kétségtelen, hogy Hárs Viktor az egyik legjobb basszusgitáros, Cseke Gábor is az élmezőnyhöz tartozik, talán a dobos , Pusztai Csaba, kevésbé ismert, de egy olyan mezőnyben, ahol Kőszegi Imre is csa a szavazatot kapott még kategóriába tud kerülni, nehéz az élbolyba jutni, még egy olyan kiváló dobosnak is, mint éppen ő.
Bár az együttes az ő nevét viseli, úgy érzem mégsem Kozma Orsi a zenei vezető.
A zenekarnak egyedi, mással össze nem téveszthető hangzásvilága és lüktetés van. A koncerten nagyrészt saját dalaikat adták elő – Cseke Gábor és Hárs Viktor szerzeményei – de elhangzott néhány magyar és külföldi (George Benson, Sting) feldolgozás is.
Kozma Orsi egyéniségéhez a lírai dalok állnak a legközelebb.
Ízelítőül néhány, a zalaegerszegi koncerten is elhangzott dal:
A koncert nyitószáma, és a sajátszerzemények közül talán a legnépszerűbb:
Egy dal faldolgozása , amit eredetileg Orsi apop projektje keretében adott elő: