obsidian2014.09.27
Egyéb
Budai Hella egyik írásában foglalkozott már a Férfiak Klubja nevű társasággal:
Akkor kommentben jeleztem, én is kitöltöttem a kérdőívűket, de ígéretük ellenére nem kaptam róla visszajelzést. Csak késett, de nem múlott.
„Megérkeztek az I. Nagy Férfiteszt eredményei.” – adta hírül egy mai e-mail.
Mielőtt belefognék a teszt eredményinek ismertetésébe, még egy idézet az e-mailből:
„A Férfiak Klubja a férfias, tettre kész, aktív Férfiakat és a férfias értékekért kiálló Nőtársainkat tömöríti. Közösségünk rendszeresen napirenden tartja a Férfi értékeket és a Férfiasság teremtő erejét. Együttes kisugárzásunk ismét presztízst ad a Férfi-erényeknek! Az általunk generált társadalmi változás eredményeként ismét nő a felelősségvállalás, a tartás, a döntésképesség, a filozofálást felváltja a cselekvőképesség! Minél többen ápoljuk az értékeinket, annál erősebb a kisugárzásunk. Egy élvezhetőbb és értelmesebb világot teremtünk. Férfiként a Nőkért és a jövő generációkért!”
Hááát… Nem szerénykednek. Persze azért nem ártana, he elárulnák, milyen férfias értékekre és erényekre gondolnak, annyi mindenesetre kiderül, a gondolkodást nem tartják férfiasnak.
Akkor nézzük a tesztet:
Az első kérdés esetében mindössze 2,5 százalék gondolta úgy, hogy trendinek lenni fontosabb, mint egyéniségnek.
Nem akarok kötözködni, de miért ne lehetne valaki trendi, ha egyéniség. Vagy egyéniségnek lenni nem trendi?
A válaszadók több mint kétharmada gondolja azt, hogy a férfiak többsége nem dominanciára, hanem méltó elismerésre vágyik.
Igazán dicséretes, de szerintem ez sem vagy-vagy kérdés.
A nőkre vonatkozó kérdésben még nagyobb lett az egyetértés, a megkérdezettek több mint háromnegyede szerint a nők többsége valójában a férfias értékek megerősödésére vágyik.
De mik azok a férfias értékek, amelyeknek a megerősödésére a férfiak szerint a nők vágynak?
Ennek a következő kérdésből kellett volna kiderülni. Felsoroltak egy csomó „értéket”, amelyekből mindenki tetszőleges számút jelölhetett be, fontossági sorrend meghatározása nélkül, aztán kijött, a legférfiasabb érték, ha valaki humoros. Már nem emlékszem rá, lehet hogy én is bejelölte, de ha rangsorolni is kellett volna, biztos nem került volna az első ötbe. Valószínűleg nem én voltam az egyetlen. Az élmezőnyben végzett még: önálló, lovagias, hűséges, gyengéd.
„Elmosogat, ha kell” – jelölték meg értékként. Erősen primitív utalás a családon belüli munkamegosztásra. Amúgy a középmezőnyben végzett.
A sor végén kullogott: macsó, uralkodó, szolgáló.
„Melyik az a generáció, aminek a férfias értékei a leginkább különböznek a Tiédtől?” – volt a következő kérdés.
Természetesen a 15-25 év közti korosztályt jelölték meg legtöbben, a meglepetés csak az, hogy a15-25 év közöttiek is. Úgy látszik, a fiatalok többsége férfiasabbnak tartja magát korosztályánál.
A válaszadók 47 százaléka érzi úgy, hogy a mai ifjak leginkább a médiából tanulják a férfi szerepeket, 25,6% szerint pedig már egyáltalán nem is divat tanulni férfi szerepeket, ezért a most felnövekvő korosztály már nem is tanulja sehonnan.
Azt hiszem, csalnak az érzéseink. Attól, hogy úgy érezzük, a fiaink nem hallgatnak rá, azért még, mint minta, igenis hatással vagyunk rájuk, még ha lázadnak is ellene.
Annak a kérdésnek, hogy gyerekként mit gondoltunk, mennyire leszünk majd elégedettek magunkkal, nem sok értelmét látom.
Hogy most ki mennyire elégedett az egyes szerepeivel túl szerteágazó ahhoz, hogy részletesen foglalkozzam vele, és nem is biztos, hogy szerencsés szétbontani apára, férjre, munkavállalóra valakit, ezek mégiscsak többek, mint egy szerep, és nem választhatók el egymástól.
A kérdőívből kiderül még, a férfiak nem tartják magukat a teremtés koronájának, és nem érzik úgy, hogy férfiuralom van.
A kérdőívet kitöltők 9,5 százaléka szerint a férfias értékeket megbecsülik és a férfiakat kifejezetten pozitívan értékelik, 36 százalék viszont ezzel szemben azt érzi, hogy kifejezetten nem becsülik meg ezeket az értékeket, sőt, inkább a női értékek felsőbbrendűségét hangsúlyozzák a közbeszédben. A másik két válaszlehetőséget megközelítőleg ugyanannyian jelölték be: 29 százalék szerint a férfi értékeket helyén kezelik (a női értékek kiegészítéseként) és helyesen értékelik, 26 százalékban pedig fel sem merül ez a kérdés, semmi nem juttatja eszükbe ezt a témát.
Én is az utóbbi 26%-ba tartozom.
15, 5 százalék mindig igyekszik férfiként megnyilvánulni, 36,2 százaléknak nem központi kérdés a férfiasság, de azért néha igyekszik ezt az oldalát előtérbe helyezni, 36,7 százalék pedig sokszor igyekszik férfiként viselkedni és megnyilvánulni. (10 százalékának nem érdekes ez a megközelítés.)
Szerintem sem.
Arra a kérdésre, hogy kell-e valamit tenni a férfias értékek védelméért, a többség igennel válaszolt. (Csak zárójelben jegyzem meg, azt még mindig nem tisztáztuk, mik azok a férfias értékek, amelyeknek a védelméért érdemes lenne kiállni, mert az azért senki nem gondolja komolyan, hogy a humorosság a legfőbb férfias érték.)
Utolsó kérdésként feltették, szánnánk havi 10 percet a férfias értékek védelmére. Itt lehetőséget sem adtak olyan válaszra, ere nincs semmi szükség.
Nagyjából ennyi.
Van egy társaság, amely veszélyben érzi a férfias értékeket, anélkül, hogy tisztáznák, mik is ezek az értékek. Összeállítanak egy szakszerűtlen, sugalmazó válaszokat tartalmazó kérdőívet, ezzel próbálva igazolni saját törekvéseiket.
Van ennek valami értelme?
