Olvasónapló - A Buddenbrook ház

obszidián
2013/12/15

Kultúra

 Avagy Hogyan Tesz boldogtalanná a gazdagság.

Huszonéves koromban Sorra olvastam Thomas Mann műveit, de A Buddenbrook ház kimaradt. Nem Véletlenül. A családregénytől, menta műfajtól idegenkedtem erősen. Aztán a Karamazov testvérek kedvéért adtam Fel előítéletemet ES Nem Bantam meg.

Ha annak idején Mégis belekezdtem Volna A Buddenbrook házba, valószínűleg felkerült Volna annak a néhány könyvnek a listájára, Amit néhány oldal UTÁN letettem, ÉS ugy döntöttem, EZT azért mégsem. Annyira Távol Áll tőlem a regényben ábrázolt világ. Az üzletnek alárendelt Emberi kapcsolatok, a látszat fenntartása MINDENÁRON. Mindenki annyit ér, amennyije van NEKI. És a családi kötelékből kitörni reménytelen, AZ Ára számkivetettség, a Társaság megvetése, akárhogyan is bukott Embernek számít.
És Nem Értem: Voltaképpen mivégre AZ Egész?

Aztán ügy a könyv felénél olyan érzésem támad, a csúcson levo, Mások életét irányítani akaró Emberek ugyanúgy boldogtalanok, menta a többiek. Legyen lennének zárva egyéniségük börtönébe, AHOGY Egyik Szereplő felismerni Veli. De hát ki SEM TUD bontakozni AZ egyéniségük, legfeljebb külsőségekben, látszattevékenységekben jelenik meg. Sokkal inkább egy cégnek, a céggel szembeni elvárásoknak a foglyai. Az Alapító ősnek EZ Még igazi kihívást ÉS örömforrást jelenthetett, de nekik Már Csak a kötelességteljesítés öröme maradt, de legtöbb esetben CSAK A stressz ÉS aggódás Marad ES Nem hoz boldogságot.

Pedig.

 De hát Milyen megvetés sújtja azokat, Akik privatizálnak, vagyis kiszállnak AZ üzletből, ÉS A vagyonukból ELIK AZ életüket.

A családot Sujtó Sok betegség jelképes jelentőségű. Nem tudom, abban a korban Tényleg öregembernek számított-e Valaki 30 egynéhány évesen. Vagy Az öröm nélküli kötelességteljesítés, AZ elvárásoknak Való megfelelés hatására Lesz belőlük fáradt, kiégett ember.

Az Egyik Szereplő kapcsán kapunk Egy parodisztikus ábrázolás egy bajorokról, megtudjuk, a Buddenbrookok, VAGY általában Az északi németek, milyennek látják OKÉT.

Nem tartom helyénvalónak egészen that Egy műből kiemeljek részeket, de van Egy fejezet, AMI ugy érzem, kiemelkedik a regényből, EZ egy kis Hanno Buddenbrook Egy napját bemutató rész.

"Látod EZT AZ ajtót, Nyitva van az AZ udvarról AZ utcára nyílik. Mi Lenne, ha kilépnénk Rajta ES Az utcán barangolnánk Egy Kicsit? Szünet van, Meg van hat percünk; ÉS Ugye, pontosan idejére ITT lehetnénk. És mégis ugy Áll a Helyzet, HOGY EZ képtelenség. Érted te EZT? Itt a kapu tárva-Nyitva, nincs előtte Kerítés, SEM Mas akadály, semmi, itt a Küszöb. És mégsem lépheted AT, Lehetetlen, március Maga a gondolat is Képtelen that Egy pillanatra kimehessünk ... "