2012.05.17
Személyes
Ha május, akkor Egerszeg Fesztivál. Idén kissé monumentálisra sikeredett. Másfél hét azért mégiscsak sok. Kinek van kedve és ideje másfél hétig fesztiválozni. Másfél hétig elviselni a forgalomelterelést és a dugókat. A környéken lakók is nagyon unhatták már, hogy esténként zenét kell hallgatniuk, akár akarnak, akár nem.
Hét közben nem is volt igazi fesztiválhangulat. A koncert helyszíneken kívül, csak néhány ember lézengett.
A hétköznapi programokból The Blackbirds nevű Beatles tribute zenekart hallgattuk meg. Valahogy úgy alakult, nem hallottam élőben a Beatlest. Azt az elképzelt, és filmekből valamennyire ismert hangulatot nem tudták visszaadni, ahhoz talán az a kor is kellett volna, de hangzásban szinte tökéletes volt.
Hétvégére aztán elromlott az idő. Szélben, esőben, hidegben nem sok kedvünk volt fesztiválozni, pedig lettek volna jó programok. Vasárnap este mégis rászántuk magunkat. Ekkor már volt tömeg, látnivaló, hangulat és hideg. Végigjártuk a helyszíneket, belehallgattunk a Wakachuka nevű zenekar műsorába. Volt vagy 5-10 nézőjük, ennél azért többet érdemeltek volna, bármennyire ismeretlenek is. Szerintem egész jók voltak. A nagyszínpadon még láttuk a Kistehén zenekar koncertjének második felét. Azt hittem, már rég megszűntek.
A következő nagy koncertig beültünk a sörsátorba, ahol legalább szélvédett volt, és a Kafkaz zenélt, most már közönség is volt.
Végül a nagy színpadon a Republic. Jó zene, jó hangulat, nagy tömeg, nagy hideg.
Volt még egy kirándulás a kertbarátkörrel a város melletti Azáleás völgybe. Félve indultunk el a az időjárás miatt, de kifogtuk az egyetlen szélcsendes napot. A megbeszélt találkozóhelyen csak öten gyűltünk össze, de útközben még csatlakoztak hozzánk, mire odaértünk lettünk 10-12en. Fénykép nélkül nehéz bemutatni a virágzó azáleákat. Jó társaság, jó kaják, jó borok, jó levegő. Mi kell még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése