2014.08.12
Személyes
Egyszer a Sex és New York kapcsán feltettem a blogomban a kérdést: Jót tesz-e egy házasságnak heti két szabadnap?
Akkor még jobban zajlott az élet itta szigeten is, elég sok hozzászólás is érkezett, és az lett a konklúzijóó, mindenképpen jó, ha megvan rá a lehetőség, hogy ne érezzük kényszernek az együttlétet.
Bevallom, néha én is vágytam egy kis egyedüllétre, és hiányzott a lehetősége.
Aztán, igaz kényszerből, hetekre egyedül maradtam, már az első napon nagyon rossz volt egyedül, illetve nem is igazán egyedül volt rossz, mert nem is voltam mindig egyedül, de akkor is hiányzott Pici.
Amikor egyszer felhívott a barátnője, és azt mondta, legutóbbi beszélgetésükkor egy kicsit depisnek érezte Picit, majdnem azt válaszoltam, lehet, hogy én depisebb vagyok nála. És az is voltam.
Sokszor éreztem úgy, zavar, hogy nem úgy osztom be az időmet, ahogy szeretném, és most, hogy senki nem szólt bele, hogy osszam be az időmet, nagyon szigorú napirend szerint éltem. Pedig azt hittem, nincs már bennem semmi megfelelési kényszer.
Igen, talán jó lenne, ha volna lehetőség néha a különélésre, hogy ne érezzük kényszernek, az együttlétet, de biztos nem élnék vele, mert mégiscsak az a legjobb, ha vele vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése