2012.12.11
Személyes
Ha december eleje, akkor egy hét Hévíz.
Néha azért bekukkantottam a szigetre is.
Néhány benyomás.
Néhány nap után ismerős arcok a medencében. Akaratlanul is kihallgatom a beszélgetéseket. Ennyi intrikát. tudom nem egyszerű majdnem összezárva élni egy idegennel, de két hetet csak ki lehetne bírni konfliktusok nélkül. És hogy lehet ilyen rossz szövegekkel szédíteni a nőket? Tényleg vevők rá, vagy csak szórakoznak?
Koncz Zsuzsa koncert a sportcsarnokban. Természetesen ott vagyunk. Telt ház. Persze a közönség nagy része nyugdíjas korú. Zsuzsa szabadkozik, amiért talán túl sok új dalt énekelt. A közönség nagy része talán tényleg a nosztalgia jegyében váltotta meg a jegyét, és valóban jó volt hallani az ismerős dalokat, amelyek most is ugyanolyan aktuálisak. Mégis. Ha nem lett volna jelen folyamatosan új dalokkal, a nosztalgia nem töltene meg egy sportcsarnokot.
Végignéztük a prima primissima díjátadót. (Nem vagyok mazochista.) Jubileumi prima díjat kapott többek között Szörényi Levente. Csak úgy acapella elénekelte az Utcán utolsó versszakát, azt, ami a legenda szerint, és amely legendát Levi is terjesztett, nem volt benne a dalban, csak a korabeli cenzúra hatására került bele, hogy legyen pozitív végkicsengés. Kis magyar pornográfia. Igen, semmi céltalanság, semmi ténfergés, semmi útkeresés, csak pozitív végkicsengés. Botrány volt Rostás Árpád vándorasztalos visszalépése, de legalább ekkora botrány, hogy Riskó Géza egyáltalán szóba kerülhetett, és még nagyobb botrány, hogy kategóriájában prima primissima díjas lett. Két Kossuth díjas zenész a színpadon, produkciójukat én mégis zenei ripacskodásnak érzem, ha létezik ilyen. A közönségdíjra szavazók között kisorsoltak egy autót, zárt boríték kinyitása, és a nyertes csodálatos módon ott ül a nézőtéren. Mire jó ez a színjáték? Óhatatlanul felmerül a gyanú, a többi is csak színjáték volt. És miért éreztem az egészet gagyinak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése