2012.09.01
Személyes
Ha jól emlékszem Doremi ötlete volt. Egy évszám kapcsán felidézni az akkor történteket, a hozzáfűződő emlékeket.
Újra kezdem, remélem, lesznek követőim.
1965
Összegyűjtöttem néhány dolgot, ami akkor történt.
Az első űrséta: Leonov.
Ceausescut megválasztották román pártfőtitkárnak.
Felrobbantották a Nemzeti Színházat.
Megjelentek az első harcoló amerikai alakulatok Vietnamban.
Nobel díjat kapott Solohov.
Megszületett (többek között): Sarah Jessica Parker, Borkai Zsolt, Charlie Sheen
Meghalt: T. S. Eliot, Winston Churchill, Nat King Cole, Lyka Károly, Albert Schweitzer
Ez az év az éltemben is elég nagy fordulatot hozott.
De előbb egy kis anekdota.
Churchill halálához fűződik egy személyes emlékem is.
Hallottátok, hogy meghalt Curcil? – szólalt meg az egyik osztálytársam reggeli gyülekezés közben. Így, ahogy leírtam. Nevettünk egyet, és meg is feledkeztünk róla. Első óra irodalom az osztályfőnökünkkel, éppen erősen moralizált, amikor a nagyon-nagyon gonosz padtársam a fülembe súgta: Curcil. Én hangosan felnevettem, és kitört a botrányt. Még szerencse, hogy amúgy jó tanulónak számítottam.
Ebben az évben fejeztem be az általános iskolát (ha valaki még nem tudná: Gércén, egy vas megyei kis faluban), és pályát kellett választanom. Nagyjából fogalmam sem volt, mit akarok. Sok minden érdekelt, de egy kis falusi környezet erősen behatárolta a lehetőségeket sok szempontból.
Nem részletezem, hogyan, Budapestre kerültem. A Márvány utcai Táncsics Gimnáziumban akkor indult két szakközepes osztály: elektroműszerész és mechanikai műszerész. Amennyire tudom majdnem mindenki - én is - elektroműszerésznek jelentkezett, és valamilyen szempontok alapján kettéosztották a társaságot, így lettem mechanikai műszerész, de a szakmában egyetlen percet nem dolgoztam.
4+2-es rendszerben tanultunk, azaz négy nap iskola, két nap gyakorlat. Hol volt akkor még szabad szombat?
Gyakorlati oktatás a MOM-ban, a céggel aztán egészen a megszűnéséig kapcsolatban voltam.
Véletlenek összjátéka volt, hogy így alakult, de sok szempontból meghatározó lett a további életemre.
Nyolcadik végén elmaradt az évek óta tervezett osztálykirándulásunk, egy pedofil botrány miatt. Igen, már akkor is, egy kis faluban is.
Még 150 centi sem voltam egészen, és negyven egynéhány kiló.
Röviden ennyi az én 1965-öm.
Tudom a többség fiatalabb nálam, de ha valakinek esetleg mégis akadnak emlékei 1965-ből, kérem ossza meg velünk.
Későbbi felvétel, de a dal 65-ben született.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése