Kertbarátok

obsidian
2012.07.01

Személyes

 Néha sűrűsödnek az események.

A kertbarátkör tagjainak nagy része hozzám hasonló városi hobbikertész, még ha nem is annyira amatőrök, mint én. Egy igazi kivétel van köztünk, egy közeli faluban kertészkedik, és ő valóban profi, biokertészettel foglalkozik. Ő látott bennünket vendégül csütörtökön. Sikerült meglepni őt, úgy tíz fővel többen jelentünk meg nála, mint ahányan előre jelezték. Van egy mini halastava is, neki ez a hobbi, az ebből fogott halakból készült halászlével várt bennünket. Végül senki nem maradt éhesen.

Természetesen foglalkoztunk a kertészettel is. Rengeteg munka, hozzáértés és odafigyelés. Ha röviden akarom összefoglalni. És szomorúan állapítottuk meg, nekünk sohasem lesz ilyen a kertünk.

Szombaton a nagyatádi kertbarátokat látogattuk meg. Ide viszont kevesebben mentünk a vártnál. Talán a nagy meleg riasztott el egyeseket. Nem tudom, hogy csinálták a nagyatádiak, egy közeli dombon a kertbarátoknak van egy saját telkük, egy kis vendégházzal és egy fedett fészerrel, ahol össze tudnak jönni, és fogadni tudják a vendégeket. Bennünket is itt fogadtak egy kis harapnivalóval és itallal, és már látszottak egy nagyobb főzőcskézés előkészületei is. Ekkor még megittunk mindent, amit elénk tettek, ha válogattunk is benne.

Egy rövid kirándulásra átvittek bennünket Segesdre. Egy igazán impozáns barokk templomot néztünk meg, éppen felújítás alatt volt, de így is lenyűgöző. A Széchenyi családnak is található itt egy kastélya, amiben ma szociális otthon működik, de mi néhány termét meglátogathattuk. Megnéztük még a helyi múzeum helytörténeti gyűjteményét, igazából szerintem érdekesebb volt maga az épület, amely egykor szélmalomként működött. Olyan helyekre jutottunk el, ahova úgy egyébként talán soha, mert eszünkbe sem jutna.

Ebédet egy nagyatádi étteremben kaptunk Ajándékot nem illik kritizálni, de abba az étterembe, ahol képesek ilyen szárított húst rántott húsként kiszolgálni, biztos nem fogok egyszerű vendégként visszatérni.

Következett egy borkóstoló az egyik helyi kertbarát pincéjénél. A nagy melegben kezdtük egyre kritikusabban ízlelgetni a borokat, és ha díjakat kellet volna osztani, az első helyezett biztos egy pohár vízlett volna.

Egy rövid séta és visszatértünk a kertbarátok birtokára, ahol időközben elkészült a körömpörkölt. Nem tartozik a kedvenceim közé, de el kell ismernem, nagyon finomra sikerült. Ekkor már hajtóvadászatot folytattunk a hideg, buborékmentes víz után. Néha sikerült egy-egy pohárral elcsípni. A kínált boroknak egy nagy, közös hibája volt, valamennyi meleg volt.

Napnyugta után, ami ilyenkor elég késői órán van elindultunk haza. Még éppen elértük az utolsó helyi járatot, amivel hazajutottunk. Éjféltájt már nem hiányzott 2-3 kilométernyi gyaloglás.