2012.07.18
Személyes
Amikor harmincegynéhány éve építkeztünk, a villanyszerelő megkérdezte, építsen-e ki telefoncsatlakozást, majdnem kinevettem. Akkoriban tényleg reménytelen ügynek látszott egyszerű halandóként telefonhoz jutni. Igyekeztünk hát annak tudatában szervezni a dolgainkat, hogy nem áll rendelkezésünkre telefon, de mindig adódtak váratlan helyzetek, amikor a hiánya a legjobb esetben is fölösleges idegeskedést, izgalmakat okozott. Most pedig már a kertbe sem megyek ki mobiltelefon nélkül, mert hátha keresnek. Az igazi kapcsolatot a világgal mégiscsak az internet jelenti.
Kíváncsi vagyok valamire? Irány a net. El kell intézni valamit? Irány a net. Kapcsolatba akarok lépni valakivel? Irány a net. És hát a neten zajlik életem egy – általam nyilvánosnak szánt – része is. Egy-egy üdülés alkalmával persze egész jól megvagyok nélküle, de ilyenkor szándékosan zárom ki az életemből a külvilágot, már amennyire lehetséges. A mobiltelefont mindenesetre magamnál tartom.
Amikor egy villámcsapás következtében megszűnt az internet kapcsolatom, úgy éreztem magam, mint akit erőszakkal elszakítottak a külvilágtól, mintegy belső száműzetésben.
Miután a számítógépem egyébként működött, reménykedtem benne nem nálam van a hiba. Felhívtam a szolgáltatót, kiderült kiment a kábelmodem is, ki is cserélték, mindez két nap alatt lezajlott úgy is, hogy amikor először kerestek, éppen nem voltunk, de kiderült az is, az én számítógépemben is elszállt a hálózati kártya. Végül is nem olyan nagy dolog, de úgy gondoltam, ha már fizetem a lakásbiztosítást, akkor legalább lássam valami hasznát is. Telefonon bejelentettem, tudomásul vették, majd küldik a kárszakértőt. Megkérdeztem, közben megjavíttathatom-e a gépet. Azt a választ kaptam, ha öt napig nem ér ide a kárszakértő, akkor igen. Ez már önmagában is abszurd. Öt napig csak várjak, mint Orbán az IMF-et, hátha beesik egy kárszakértő. A harmadik egyeztetett időpontra végül oda is ért valaki. A biztosító egy számítástechnikai céggel kötött szerződést az ilyen ügyek rendezésére, ami akár még jó is lehetne, de így, hogy a kiszálló emberük csak dokumentál, és a gépet elviszi, felküldi Pestre, aztán 2-3 hét múlva visszakapom, nem igazán működőképes. Szerencsére rugalmasan kezelik a dolgot, és megegyeztünk, hogy egy helyi szervizbe viszem a gépet. Egy telefonos egyeztetés után még aznap bevihettem, és megvárhattam.
Ezután már csak a számlát kellett bevinni a biztosítóhoz. Az éppen kifogott ügyintéző hölgynek ez is megoldhatatlan feladatot jelentett. Egyszer megtalálta a számítógépén a kárbejelentést, de egy telefonhívás annyira megzavarta, hogy kilépett, és másodszor már nem tudott visszalépni, és úgy fogalma sem volt mit kéne tennie a számlával, végül áthívta a másik ablaknál ülő hölgyet, hogy segítsen neki ebben a bonyolult feladatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése