2015. március 9., hétfő

Egy film ürügyén

obsidian
2012.08.27
Kultúra
 Hosszú idő után voltunk ismét moziban.
Amit még mindig tudni akarsz a szexről
Ez a cím nem született volna meg, ha nem lett volna Woody Allen.
Semmi köze hozzá, és semmi köze az eredeti címhez sem. De miért is csodálkoznék ezen az Elveszett akármi fosztogatói, Bazi nagy valamilyen lagzi és társai után.
Egészen családias vetítés volt, összesen négyen voltunk a teremben. Azt hiszem, ez a helyi cinemacici legkisebb terme, de ez is legalább száz személyes.
Meryl Streep és Tommy Lee Jones.
Mindenképpen dicsérendő, hogy mernek öregek lenni. Nem kis bátorság ez mostanában.
Sokszor előfordul, egy házasságot sok év után (a filmben 31) már csak a megszokás tartja egybe. Sokszor talán észre sem veszik, vagy beletörődnek, élnek egy más mellett majdnem idegenként.
”üres a szív, de hajt még a libidó”
Akkor van gond, ha valamelyikük nem elégszik meg ezzel, mondjuk úgy érzi, a társát már csak a libidó hajtja, és neki így nem kell. Persze kellene nagyon, de nem így. És egyáltalán üresnek érzi a kapcsolatukat, és változtatni akar rajta. Egyedül nem megy. Ha mindketten akarják, lehet változtatni saját erőből is, de lehet külső segítséget is kérni. Ez történik a filmben is, a konkrét megoldással nem érdemes foglalkozni, ahány házasság annyi hiba, és annyi megoldás.
Mégis mi az, ami nélkülözhetetlen?
Talán a szerelem? Bátortalanul felelem: Igen a szerelem.
Nem az a tenyérizzadós, lángoló, nagy szerelem, hanem a hajdani lángok maradványaként a hamu alatt izzó, időnként fellobbanó parázs. Ha még izzik a parázs, minden lehetséges, és egy idegen is segíthet a fellobbantásában.
De ha kialudt, reménytelen.

Nincsenek megjegyzések: