2012.08.18
Személyes
Hazajöttünk a nyaralásból és itt a kánikula. Jellemző.
Egy hét Bogláron a céges üdülőben. Van még ilyen is. Szerencsére.
Indulás előtt aggódva figyeltem az időjárás előrejelzéseket, semmi jót nem ígértek. Lehet, hogy primitívségre vall, de ha tudok fürdeni és napozni, akkor nekem minden más csak ráadás, de ha nem, nagyon nyűgös tudok lenni.
Indulás pénteken ebéd után. Kicsomagolás után irány a part, víznek nyoma sincs. Legalábbis a parton. A hosszú stég végén már jobb a helyzet, a legalsó lépcsőfok már majdnem vízben van. Amúgy a víz kellemes, süt a nap, minden rendben. Aztán másnap délután komolyan elgondolkodtam rajta nem kellett-e volna télikabátot is hozni magunkkal.
Esetleg.
De nem, este már egy szál pólóban ültem a parti sétányon, a szokásos esti borozgatás közben Hajdú Sándort hallgatva.
Amikor kevésbé vállalkozó kedvű (volt) munkatársamnak mutattam, hogy annál horgász stégnél, ami ott a tó közepe körül látszik, nekem már mellig ér a víz, a felesége megjegyezte, amire ő oda besétál, teljesen le is ég. Hát igen. Szerencsére engem így nyár vége felé ilyen veszély már nem fenyegetett.
Egy napra lejöttek a lányomék is. Pannának egyetlen baja volt, néha ki kellett jönni a vízből. Volt egy házaspár kamaszkorú hármas ikrekkel. Az ikrek ideális bébiszitternek bizonyultak.
Egy délelőtt Picivel pecsétgyűjtő körútra indultunk, útba ejtettük még a felújított gömbkilátót is.
Egy beszélgetés során felmerült, ki hogyan és mennyiből oldja meg az étkezést az üdülés alatt, és mondtuk, hogy ketten elfogadható áron tudunk egy helyen ebédelni, az ikrek apja megjegyezte, igen, de ők öten vannak. Valóban. Bele sem merek gondolni.
Szúnyogok.
Igazi szúnyogok nem voltak, de árvaszúnyog millió szám. Reggelente félvödörnyit söpörtünk össze a teraszon. Egyik este lefekvés előtt meggondolatlanul megnyitottam az ajtót, azzal a mozdulattal zártam is vissza, de hiába, úgy tízezer tódult be a szobába. Szerencsére sötétben elcsendesedtek, és reggelre el is pusztultak.
Seregélyek.
Egy szeles délután behúzódtunk az üdülőbe a fák alá. Egyszer csak megszállták a fákat a seregélyek. Pánikszerűen menekültünk, de nem úsztuk meg néhány plecsni nélkül.
Utolsó délelőtt összejött spontán piknik, ahol végigkóstoltuk, az otthonról hozott és a beszerzett borokat. Én tényleg csak belekóstoltam, mert este még vezetnem kellett. Egyébként nagyon finom merlot-t (na, hogy kell ezt írni? merlotot?) sikerült venni az üdülő gondnoknőjétől.
Este Mr. és Mrs. Lellén. (Pindroch Csaba és Verebes Linda) A színészeknek lubickolás, a nézőknek könnyű nyár esti szórakozás. Azért nem kellett volna ugyanazokat a poénokattöbbször is elsütni a darabban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése