2011.10.21
Kultúra
Néha sűrűsödnek a dolgok.
Egészen véletlenül alakult így, csak utólag próbálok valami összekötő kapcsot keresni.
A Miss Saigon előadásra már hónapokkal ezelőtt jelentkeztünk egy ismerős szervezőnél. Aztán néhány nappal megelőzte azt Benkó Dixieland Band koncertje a zsinagógában, ami jelenleg hangverseny és kiállító teremként funkcionál. Amikor először érdeklődtem a jegyek ügyében, még nem árulták, de ígéretet kaptam, hogy félreteszik. Aztán a hölgy sűrűn elnézést kérve sajnálkozott, hogy megfeledkezett rólunk. Ha már így alakult, vettünk jegyet az egy héttel későbbi Budapest Klezmer Band koncertre. Mindkettő nem fért volna bele a keretbe.
Benkó
Végül mégiscsak sikerült bejutni a karzatra.
Sokáig a jazzt és azon belül a dixielandet is amerikai kultúrmocsoknak tekintették (sokan talán még most is), ennek ellenére mára már szervesen beépült a magyar kultúrába is. Nem akarok minősíteni, de az kétségtelen, a legnépszerűbb képviselői Benkóék. Mellettünk nagymama kinézetű hölgyek szórakoztak önfeledten. Azt hiszem, nem kell semmit hozzáfűzni.
Miss Saigon
Az előadás előtt volt egy kis időnk, így tudtunk egy kis sétát tenni a Goubán, és meg csodálni a Kócos Ékszereket. Három nőt kellett meggyőznöm, hogy ne West Endben nézelődjenek. Nem volt túl nehéz.
Vannak fenntartásaim a zenés színházzal kapcsolatban. A Miss Saigon mindenképpen kiemelkedik az átlagból. Az, hogy közben volt időm azon gondolkodni, valamelyik jelenet miért ott van, ahol van, és miért nem előbb, vagy érdemes-e megtörni vele, egy érzelmi ívet, jelzi, nem hibátlan alkotás, mégis be kell vallanom, nyeltem a könnyeimet. Szégyellnem kellene? Nem hiszem. Nem tudom mennyire valós a Bui-Doi probléma. A darabban élő szemétnek fordították, az amerikai apától és vietnami anyától származó gyerekeket nevezték így. Kegyetlen és embertelen.
Föláldozhatja-e egy anya az életét a gyereke boldogságáért?
Lehet-e boldog egy gyerek az anyja élete árán?
Budapest Klezmer Band
Azt gondoltam, csak egy koncertre váltok jegyet. A Béke-Salom Baráti Társaság rendezvény sorozatának volt része. Meg is vendégelték a közönséget. Az asztalokon volt csicseriborsó fűszerezett olívaolajjal ízesítve, libaszalámi, flódni és más finomságok. Hozzá egy fergeteges hangulatú koncert. Talán távolabbinak tűnt, mint a dixieland, pedig itt él velünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése