2011.10.12
Személyes
Ez az utolsó önmarcang.
Oly rég kezdtem már, hogy kénytelen vagyok felidézni a bevezetőben írtakat.
Valóban, folyamatosan keresem önmagamat, állandóan felteszem a kérdést: ki vagyok én? És miért vagyok olyan, amilyen vagyok. Genetika, nevelés, mintakövetés?
Meddig kell visszamenni az időben, hogy magamra találjak? Könnyű eldönteni mondjuk, hogy a szemem színét anyámtól örököltem, de ha valamilyen tulajdonságban hasonlítok hozzá, az genetikailag meghatározott, vagy mintakövetés. Milyen mintákat követtem, a szüleimét, úgy általában a környezetemben található mintákat, vagy a saját generációmhoz igazodtam? Mi dönti el, hogy melyik mintákat követem?
Meghatározó lehet-e úgy egy minta, hogy tagadom, lázadok ellene? Honnan a lázadás szelleme, ha a környezetemben senki sem volt igazán lázadó?
Ezekre a kérdésekre próbálok válaszokat keresni a közeljövőben a blogomban a magam amatőr pszichopata módján.
Az elmúlt kb. másfél évben próbáltam számba venni azokat a dolgokat, amelyek hatással lehettek rám, hozzájárultak személyiségem kifejlődéséhez. Elérkeztem úgy harminc éves koromig, amikor általában már annyira megszilárdul valakinek a személyisége, hogy lényeges változások már nem igazán következnek be. Igaz ez rám is, ekkor mégis bekövetkezett valami, ami ha nem is nagyon, de megváltoztatott.
Nagyjából a kislányunk örökbefogadásával egyidőben belevágtunk egy építkezésbe. Már majdnem csak az utolsó simítások voltak csak hátra, amikor majdnem szó szerint kidőltem a sorból. Gyomorvérzés.
Talán a sok idegeskedés, talán az egészségtelen életmód, táplálkozás, vagy egyszerűen betegségbe menekültem, amikor nem bírtam már tovább. Mindegy.
Egy vérző szív, milyen patetikus, de egy vérző gyomor? :DDD
Először egy nagy megnyugvás, egy ideig nem kell küzdenem.
Egy kicsit kényszerű, egy kicsit önkéntes életmódváltás. Sok mindent át kellett gondolnom. Mi igazán fontos, és mi kevésbé. Néhány évre talán túlságosan is visszafogtam magamat. Ugyanakkor ingerlékenyebb is lettem, és ebben már nem volt semmi szándékos.
3-4 év múlva tudatosan már nem foglalkoztam vele, mégsem lettem már ugyanolyan, mint előtte voltam.
Lehet, hogy csak közben megöregedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése