Multikulti

obsidian
2011.03.27

Kultúra

Azt mondták az okosok a multikulturalizmusnak vége.

Sikerült ismét egy önellentmondó mondattal kezdeni az írásomat.

Miről is beszélünk?

Ezt találtam a Wikipédiában:

„A multikulturális kifejezés kulturális vagy nemzeti sokszínűséget jelent, míg a multikulturalizmus olyan ideológia, mely támogatja a kulturális és a nemzeti sokszínűséget és elismeri az etnikai kisebbségiségeket. A politikában: a kulturális pluralizmus támogatása a társadalomban, a különböző kultúrák békés egymás mellett élésének segítése, a kultúrák, nemzetiségek közötti problémákra való megoldás nyújtása.”

A fent nevezett okosok politikus hölgyek és urak voltak, (ugye mondtam, hogy egy önellentmondó mondat) így nem tudok másra gondolni, nem kívánják a kultúrák békés egymás mellett élését segíteni, nem próbálnak megoldást nyújtani a kultúrák, nemzetiségek közti problémákra.

Akkor vajon mit akarnak?

Amikor az Alexandriai négyest (Lawrence Durrel) olvastam, az egyik meghatározó élményem volt az a kulturális sokszínűség, ami a regény szerint jelen volt a városban. Éltek ott arabok, zsidók, görögök, koptok, angolok, mindegyik a saját hagyományai és kultúrája szerint, ugyanakkor szétbogozhatatlan szálakkal kötődve egymáshoz. Mindez valamikor a múltszázad harmincas éveiben.

Konsztantinosz Kavafisz: A VÁROS

Azt mondtad: - "Más országba megyek, másik tengerhez,
és más várost találok, ennél jobbat és szebbet.
Bármit teszek, a sors itt lesújt rám, újra s újra,
szívem megállt s elporlik, mint sírjában a hulla.
Meddig maradjak még itt, s tegyem magam tönkre
e pusztaságban? Szemem hiába tekint körbe:
csak fekete romokat látok, bármerre nézek.
Nincs maradásom többé, felőrölnek az évek."

Nem találsz majd más tengert, nem találsz más országot.
Ez a város követ csak. Régi utcáit járod
máshol. Aztán megvénülsz az ismert környezetben,
és a házak körötted is azonosak lesznek.
Bárhová mégy, végül csak ideérsz. Ne reménykedj!
Vihet hajó vagy műút: nem visz el innen téged.
Ha a világ egyik kis sarkában megölted
magad, elpusztítottad vele az egész földet.

(Faludy György fordítása)

Amúgy Kavafisz is a regény szereplője.

Visszatérve a politikusokhoz. A drámai szavak lehet, hogy csak annak beismerését jelentik, az alkalmazott eszközök alkalmatlanok voltak a probléma megoldására, de ettől a probléma még nem múlt el. Valamilyen formában egymás mellett fognak élni a különböző kultúrák az egyes országokon belül is, és a politika nem mondhat le békés egymás mellett élésük segítéséről.

Kiindulásnak talán elfogadhatjuk, illik alkalmazkodni a bennszülöttek szokásaihoz. Végül is senki sem szereti, ha jön egy idegen és felforgatja a megszokott életét. Ettől persze a bennszülötteknek nem kellene magasabb rendűeknek éreznie magukat, nem kellene elzárkózni minden külső hatástól, nem kellene gyanakodva, eleve elutasítással fogadni minden idegen hatást. Egy politikusnak, ha valóban felelős politikus, (van ilyen egyáltalán?) minden erejével harcolnia kellene mindenfajta kirekesztés ellen.

Egy másfajta kultúra megismerése és elfogadása csak színesebbé és gazdagabbá teszi a saját kultúránkat is. Miért is kellene harcolni ellene? Csak veszíthetünk.

Az alábbi Varga Domokos idézetet Molnár Péter blogjából loptam, remélem, megbocsátja nekem.

„Ne hagyjuk ezt a rozoga szekeret egykerekűvé silányítani se, fusson csak több keréken, testvéri kergetőzésben. Ahogy a közismert találós kérdés oly szépen kifejezi: <Négy testvér egymást kergeti, de soha el nem érheti.> [...] Vagyunk itt legalább négy kerékre valónyian, hogy egymást kergessük, de Isten ments, hogy el is érjük! Mi csak kergetőddzünk. A szekér meg fusson!
Elbúcsúzom gyorsan ettől a szekér hasonlattól, hiszen mechanikus szerkezetet idéz, nem pedig élő szervezetet. Holott a magyar művelődés vagy elevenen él, vagy megette a fene az egészet. S akkor már azt is megkérdezem: van-e, lesz-e olyan művelődésünk, amely képes elegendő kohéziót adni - legyünk bármilyen sokfélék -, ennek a minket válogatás nélkül befogadó magyar anyanyelvi, illetve kulturális közösségnek?'"

Érdemes elolvasni a teljes posztot.

http://www.blogsziget.hu/blogs/sicfatavolunt/index.php?pid=4830