Önmarcang - szex

obsidian
2011.07.03

Személyes

Csak emlékeztetőül:

„Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senkisem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni, ki tapogatózva, ki tudatosan, ki ahogy éppen tud.”

/ Herman Hesse/

Önmagam keresésében muszáj róla beszélni. Kerülgettem, mert nehéz róla írni. Nem mintha tabu lenne. Csak nehéz megtalálni a határokat.

Nem tudom, mennyire van igaza Freudnak, hogy mindent meghatároz. Talán nem is ezt mondta, csak rosszul tudom. Ha nem is határoz meg mindent, nagy hatással van a személyiségünkre.

Soha nem értettem azokat, akik azt mondták őket nem érdekli, nagyon jól megvannak nélküle. Vagy éppen valami alantas dolognak tartják.

Szóval a szex.

A kezdetek:

„Volt a ház sarkánál egy faoszlop megvédendő a falat a tehenek szarvától. Erre az oszlopra felkapaszkodva, lábával átkulcsolva érezte először még kisgyerekként, hogy ez neki jó. Aztán nagyon sokszor érezte még ott, ez neki jó. És egy napon megtapasztalta, lehet a jó összehasonlíthatatlanul jobb is. És jó volt az éjszakai fantáziálások közben a dunyha alatt a lába közé nyúlni. Felkapaszkodott a konyhaajtóra és hintázás közben érezte, ez neki jó. Jó volt a réten teheneket őrizve szabadjára engedni a fantáziáját. Jó volt az őrtoronyban mindenről megfeledkezve gyönyört okozni magának. Jó volt egyedül a kollégiumi szobában az elviselhetőség határán túl nyújtani a kielégülést. 

És eljött az idő, amikor érezte, mindaz, amit eddig felülmúlhatatlanul jónak gondolt, semmiség.”

Ezt most kivételesen saját magamtól loptam.

Sokáig azt hittem, az ajtószárnyra kapaszkodás az én egyéni perverzióm, de nemrég olvastam Sztankay Ádám egyik írását, amiből kiderült, bizony másoknak is megvolt.

Egyedül nem megy.

Látszólag az eddigiek arról szóltak, megy egyedül is. Lehet, vannak olyan narcisztikus személyiségek, akik erotikus fantáziájukban is egy jó kis önkielégítés jelenik meg, és közben is csak magukra gondolnak, de ez talán csak ritka kivétel, és a többség azért egy elképzelt partnerrel csinálja ezt is. Még mindig Sztankay Ádámnál maradva, az ajtószárny a tök szimpla változat, és az éteri változat tényleg nem megy egyedül.

Fantáziák.

Kamasz koromban nem voltak pornófilmek, pornóújságok ennek ellenére, vagy talán éppen ezért nagyon élénk volt az erotikus fantáziám. A szado-mazotól a gruppenig nagyon sok minden belefért. Nem volt erőszak és nem volt homoerotika. Nem mintha.

Sokan akár homokosnak is gondolhattak hosszú hajammal és buzis válltáskámmal. És amikor a húgomtól kapott világoskék, hímzett, a seggemet épp csak eltakaró köpenyben, meztelen lábakkal, a kezemben egy felmosó vödörrel végig libegtem a kollégiumi folyosón. :D Ráadásul, még nővel sem nagyon láttak.

Egyedül nem megy.

Újra csak itt tartok. Adva van egy fantáziákkal, vágyakkal teli fiú, aki félszeg és gátlásos, nehezen teremt kapcsolatot, nincs önbizalma, és teljesen lebénul, ha egy lánnyal találkozik, és be kell ismerni, nem ő szerepel a lányok vágyálmaiban. Nehéz ügy. Majdnem reménytelen. Igazából soha nem éreztem reménytelennek, és nagyon is vonzónak találtam magamat, de mardosott az önvád is, én mindent elrontok. A szextől függetlenül is.

Aztán volt egy lány, akibe nagyon szerelmes lettem, nem lett belőle semmi, de ez volt az első, amikor úgy éreztem, nem rajtam múlott. Furcsa, de ez megnyugtatott. Szomorú voltam és csalódott, de nem vádoltam magam, és talán még egy kis önbizalmat is adott. És jött az a lány, akinek a levelét nemrég idéztem. És egy szenvedélyes csók. Akkor csak az számított. Nem számítottak a körülmények, az elkötelezettsége, akkor csak mi voltunk, őszintén és szenvedélyesen.

„ Szép, szép, túl szép az egész
Hogy Júliára várunk
Volt, van és lesz, aki vár
Mer’ Júlia az álmunk

Vártam, de a Kati jött
Vártam, de a Kati jött
Vártam, de a Kati jött
És a Kati igazán szeret

Én és csakis én tudom azt
Hogy ki az, akit várok
Nem, nem, soha nem hiszem azt
Hogy Júliát találok

Vártam, de a Kati jött
Vártam, de a Kati jött
Vártam, de a Kati jött
És a Kati igazán szeret

Kell, kell, úgy kell az a lány
Aki nem csak álom
Jó, jó, de jó, amikor
Hátradől az ágyon

Vártam, de a Kati jött
Vártam, de a Kati jött
Vártam, de a Kati jött
És a Kati igazán szeret “

(Bródy János)

És az én Katim Pici lett. Először a kezeink szeretkeztek. Aztán kölcsönösen felfedezve egymást eljutottunk oda, ami valóban éteri, amihez képest minden addigi valóban semmiség volt.

A szexben fokozottan igaz Karinthy gondolata.

„Ha egyedül vagyok szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”

Nincs alá- fölérendeltség, csak teljes odaadás. Nem lehet jutalom, nem lehet büntetés. Jók az érintések és simogatások. Jók a vad ölelkezések. Kellenek a suttogások, és kellenek a sikolyok.

Csak sajnálni tudom azokat, akik azt mondják, ők már mindent tudnak a szexről, nekik már nem lehet semmi újat nyújtani. Neki már csak a tök szimpla szex marad, soha nem jutnak el az éteriig.

Mindig van valami új, mindig marad a titok, amit meg szeretnénk fejteni, de soha nem fogunk.

És ez így a jó.