2015. március 2., hétfő

Olvasónapló

obsidian
2011.04.27
Kultúra
Bárdos András: Vágó István - Kinyitom a számat
Még a címet sem tudom, hogy kell helyesen leírni.
Mielőtt elkezdek olvasni egy könyvet, megnézem elölről, hátulról, belelapozok. Kívül semmi különös. Jó vastag papíron, jó nagy betűkkel (talán még szemüveg nélkül is el tudtam volna olvasni) jó széles margókkal, rövid írásokkal, minden írás új oldalon kezdve, sok fejezettel, a fejezetcímek külön oldalon. Mintha csak kilóra fizették volna a szerzőt.
Miért is volt szükség Bárdos Andrásra ahhoz, hogy Vágó István kinyissa a száját.
Amúgy Bárdos elköveti a legnagyobb hibát, amit egy ilyen könyvnél el lehet követni: ő lesz a főszereplő. Ha legalább érdekes lenne, de nekem teljesen érdektelen.
És érdektelenné válik általa Vágó István is. Hosszú és unalmas jelszóval kihagy mindent, ami esetleg a lényegről is szólhatna, maradnak a pletykák. Csúnya dolog, hogy Havas Henrik ráhajtott Vágó feleségére, de van nekem ehhez bármilyen közöm is?
Marad az örökké visszatérő kérdés: zöld vagy fekete? Esetleg vörös?

Legyen vörös!

Nincsenek megjegyzések: