60

obsidian
2011.08.31

Személyes

Alkalmi

nahát az ötven
pedig én lassan jöttem

lépésben mérve
kezdetben évről évre

az ember feljő
s harminctól ott a lejtő

onnan már csúszda
mintha valami húzna

meglök a negyven
sikerül nem kiesnem

s röpít az ötven
körül a baljós ködben

szabályos röpte:
a kő lábamhoz kötve

mit hát a könnyek
lefele sokkal könnyebb

(Falcsik Mari)

Drága Mari!

 Rendben, lefele sokkal könnyebb, de fentről sokkal jobb volt a kilátás, és a hatvan már olyan mély gödör…