2011.05.12
Kultúra
Bece Maga hogy bírja cipelni a lelkeket?
Pap A lelkeket?
Bece Én nem bírom. Én összeesem alattuk. Na, ezért mi jár? Elkárhozás?
Pap Mit tudom én. Valószínűleg csak boldogtalanság.
Bece Még rosszabb.
Pap De nem tudom, van-e utolsó ítélet, ha az is érdekli. Ne is kérdezze.
(Egressy Zoltán: Portugál)
Realista? Szürrealista?
A zalaegerszegi színházban láttam a Portugált.
Falusi kocsma, jellegzetes figurák. Nagyon komolyan veszik magukat, mit is tehetnének, hisz ez az életük. Hogy szánalmasan kicsinyes, és sehova nem vezet? Természetesen, de erről nem ők tehetnek. Minden valóságos, és minden teljesen abszurd, mint ez az egész abszurdisztánba hajló ország.
Csak úgy működhet a játék, ha a színészek komolyan veszik a szerepüket, valóságos figurákat játszanak, nem jópofiznak, nem poénkodnak, nem karikíroznak. Az előadás nagy részében ez teljesül is, a fontos részeknél mindig.
Nincs kiút. Nem ad megváltást az alkohol. Nem ad megváltást azértelmetlenül vállalt gyilkosság.
Bece nem meri vállalni a szerelmet (nem bírja cipelni a lelkeket). És hiába jutna el Portugáliába, és nézné a naplementét a tengerparton, ott is csak saját boldogtalanágát látná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése