2010.08.15
Személyes
A héten már újra dolgoztam. Két hét szabadság után nehéz volt. Jól gondoltam, mintha megállt volna az idő, még mindig ugyanazok a rágógumi problémák.
Nagy felfordulás fogadott. Festenek. Tudtam róla, hogy tervezik, mégis meglepődtem. Mielőtt szabadságra mentem még úgy volt, a mi irodánkat békén hagyják. Hát nem úsztam meg. Otthon is nehezen viselem el. Két nap munka után pakolhattunk. A számítógépemet átköltöztettem a szomszéd irodába – ami már majdnem kész - egy szabad íróasztalra. Sötétítő függönynek kénytelen voltam hullám kartont felrakni. Egy nap szenvedés után. Vagy a szemembe sütött a nap, vagy a monitorra, de látni sehogy sem láttam.
Egy éve nem gondoltam volna, hogy irodákat fognak festeni, új bútorokat kapunk, és még a fizetésünket is megkapjuk. Időben. Általában.
Van egy új kollégánk is. Most, hogy a szomszéd irodában dolgozom, hallgathatom, hogyan idomítják, és hogyan hagyja idomítani magát.
Amikor én idekerültem, bedobtak a mélyvízbe, igaz nem voltam már kezdő, de egy kis eligazítás a helyi szokásokról jól jött volna. Ezt a fajta kioktatást viszont biztos nem viseltem volna el.
Egy kommentben már jeleztem, péntek este átéltem egy szép kis vihart. Két hullámban támadott. Az első gyorsan átvonult, csak egy pillanatnyi feszültség csökkenést okozott, ami ahhoz elég volt, hogy elszálljon a feltöltött, de még el nem mentett írásom. A kettő közti kis szünetben újra feltöltöttem, most már el is mentettem. Elolvastam néhány írást, írtam néhány kommentet., amikor egy nagy csattanás, a szél az arcomba vágta a függönyt. Kikapcsoltam a számítógépet, becsuktam az ablakot, abban a pillanatban elment az áram. Ilyen villámlást még nem láttam. Szinte egymást érték. Folyamatosan morajlott, olyan félórán keresztül. Tényleg félelmetesen gyönyörű volt.
Amúgy nagy kár nem keletkezett. A cseresznyefát egy kissé megtépázta, de ilyenkor már nem számít, a paradicsomot összedöntögette, de csak újra fel kellett kötözni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése