Napló

obsidian
2010.07.31

Személyes

Tudtam, hogy ez lesz. A munkahelyemen hetekig izzadtam, még a csapból is hőségriadó folyt, elmentem szabadságra, egyből jött az eső és a hűvös idő. Olyan nagyon azért nem bántam.

Igazi nyaralás idén sem jött össze. Maradt Sárvár és az anyósom. Nem mintha már bármi problémám is lenne vele, de félig mégiscsak olyan, mintha otthon lennénk, ami mint tudjuk, nem nyaralás.

Jó alkalom volt ráérős beszélgetésekre.

A húgommal felidéztük a gyerekkori emlékeket. Elég gyakran találkozunk, de ritkán van alkalom elbeszélgetni, mindig csak rohanunk. Három évvel vagyok nála idősebb, most semmiségnek tűnik, de mégis meghatározó, mire emlékszünk, mire nem emlékszünk, és mire hogyan emlékszünk.

Egy rég várt találkozás.

Mint már előzetesen jeleztem, ekkor ismerkedtem meg Picivel. Írtam már róla, de itt sem hagyható ki. Érdekes beszélgetések szoktak lenni új ismerősökkel. Az első csodálkozást az szokta kiváltani, ha egyikünk sem zalai, hogy kerültünk oda. Azután úgy gondolják, ha mindketten Sárvárról illetve a környékéről származunk, biztos ott ismerkedtünk össze. Hát nem. Már mindketten Pesten voltunk egyetemisták, amikor először találkoztunk, de nem Pesten. Ennyi titokzatoskodás után azt hiszem, csalódást fogok okozni. Többször írtam már Iliről is (maradjunk ennél a névnél, ha egyszer ezt adtam neki a bogomban).  Ő a húgom első férjének az unokatestvére, és Pici barátnője. A húgom eljegyzésén találkoztam vele. Amíg mások a konyhában mulattak, mi a szobában néztük a tévében néztük a Szerelmesfilmet, a film végére teljesen szerelmes lettem, de úgy váltunk, hogy semmit nem tudtam róla. A húgom is csak a nevét tudta, és annyit, hogy valahol Óbudán lakik. Egy kis szerencsével  (véletlen vagy a sors?) így is sikerült megtalálnom. Ezzel a szerencsém véget is ért, a következő héten visszaköltözött Sárvárra, és kiderült, hogy jár valakivel, akihez aztán férjhez is ment később, még mindig együtt élnek. (Bíztunk benne, hogy most sikerül összehoznunk egy találkozást, ő is hazajön Sárvárra, - most Egerben él -de nem jött össze.) Ettől függetlenül leveleztünk, és amikor alkalmunk adódott találkoztunk is. Az egyik találkozásunk alkalmából támadt az az ötlete, hogy bemutat a barátnőjének.

(Részlet a Ködös képekből)

Ezt körülbelül egy éve írtam.

Közben Ili a férjével visszaköltözött Sárvárra. Most végre sikerült találkozni vele, és beszélgettünk egy jót. A múlt nem nagyon került szóba, a jelenről is volt sok mondanivalónk.

Két napot azért strandoltunk is. Ahhoz képest, hogy nem volt igazán jó idő, és szerintem a belépő is drága, mindkét nap zsúfolásig tele volt a sárvári fürdő. Csütörtökön négykor már hazakergetett bennünket a vihar.

Még a jövő héten is szabadságon leszek, de most már itthon „nyaralunk”.

Ha esetleg még nem írtam volna: hamarosan nagypapa leszek.

Azért én még mindig igazán fiatalnak érzem magam:D