2010.05.28
Személyes
Hozzászólás helyett Euridike és Gigi írásaira.
Nem vagyok érintett, már jó ideje nincs kapcsolatom semmilyen iskolával.
Csak az emlékek.
Több mint negyven éve már, hogy osztálykirándulásokra jártam. Nem voltunk angyalok, fogyasztottunk alkoholt is, de sohasem azzal a céllal, na most jól berúgunk. Néha még az egyik kísérő tanárunkra is ügyeltünk, hogy ne vigye túlzásba. Több-kevesebb sikerrel.
Az érettségi banketten nem ügyeltünk, túlzásba is vitte.
Balhék azért előfordultak.
Éjféltájban elkezdtünk bújócskát játszani Sopron központjában. Szerintünk semmi rosszat nem csináltunk, de a környékbeli lakók szerint túl hangosak voltunk, és rendőrt hívtak. Egyik osztálytársam még megkérdezte a kiérkező rendőrtől, hogyan juthatunk el a Károly kilátóhoz, de aztán mi is úgy gondoltuk, jobb, ha gyorsan eltűnünk.
Akkor még anyagilag sem volt megterhelő egy ilyen kirándulás.
A szalagavató és minden különösebb ceremónia nélkül zajlott le, a fiúknak öltöny nyakkendő, a lányoknak matrózblúz. Semmi jelmez, semmi egyenruha. Akkor is voltak már olyan iskolák, ahol sokkal nagyobb felhajtást csináltak belőle. (Igen csináltak, ne vitatkozz velem.)
Amikor általános iskolás volt a lányom, kétszer is szerveztünk olyan táborozást, ahol néhány szülő volt a gyerekekkel, és mindenki nagyon jól érezte magát. Még azzal a fiúval sem volt semmi gond, akiről mindenki azt mondta, kezelhetetlen. Tény, hogy egy helyen megülni nem sokáig tudott, de nem is azért mentünk.
Az osztály kirándulásokkal valahogy nem volt szerencséje a lányomnak. Egyszer elfelejtették a megrendelt buszt küldeni, rengeteg telefonálgatás és több órányi várakozás után küldtek csak másik buszt. Volt, amikor útközben robbant le a busz.
Már középiskolás volt, amikor egy másik osztállyal mentek közösen kirándulni. Nem emlékszem már, mi miért történt, de az egyik tanár úgy megütött egy fiút a másik osztályból, hogy kórházba kellett vinni. Annak idején valamelyik kereskedelmi tévé is beszámolt róla.
Legnagyobb csalódása már technikus minősítője után történt. Nagyon várta a pesti kirándulást. Úgy alakult, hogy amíg kicsi volt gyakran volt Pesten, de úgy tíz éves kora után soha nem jött össze. Végül egy botrányos részeg dorbézolás lett belőle, amiben sajnos a kísérő tanár járt az élen.
Végül egy videó a 68-as osztálykirándulásunkról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése