2010.08.03
Kultúra
A nyári színházakra általában a könnyű, „felhőtlen” szórakozás a jellemző. Vagy ha nem is teljesen felhőtlen, legalább ne essen.
Úgy alakult, hogy egy héten belül két előadást is láttam.
Charley nénje, a zalaegerszegi Kvártélyház előadásában.
Gyakorlatilag a Hevesi Sándor színház társulati, de biztos fontos művészi okok miatt önálló intézmény.
Azt mondtam Picinek, ha meg akarja nézni, keressen magának valakit, akivel elmegy. Kezdetben a barátnője is elzárkózott, de végül beadta a derekát. Csatlakozott hozzájuk a lányom is, aki azonban az utolsó pillanatban mégis visszalépett, így helyette kénytelen voltam én elmenni. Szerintem az egyszer meg lehet nézni típusú darabok közé tartozik, mivel már többször is láttam, nagy élményt nem nyújtott. A zene esetleg lehet indok a többszöri megnézésre, de az meg nem az én stílusom. Amúgy egész jó előadás volt. Közben félszemmel mindig az eget figyeltem, sötét felhők gyülekeztek, de az eső kivárta az előadás végét.
Mágnás Miska, a Sziget színház előadása a sárvári várudvaron.
Tavaly ismertem meg a Sziget színházat, – Pintér Tibor a vezetője – akkor József és a színes, széles vásznú álomkabátot adták elő. Az kellemes meglepetés volt számomra, egy profi, látványos előadás volt. Ahhoz képest a Mágnás Miska egy nagy gagyi.
Minősíthetetlen hangosítás, torz, visszhangos, recsegő. Azzal a beállással sokkal jobb nem is lehetett, de akkor miért így csinálták, ennyire nem lehetnek amatőrök.
Gatya letolós poénok, a szerepükből kilépve a közönségnek játszó színészek, a legrosszabb operett hagyományok. Minden adott volt a nagy sikerhez.
Néhány távoli villám jelezte a vihar közeledtét, megúsztuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése