Önmarcang - a hely

obsidian
2010.06.13

Személyes

Víz és szárazanyag? Az. De mire megyek vele?

Milyen szerepe van annak a személyiség kialakulásában, ki hova születik, hol éli le az életét? Csak hogy bonyolítsam a dolgokat, még egy szempontot előszedtem.

Sok mindent meghatároznak az öröklött tulajdonságok, fontos a szerepe a nevelésnek, a mintakövetésnek vagy -tagadásnak, de nem elhanyagolható a hely szerepe sem.

Nem mindegy, hogy valaki Haitin vagy Floridában születik, egy kisfaluban vagy egy világvárosban.

Gérce.

Itt töltöttem a gyerekkoromat. Kis falu Sárvár közelében. Két vallás: evangélikus és katolikus. Ennek megfelelően két templom, két iskola, két temető. Még holtuk után sem közösködnek egymással.  A temető még mindig külön. Természetesen az én gyerekkoromban az iskolában már nem volt felekezeti elkülönülés. A volt evangélikus iskola lett az alsó tagozat, a katolikus a felső tagozat, a helyzet azóta is változatlan. Jelentéktelennek tűnik, mégis ezzel megszűnt egyfajta elkülönültség. Idővel a vegyes házasságok sem számítottak rendkívüli eseménynek.

Vallás.

A szüleim evangélikusok voltak, természetesen vallásosak, de nem bigottak. Apám volt egy ideig presbiter és céhmester is. (Ne kérdezzétek az mi volt, nem tudom)  Istentiszteleteken ott ült az „oldalpáholyban” és nyitogatta az ajtókat a papnak. Ennyire emlékszem.

Kisgyerekként nekem is kellett templomba járni és imádkozni, és kisgyerekként nem sokat értettem belőle, miről prédikál a pap, az imádság pedig az olyan betartandó szokás volt, mint köszönj mindenkinek, vagy ne menj ki a postaútra. Isten és Jézus egyike volt a sok mese hősnek.

Amikor pedig már értettem, akkor már nem hittem.

Éltek a tradíciók szilárd és kizárólagos értékrenddel, aki megsértette csak megvetett ember lehetett. A tradíciók valamennyire továbbéltek de az értékrend megváltozott, a tradíciók kiürültek Akár szomorkodhatnánk is miatta, de annak elfogadása, hogy nemcsak egyfajta értékrend létezhet, még pozitív hatású is lehet. Persze van, aki úgy érezheti, ha a régi megszűni, nincs mihez igazodni. Talán ez is személyiség függő, és így kígyó önnön farkába harap.

Nem éreztem, hogy szegények vagyunk, pedig azok voltunk.

Talán ezért veszem most is könnyen a pénztelenséget.

Nem volt bezártság érzésem, pedig néha évekig nem mozdultam ki a faluból.

Akkor még volt vonat, ami azóta megszűnt.

Telefon alig. A postán dugaszolós központ. A posta zárása után csak a tanácsról lehetett telefonálni.

Mozi minden vasárnap.

Rádiónk csak kb. 10 éves koromtól volt.

Első tévé a téesz irodában, aztán tanácson pártszékházban. Még szerencse, hogy csak egy műsor volt, nem lehetett azon veszekedni, mit nézzünk.

Általános iskola után Pesten folytattam a pályafutásomat, aminek biztos nagy hatása volt a személyiségemre.

Erről majd később.